Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 8. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás - Az örökség birtokbavételéről. Optkv. 797-824. §. - T. II. 1843-1872. Befejező közlemény

t>4. oldal. Erdély részi Jogi Közlftny. 8. szám. hó elteltével szintén hivatalból indítandó meg, ha 2. §. 1—4. pontjában jelzett esetek nem is forognak fenn. (2. §. 5. pont.)1 Ií. A leltár jogkedvezménye mellett tett örökösödési nyilatkozat magánjogi hatálya rendszerint a hagyaték hitelezője részéről folyamatba tett perben, vagy az örökösök ellen elrendelendő végrehajtás kérdésében tartandó tárgyalás keretében jut kifejezésre. 2 Az 1881. LX. tc. 14. §-a értelmében a végrehajtás a hagyaték, mint hereditas iacens ellen; a 15. §. szerint a nyilatkozatot tett örökösök ellen intézendő.3 Az örökösi minőségből folyó felelősség kérdésének eldöntése a végrehajtási eljárásra csupán abban az esetben van felhagyva, midőn az Ítélet által maga az örökhagyó marasztaltatott, azonban a végrehajtás az örökösök ellen kéretett. 1 1 Az 1894 : XVI. tc. 35. §. A hagyaték leltározása a 2. §. 1., 2., 3. és 4. pontja esetében hivatalból foganatosítandó; — más esetekben a leltár a hagyatéki bnóság végzése alapján veendő fel. 36. §. A hagyaték leltározása elrendelendő, ha annaK elrendelését kéri: a) a 3. §. értelmében az örökösödési eljárás megindításának kérésire jogosított személy, b) örökösödési eljárás megindításának kérésére nem jogosított olyan hagyományos vagy utóhagyományos, aki hagyományát törvényszabta alaki kellékekkel ellátott végrendelettel vagy öröklési szerződéssel igazolja; c) az örökhagyónak olyan hitelezője, aki követelését okirattal, avagy belföldön szabályszerűen vezetett kereskedelmi könyvből készített és hitelesített könyvkivonattal igazolja. Annak a hitelezőnek kérelmére, aki követelését külföldön vezetett kereskedelmi könyvből készített hiteles künyvkivonattal igazolja, hogy a leltározás csak akkor rendelendő el, ha az illető külföldi államban a hitelező biztosítására szolgáló intézkedéseknél a magyar állam területén vezetett kereskedelmi könyvek a belföldön vezetett kereskedelmi könyvekkel egyenlőknek tekintetnek. A hagyaték-leltározás elrendelésének nincs helye azon hitelező vagy hagyományos kérelmére, akinek követelése vagy hagyománya kellően biztosítva van, vagy az örökös által biztosíttatik. 2 A hitelező követelésének érvényesítése rendén az örökös rendszerint azt veti ellen, hogy a hagyatéki tömeg kimerült. A kielégítés tekintetében az 548—49. §§. intézkednek. A hitelező a leltári értékkel szemben bizonyíthatja a magasabb értéket és ennek bizonyítása után az örökös köteles a teljesített fizetéseket igazolni, ha szabadulni akar. A hagyatéki leltár az abban kitüntetett hagyatéki állagra sem képezhet oly feltétlen bizonyítékot, amely az ellenbizonyítási kizárná, következéskép az ennek alapján meghozott átadó végzésnek sem lehet a hagyaték állagára nézve ily hatályt tulajdonítani. 3 a) A folytatólagos végrehajtás az esetre, ha a végrehajtást szenvedő időközben elhal, már nem ellene rendelendő el, hanem örökösei ellen. b) Oly itelet alapján, mely által az örökös öröksége (öröhagyó hagyatéka) erejéig marasztaltatott, anélkül, hogy az örökség (hagyaték misége s mennyisége az ítéletben közelebbről meghatároztatok volna: a végrehajtás el nem rendelhető. G. III. 58. A temesvári tábla 1. sz. ht. felvett határozata. Állandó, helyes gyakorlat. 4 A bíróságok az örökösök képviseleti és felelősségi jogkörét állandóan összezavarják. A felebbezési biróság a keresetet — az ügy érdemleges elbírálását mellőzve — azért utasította el, mert a hagyatéknak, mint ilyennek, perbenállása és marasztalása az optkv. 