Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 9. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

74. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 9. szám. 266. Ha a 263., 264. és 265. cikkekben megjelölt büntettek halált okoztak, életfogytig tartó kényszermunka lesz a büntetés. 267. Az, aki a huszonegy évesnél ifjabb személyek kicsapongásait és romlásnak indulását rendszerint szítván vagy megkönnyitvén, a jó erkölcsök elleni merényletet követ el, hat hónaptól két évig terjedhető fogsággal és száz leitől háromezer leiig megállapítható pénzbüntetéssel fog büntettetni. Ha az alya, az anya, a gyám. a gondnok vagy a felügyeletükkel megbízott más személyek voltak a kicsapongás szitói, segédkezöi, a fogságbüntetés egy évtől két évig, a pénzbüntetés ! pedig száz leitől ezer leiig terjedhet. (L. fr. 334.) 268. Az előbbi cikk szerinti vétségbe esők azon joga, hogy gyámok, gondnokok vagy családi tanácstagok lehessenek betiltatik és pedig az előbbi cikk első bekezdésében emiitetteké egy évtől két évig, a második cikkben emiitetteké két évtől négy évig terjedő időre. Ha az atya vagy az anya követi el a vétséget, a polgári törvénykönyv szerint a szülői hatalom erején őt a gyermek személye fölötti jogait elvesziti. (L. fr. 335.) 269. A házasságtörésben vétkes, valamint bűntársa egy hónaptól hat hónapig terjedő fogsággal büntettetik. 270. A házasságtörés miatti vádnak csak az ártatlan házastárs kifejezett kérésére van helye. Az ártatlan házastárs a pereljárás közben, valamint a végleges ítélet hozatala után is a vád elejtését, a büntetés megszüntetését bármikor kérheti s megnyerheti, ha a házasság folytatásába belenyugszik. Ez esetben az elitélt bűntárs a büntetés alól nem menekülhet. (Folytatjuk.) KÜLÖNFÉLÉK. A budapesti Ügyvédi Kamara évi jelentése. A Budapesti Ügyvédi Kamara most tette közzé az 1913-ik évben kifejtett működéséről szóló jelentését, amely a kamarának márc. hó elsején megtartandó közgyűlése elé kerül, hogy onnan az igazságügyminisztcr elé terjesszék. A kamara jelentése rendkívül érdekes adatokat tartalmaz. A jelentés azt állapitja meg. hogy a lefolyt év törvényalkotásaiban a közszabadságok minden irányban tért veszítenek. A választói törvény messze mögötte marad azoknak a reményeknek és kívánalmaknak, amelyeket országszerte fűztek ahoz és amelyeknek a kamara is több évi jelentésében kifejezést adott. Az esküdtszéki intézményt reíormáló törvénnyel szemben külön felterjesztésben adta elő a kamara aggodalmait. A sajtójogi törvényjavaslatról is külön felterjesztésben tárta fel a kamara aggodalmait, amelyeket az ország legnagyobb szaktestülete és a többi ügyvédi kamarák is magukévá tettek. Az egyesülési és a gyülekezési jog szabályozása tárgyában kibocsátott belügyminiszteri rendelet nem az állampolgárok egyesülési és gyülekezési jogát biztosítja, hanem annak gyakorlását megnehezíti. Ilyen körülmények között a budapesti Ügyvédi Kamarának kötelessége a törvényalkotásokban érvényesülő azt az irányzatot, mely a politikai jogok megszorítását vonja maga után, ellensúlyozni. Kárhoztatja a kamara, hogy olyan ügyek, amelyek eddig a biróságok hatáskörébe tartoztak, most inkább a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utaltatnak. Ez az irány nem a jogállam felé vezet. Minél inkább felruházzuk a közigazgatási hatóságokat birói funkcióval, annál gyöngébbé válik a jogbiztonság, mert a közigazgatási hatóságok gyakorlatában sem a polgári, sem a politikai jogirányitói érzék nem található fel ugy, mint a bíróságoknál. Kívánja a jelentés, hogy a birói kar kiegészítésénél nagyobb szerepe legyen az ügyvédeknek. Ebből az igazságszolgáltatásnak volna a legnagyobb haszna. A kamara beléletével kapcsolatban megállapítja a jelentés, hogy a budapesti Ügyvédi Kamarának a folyó évben 2186 Budapesten lakó és 204 vidéken lakó, de a budapesti kamarához tartozó tagja van. A szaporulat az 1913-ik évben 13%. A lefolyt tiz év alatt a legnagyobb, mert a korábbi években a szaporulat 3 4 vagy 5% volt. Ehhez a nagy szaporodáshoz képest az ügyvédjelöltek 16%-kal csökkent. Jellemző az ügyvédek helyzetére az, hngy a kamarához fegyelmi irat nem kevesebb, mint 2891 érkezett, tehát egy horribilis szám. Az ügyvédi rendtartással a kamara igen sokat foglalkozott és elkészítette erre vonatkozó tervezetét. Óhajtja a kamara, hogy az uj ügyvédi rendtartás mielőbb életbelépjen. Részletesen beszámol a kamara az ügyvédi sérelmekről és ennek kapcsán szóvá teszi, hogy a képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága nem akceptálja az ügyvédi képviseletet, pedig az összeférhetetlenségi bizottságnak ez az álláspontja tételes törvénybe ütközik és az ügyvédi képviseletnek ilyen visszautasítása