Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 9. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

9. szám. sának eltiltása stb. által arról, hogy az ügyvédek anyagilag megerősödhessenek s ezzel a kari tisztesség és tekintély elömozdittassék. Az ügyvédség a többi igazságügyi szervekkel — bíróság, ügyészség — együtt munkálkodva, az életben is meg kell találja egymást s c végből, valljuk meg őszintén, az eddiginél szorosabb társadalmi kapocscsal kell összcíüzessék. Az elnökre e I részben is sok teendő vár s nem az ón jóakaratomon fog múlni, ha eredményeket ez irányban el nem élhetnénk. Küzdenünk kell a tisztességtelen verseny s az inkollegiálitás minden neme ellen s minden erőmmel azon leszek, hogy ezen aberrációk kiküszöbölésével a kar tagjainak egymás iránt való megbecsülését, tiszteletét, sőt szeretetét alapozzam meg. Ebből a szempontból s a kar tekintélye s törvénybeiktatott méltósága érdekében különös figyelmet fogok íorditani a kamara fegyelmi bíráskodására, mert jól tudom s állítom azt, hogy erős kézzel s mélyreható ligyelemmel fenn kell tartani fegyelmünk üdvös szabályait, de másrészről megértéssel s méltányos körültekintéssel kell gyakorolni azt. Ott, ahol valóban visszaélés, a kartársi kötelesség megsértése, a tisztességtelen verseny tulnövekedései mutatkoznak, szigorúan kell büntetni, de másrészt meg kell védeni — a kamara tekintélyével is — az ügyvédet az indokolatlan, alaptalan zaklatástól és üldözéstől, jöjjön ez akár egyesek vagy akár hatóságok részéről is, Valóban figyelemreméltó az a íeladat is, amelyet az 1913. évi LIII. t.-c. — az egységes ügyvédi és birói vizsgáról szóló t.-c. — a kamarákra ró a joggyakorlaton levő ügyvédjelöltek gyakorlati kiképzésével. Az ügyvédjelöltek, a mi sok reményre jogosító jövő kartársaink, megérdemlik azt, hogy szeretettel, megértéssel foglalkozzunk velük. Erre különös alkalmat adnak a hivatkozott törvényben rendszeresitett összejövetelek, amelyek célját a fiatal kartársainknak a kamara tagjainak vezetése mellett leendő továbbképzése képezi. Igyekezni fogok arra, hogy ezek az összejövetelek valóban a kitűzött célt szolgálják s a tárgysorozat megfelelő összeállításával s az ügyvédek és jelöllek szeretetteljes együttműködésével biztosittassék azok sikere. De nem veszem további igénybe szives türelmeteket karunk általános feladatainak vázolásával, csak reá akarok mutatni még egy pár különösen bennünket, kolozsváriakat érdeklő feladatra. Elsősorban említem meg ezek között az ügyvédvizsgálóbizottságnak Kolozsvárt leendő szervezését. Ismeretes ebben a kérdésben elfoglalt álláspontunk, ismeretesek érveink, a ma tárgyalt évi jelentésben is ismételtük azokat. Éppen ez okból tovább kell küzdenünk álláspontunk érvényesüléséért s küzdelmünk vége csak a teljes siker lehet. A másik különös figyelmet érdemlő feladatunk a kamarai székház megépítése. Mai közgyűlésünkön szintén foglalkoztunk e kérdéssel. Egyik legfontosabb célul azt tűzöm ki tehát, hogy e kérdést megoldáshoz juttassam. Sürget erre az is, hogy a kamara hivatalainak elhelyezésére s a gyakorló összejövetelek megtartására alkalmas helyiségekre okvetlen szükségünk van. Ilyet kibérelni nem könnyű s nagyarányú anyagi áldozatokkal járna. A kérdést ugy kell megoldani, hogy a kamara költségvetése s igy tagjai meg ne terheltessenek, sőt segélyalapunk biztos elhelyezése mellett annak — az amortizációval — leendő további tőkeképzése biztosittassék. Fölötte szükségét érzem ugyanis annak, hogy a segélyalap tovább s jelentékenyen gyarapittassék, mert ez az alap kell majdan azt az üdvös célt szolgálja, hogy abból a nyugdíjigény beállta előtt elhalt kartársainknak családját vagy egyébként segélyre szoruló kartársainkat méltányosan segélyezhessük. Mindezeknek és sok más, most nem is emiitett, de megoldásra váró feladatnak megvalósítására teljes erőmből törekedni íogok, de ahhoz szükséges az, hogy munkámban a kamara megválasztott tisztikara, választmánya s ti a kamara tagjai támogassatok, segítsetek, mert a legjobb szándék, a legerősebb akarat is, ha egymagában hagyatott, eredményt alig érhet el. Amidőn erre kérlek, egyben a kar minden tagját arra is kérem, hogy bajaikkal forduljanak bizalommal s barátsággal hozzám, mert egyik legszebb feladatomnak azt fogom tekinteni, hogy szükség esetén a kar minden egyes tagjának szerény erőmmel és tudásommal, sőt akit kell, a kamara tekintélyével is, segítségére és támogatására lehessek. A