547. és 811. §§-aira tekintettel, csakis addig foghat helyet, amíg az örökösödési nyilatkozatok meg nem tétettek; mert özv. N. I. hagyatékában az örökösödési nyilatkozat már az első bírósági ítélet meghozatala előtt megtörténvén, az alperesitett hagyatékról nem lehet szó s így annak marasztalása helyet nem foghat, felperes pedig kérdésre kijelentette, hogy nem a nyilatkozott örökösök, hanem a hagyaték marasztalását kéri. A felebbezési bíróságnak a felperes kereseti kérelmére fektetett álláspontja téves. A kereset indítása idejében — a keresethez csatolt hiteles bírósági bizonyítvány tanúsítása szerint — a néhai özv. N. L-né hagyatékában örökösödési nyilatkozat még egyáltalában nem tétetvén, özv. N. L-né hagyatéka, mint jogi személy, ügygondnok által képviselve, helyesen alperesittetett s felperes a hagyaték elmarasztalását alakilag helyesen kérte. Az a körülmény, hogy az első birói Ítélet meghozatala előtt az örökösödési nyilatkozat megtétetett, hogy az örökösödési nyilatkozatot tett egyének a felebbezési eljárásban perbe léptek s hogy felperes kereseti kérelmét további is fenntartva, a nyilatkozott örökösök marasztalását kifejezetten nem kérte, a kereset elutasítására okul nem szolgálhat, mert az optkv. 547. §-a értelmében az örökséget elfogadó örökös — harmadik személyek irányában — az örökhagyóval egy személynek lévén veendő, felperesnek a hagyaték marasztalására vonatkozó kérelme magában foglalja az örökséget időközben elfogadó, a hagyaték helyébe lépett és bérbe bocsátkozott örökösök elmarasztalására vonatkozó kérelmet is és nincs perjogi akadálya annak, hogy a perbelépett örökösök, amennyiben a kereseti követelésre nézve a biróság által hivatalból alkalmazandó anyagi jog értelmében felelősségük (kötelezettségük) mepállapitható, marasztaltassanak. A felebbezési biróság tehát jogszabálysértéssel mellőzte az ügynek az örökösökként perbelépett alperesekkel szemben való érdemleges eldöntését. Kolozsvár, 1911. évi december hó 5-ik napján. 1911. G. 315. E.J. K. 1912. 8. sz. E döntés által a kir. tábla is tévedett. Az örökösödési nyilatkozat megtétele által az örökösök csak arra jogosítottak, hogy a hagyatékot képviseljék. (L. az 457. és 811. §-kat.) A 819., 820., 821. §. szerint az örökösök marasztalása rendszerint csak az átadó végzés meghozatala után foghat helyet. Hibás tehát a kir. tábla ama jogi álláspontja, amely szerint a felebbezési biróság az örökösödési nyilatkozatot tett a perbe lépett alperesekkel szemben való érdemleges Ítélethozatalra utasíttatott. A helyes álláspont a felperesi képviselő kérelmében jutott kifejezésre. A hagyatékot a nyilatkozott örökösök képviseletében marasztalni kellett volna és a végrehajtás a hagyatékra, vagy a hagyaték átadása után az 1881. évi LX tc. értelmében az örökösök ellen lett volna elrendelendő. Az esetben, midőn a per az örökösök ellen indíttatott, az örökös felelősségének és a felelősség mérvének kérdése a per folyamán tárgyalandó és az Ítéletben döntendő el.5 A végrehajtás ritkán szokott kifejezetten a végrehajtást szenvedő hagyatékában talált, vagy róla az örökösökre átszállott tárgyakra vezettetni s így a felelősség nem cum viribus hereditatio, hanem a hagyatéknak meghatározott értékével való felelősség: pro viribus hereditatis. A mai forgalmi élet mellett az ingó hagyaték a legtöbbször még a hagyaték átadása előtt beleolvad az örökösök vagyonába.c III. Külön emelendő ki, hogy a birói gyakorlat szerint a hitelezők összehívását (convocatio creditorum) szabályozó 813— 815. §§-ok nincsenek érvényben. Az osztrák jogi irodalomban vitás, hogy a convocatio minő hatással van a pro viribus vagy eum viribus felelősségre. A convocatio a 812. §-ban szabályozott separatiot célozván, nyilvánvaló, hogy nálunk a hitelezők összehívásának szabályozása nélkül az örökösök felelőssége: pro viribus hereditatis.7 Az örökös azonban oly hagyatéki vagyon erejéig nem felel, amely vétke nélkül birtokába nem jutott, vagy nem juthatott.8 803. §. Az örökhagyó az örökösi ezen jogkedvezmény fentartásátöl meg nem foszthatja; sem a leltár készítésétől el nem tilthatja. Még a házastársak közti örökségi szerződésben erről tett lemondás is hatály nélküli. 