polgárok perjogi védekezésének korlátozását, egyéni közjogaink megszorításának s az ügyek igazságos elintézésének veszélyeztetését jelenti. Részletesen szól a jelentés még az osztrák biróságok Ítéleteinek végrehajtásáról, a kamara könyvtáráról, az ipari bíráskodásról. Tárgyalja ezután a kodifikációs munkálatokat és végül statisztikai adatokat közöl. = Kinevezések. A m. kir. Igazságiigyminiszter Xudor Elek kir. jbirósági jegyzőt önálló működési körrel ruházta fel. A kolozsvári kir. itélőtáb'a elnöke dr. Dernyei Tihamér végzett joghallgatót a kolozsvári kir. ítélőtábla kerületébe segélydijas joggyakornokká nevezte ki. = Elhalálozás. Dr. Mihálovics Béla ügyvéd, kir. tanácsos a budapesti ügyvédi kamara választmányi tagja folyó hó 21-én meghalt. Megboldogult kartársunk évtizedeken át volt a budapesti kamara választmányának buzgó tagja és példás szorgalmával, önzetlen munkásságával fáradozott kartársai érdeki iért. — Temetése folyó hó 26-án, csütörtökön délután 4 órakor volt a budapesti kerepcsi-uti temető halottasházából, mely alkalommal a budapesti kamara testületileg jelent meg. = A dr. Tóth György kir. törvényszéki bíró előléptetéséről megemlékező sorokhoz lehetetlen egy pár megjegyzést nem fűznünk. Birói érdemeiből, a hivatali előhaladás szempontjából az irodalmilag nem működő, de egyébként kötelességüknek mini* denben teljes eredménnyel megfelelő birótársaira tekintettel csak ezeket lehet figyelembevenni — semmit levonni nem akarunk', sőt azokat feltétlenül elismerjük. Mégis, nem osztozhatunk a közleménynek abban a következtetésében, amely éppen a VII. fiz. osztályba való kinevezéseknél a selectió szükségességét hangoztatja. Első sorban az ezzel a fizetési olytálylyal egybekötött javadalmazás a tisztességes, bár szerény megélhetés minimális mértéke, amihez minden egyesnek emberi joga van. Ám haladjanak az óriások azontúl a selectió alapján. Második, épp oly fontos ok az automatikus előléptetés mellett a protekció kizárása. A hivatali előhaladás normális menetét nem célszerű selectió néven a protekció érvényesülésének kitenni. Hiszen még az a sor kinevezés is, amely a cikk iróját a fent ismertetett következtetésre indította, még az is szinte klaszszikus igazolása annak, hogy a fokozatos előléptetésnél csak az automatikus rendszer az igazságos. Mert mi történt? Nagyobb számú sorrendben következő kinevezés után a sorrend megtartása megszűnt és 10—15 kisebb vidéki ügyészségnél és járásbíróságnál szolgáló ügyész és bíró lépett elő, meglehetős nagy ugrásokkal, tehát meglehetős számú más biró megelőzésével, tehát seleclióval! Pár nap múlva pedig még egy néhány budapesti biró lépett elő, ugyancsak a VII. fizetési osztályba, tehát újra érvényesült a részleges selectió, mások rovására, tehát igazságtatanul. Lehet, hogy az elöl emiitett ügyészek és bírák vezető állásban vannak. Az eddig követett kinevezési rendszer által követelt következetességen felül azonban soronkivüli előléptetésük még azért sem igazságos, mert a kihagyottak között lehetnek tanácsvezetö törvényszéki birák s nagy kérdés, hogy ez a tevékenység nem éri-e fel, sőt nem haladja-e tul azt a tevékenységet, ami egy vidéki ügyészség vagy járásbiróság vezetésével van egybekötve. Végeredményben mégis inkább az a conclusio áll meg ebben a vonatkozásban, hogy az automatikus előléptetés a helyesebb és feltétlenül igazságosabb. Helyesebb, mint a tiszta selectió és igazságosabb, mint a legutóbb inaugurált automatico-selectiosus hybridum. A birói kar józan és higgadt zömének ez a álláspontja, amint ezt az országos birói és ügyészi egyesület már töbh izben igen szépen ki is fejezte. (Beküldetett.) = A végrehajtási jogsegély rendezése. A Magyarország és Ausztria közötti végrehajtási jogsegély ufabb rendezése tárgyában a magyar királyi igazságügyminiszteriumban az osztrák igazságügyminiszterium és az érdekelt magyar minisztériumok megbízottai közt szóbeli tárgyalások folytak le, amelyek megegyezésre vezettek. A kiküldöttek által kidolgozott szerződés megkötése esetében megszüntetné azt a reánk nézve sok tekintetben hátrányos helyzetet, amelyet a végrehajtási jogsegélynek mai állapota okoz. A ma még hatályban levő szabályozás értelmében ugyanis a magyar bíróság az osztrák ítéleteket végrehajtani köteles, anélkül, hogy az osztrák bíróság illetékességét vizsgálhatná. Ennek következtében lehetővé vált, hogy az osztrák hitelezők a magyar adósokat az úgynevezett faktúra illetékesség alapján Ausztriában pereljék be és hogy az ekképpen ott nyert Ítéleteket Magyarországon akadálytalanul végrehajtathassák. A tervezett uj szerződés értelmében a magyar bíróság ezentúl az osztrák bíróság illetékességét meg fogja vizsgálni és az osztrák