magam és a választmány nevében még egyszer köszönöm kitüntető bizalmatokat. Az elnöki székfoglaló elhangzása után az elnök a közgyűlést fél öt órakor berekesztette. A közgyűlés után a jelenvoltak lelkesen ünnepelték a kamara uj elnökét és tisztikarát. Este az újonnan megválasztott tisztikar a New-York szálloda külön termében vendégül látta a kamara tagjait, amely« n lelkes hangulatban folyt a további ünneplés. Az ünnepi vacsorán a kamara uj elnökét dr. Pordea Gyula és többen felköszöntvén, I dr. Papp József elnök köszönő válaszában a benső kartársi I együttérzés szükségességét hangoztatván, kitért arra, hogy a székházépítés sürgősségét az is indokolja, hogy ezzel a kartársi együvé tartozásnak symboluma létesíttessék. A beszéd viszhangjaképen dr. Gergely Albert kezdeményezésére, a székház-alapra a | következő adománvokat tették: dr. Gcrf/eli/ Albert 200 K, dr. Pordea Gvula ŐOO'K, dr. Deák Albert 600 K, dr. Ötvös Lajos 500 K. dr. Czikmánlori Ottó 1000 K. dr. Fmyö Béla 100 K, dr. Qabónyi Imre Í00 K, dr. Biró Balázs 20Ö K, dr. Korák István 109 K, dr. Eöri István 100 K, dr. Sipos Gábor 100 K, dr. Török István 100 K, dr. Menyhárth Gáspár egy. tanár 1C0 K és dr. Róth Hugó 100 K. Azt hisszük, — nem tévedünk — amidőn azon reményünknek adunk' kifejezést, hogy ezeket az adományokat a kar többi tagjainak adományai fogják követni s ezzel hozzásegítik a kamarát ahhoz, hogy a székház építéséhez minél előbb hozzáfoghasson. Xfl román íiüntstő íöíöénphiinp. (Kihiráeítelett 18S5. május 1-én. tíúdosítlatott a 1874. íöbruárius 17-én, 1882. febrnárins 21-én, 1893. május 28-án, 1894. februárius 15-én és 1895. május 4-én kelt törvényekkel). Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár, (Folytatás.) Negyedik szakasz. Párviadal. 258. (Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) Az, aki párviadalban fegyvert használva sem emberölést, sem sebesítést nem okozott, tizenöt naptól hat hónapig terjedhető fogsággal és kétszáz leitől ezer leiig megállapítható pénzbüntetéssel büntettetik. 259. (Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) Midőn valamely párviadalból halál vagy sebesülés keletkezett, a viaskodók tizenöt naptól négy évig terjedhető fogsággal büntettetnek. 260. Midőn a viaskodók segédek vagy tanúk nélkül verekednek, vagy a tanúk, illetve a segédek által megállapított szabályokat meg nem tartják és ha ebből a párviadalból valamelyikük halála vagy sebesülése keletkezett, a vétkes az ezen törvénykönyvben a gyilkolásra s más testisértésekre nézve foglalt általános intézkedések szerint fog büntettetni. (L. porosz 171.) 261. A párviadalban nem katonával verekedő katonaszemély a polgári rendes bíróságok illetékességének van alája vetve. Ötödik szakasz. A jó erkölcsök elleni merényletek. 262. (Az 1895. május 4-iki törvény által módosítva.) Az, aki a szemérem ellen valamely közbotrányt követ el, három hónaptól egy évig terjedhető fogsággal és ötven leitől kétszáz leiig megállapítható pénzbüntetéssel büntettetik. (L. fr. 330.) Ugyanezen büntetéssel fog sújtatni az is, aki a köz- vagy valláserkölcs, meg a jó erkölcsök elleni botrányt az ezen törvénykönyv 295. cikkében jelöli módok valamelyikén elkövet vagy elkövetésében segédkezik. 263. (Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) A tizennégy évesnél ifiabb fiú- vagy leánygyermeken erőszak nélkül elkövetett vagy elkövetni megkisérlett szemérem elleni merénylet két évtől három évig terjedhető fogsággal fog büntettetni. (L. fr. 331.) 264. (Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) Az, aki férfi- vagy nőszemélyen szemérem elleni merényletet elkövetni megkisérlett, a fogság legnagyobb mértékén büntettetik. Midőn a bűntett teljes tizenötévesnél ifiabb személy ellen követtetett el, a vétkes a fegyház legnagyobb mértékén fog büntettetni. (L. fr. 332.) 265. Midőn az előbbiek szerint megtámadott személy felmenő ágbeli rokonai, fölebbvalói, tanítói, az ő vagy az előbb említettek szolgálatában állók, valamely vallásfelekezet egyházszolgái, lelkészei vagy szerzetesei a vétkesek, vagy ha ezek bármelyike a vétkesnek egy avagy több személy ellen elkövetett ezen bűntettében segédkeztek, a 263. és 264. cikkekben említett esetekben a legnagyobb mértékű fegyház lesz a büntetés. .Midőn a merényletet a jelen cikkben említett személyek tizenötévesnél ifiabb fiu- vagy leánygyermeken követték el, a meghatározott idejű kényszermunka legnagyobb mértéke lesz. (L. fr, 333.)