1. A 803. §. a 802. §-ban foglalt feltételes — a leltár jogkedvezményének fentartása mellett tett — nyilatkozatra utalva rendeli, hogy az semmiféle módon nem korlátozható, semmiféle föltételhez nem köthető. A törvény az örökösnek biztosítani akarta a teljes szabadságot abban az irányban, hogy tetszése szerint a 801. vagy a 802. §. szerint nyilatkozzék örökösnek. 2. A leltár készítése lényegileg szükségszerű előfeltétele a 801. vagy 802. §. szerint tehető örökösödési nyilatkozatnak. Hatósági leltár nélkül nem lehet a hagyaték activ és passiv állagát pontosan megállapítani s így az örökös könnyen ki volna téve annak, hogy a 806. §. szerint vissza nem vonható örökösi nyilatkozatot tesz. Gyakorlati jelentősége ma különösen az örökösödési hagyományi bizonyítvány kiállításánál van, mert a korlátlan cselekvési képességgel biró örökösök hivatalos leltár felvétele nélkül is jogosítva vannak az eljárást befejeztetni.9 804. §. A leltározást az is kívánhatja, akit kötelesrész illet. Az osztrák eljárás után képzéseként jelentkező 1894. XVI. tc, dacára annak, hogy az ipso iure elven épült föl, kénytelen volt a kötelező eljárást jogrendészeti szempontból elég szélesre kiterjeszteni. (L. 802. §-nál.) A kötelező hagyatéki eljárás szükségszerű folyománya azután a leltár felvétele. Az általánosan kötelező eljárás kimondva nem lévén, a hagyaték megnyíltához fűződő fontos érdekek szükségszerű megvédhetése okából az eljárást kérelmező ívek csoportját is ki kellett bővíteni.10 Dr. Tóth Gy. 5 a) Az első bíróságok e generális szabályt nem tartják meg kellő pontossággal, pedig a 820., 821. §§. helyes alkalmazása is szükségszerűen követeli. b) A hagyatékátadó végzés kijelentései nem képeznek itélt dolgot s 1904. 11. 10. 6818/903. gr. X. 1083. Ez^ áll az értékre nézve is. (; Oly esetben, midőn a hitelező azon kérelmének, hogy valamely vagyontárgy hagyatéknak vétessék föl, az örökösök eleget tenni vonakodnak, a hitelező jogait már csakis a törvény rendes utján, de nem az örökösödési eljárás során érvényesítheti. L. az 1894 : XVI. t.-c. 73. 7 Krainz II. 615. Unger: Erbrecht. 8 Emez elvnek teljesen megfelelő jogeset: Az a körülmény, hogy egy követelés mindeddig be nem hajtatott és abból alperesek kezéhez mi sem folyt be, ezen követelés hagyatéki minőségén mit sem változtat és miután az, hogy e követelés behajthatatlan volna, megállapítva nincsen, az kétségtelenül oly hagyatéki vagyont képez, mely az örökhagyó után alperesekre, mint annak örököseire áthárult, amelynek erejéig tehát az örökhagyó hitelezői irányában felelősséggel tartoznak. Gr. XIII. 464. T. X. 143. 1. 8 A kérvényhez elegendő az ingatlanok telekkönyvi kivonatát csatolni. (100. §.) 10 Az 1894 XVI, tc. 3. §. Megindítandó az örökösödési eljárás, ha annak megindítását kéri: 1. az örökös, a kötelcsrész jogosított, vagy az utóörökös; 2. a végrendeleti végrehajtó; 3. olyan hagyományos, esetleg utóhagyományos, akinek a hagyatékhoz tartozó ingatlan van hagyományozva, avagy olyan hitelező, akinek javára a hagyatékhoz tartozó ingatlanra vagy jelzálogos követelésre a telekkönyvi rendelet 74-ik §-a értelmében föltételes végrehajtási zálogjog van bekebelezve '1881. LX. tc. 138 §.); végre az, akinek javára a hagyatékhoz tartozó ingatlanra, tulajdoni igény alapján, az 1881. LX. tc. 237. §-ának a) és b) pontja értelmében, jogereiüleg zárlat rendeltetett és följegyeztetett. 1881, LX. tc. 240. §.) Ha többen," bár külön-