Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 8. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás - Az örökség birtokbavételéről. Optkv. 797-824. §. - T. II. 1843-1872. Befejező közlemény

8. szíim. Érdélyrésyi Jogi KSzISny 63. oldal gúíiával kötött egyezményünk a választott bíróságokról nem szól. I A kérdés már elég vitára adott alkalmat (1. Revou de droit International 1900., No. 3. i De lexécution des sentences arbi- j trales etrangéres en Francé par M. A. Pierantoni). Ugy hiszem, •kár ugy tekintjük a választott bíróságok ítéletét, mint a íelek ' megegyezésének kifolyását, akár mint Talóságos bírósági cselekmény i, végrehajtása meg nem tagadható, mert ha valamely I állam ugyanazt a bizalmat helyezi választott mint rendes biró- ; ságaiba, semmi se igazolja, hogy a külállamok ezt a bizalmat j ne honorálják. Az előbbieknél kevesebb jelentőséggel bír az a kérdés, vájjon felülvizsgálásnak legyen-e helye a végrehajtást megtagadó, esetleg az elrendelő végzés ellen is. Az ügynek, ha már két biró kezén ment keresztül, ha a második biró egész állagát nem is vizsgálta át, aüg lesz szüksége ujabb revízióra. Ezt az álláspontot támogatja különben a felek érdeke is, mely a vitás ügy minél rövidesebb bevégzését kívánja. Ami azt a kérdést illeti, mi legyen a végrehajtás tárgya, ugy szerény véleményem szerint belföldi és külföldi bíróság ítélete között nem kell különbséget tenni. Ellentétbe helyezkedem e tekintetben gyakorlatunkkal, igy pl. ugy Szerbiával, mint Bulgáriával kötött egyezményünk kizárja a végrehajtást ingatlanokat illető tulajdon- és egyéb dologi jogokon. Az álta- J lános szabály, t. i. hogy a végrehajtás minden neme legyen foganatosítható, csak egy irányban szenved megszorítást: ugyanis, ha testi kényszerről v«.n szó, ugy arra csak azok az eszközök használhatók, melyeket a megkeresett állam joga ismer. Ez különben annyira természetes is, hogy felemlítése alig szükséges. Ezek volnának nagyjában azok az általános elvek, melyeknek a konfererencia által leendő megállapítását azért tartom szükségesnek, hogy a különböző államok által kötendő szerződéseket egységes szempont vezérelje. A többi kérdés már alig lesz oly természetű, hogy képes lenne az alapelv természetét megváltoztatni. Ezek tekintetében carte blanche nyújtandó az államoknak: rendezzék ezek segítségével a köztük uralkodó viszony természetének megfelelően a többi még eldöntendő kérdést. Nem merem állítani, hogy az alapelvek fenti felsorolása teljes lenne. A kérdés gyakorlati oldalába jobban beavatottakbizonyára ismernek még olyan kérdéseket, melyeknek egységes megoldásától eltekinteni nem igen lehet. Célom azonban nem az enumeratif felsorolás volt: egyedül csak rámutatni akartam arra az irányra, melynek követése által e probléma megoldása legkönnyebben és talán a legmegfelelőbb módon is megoldást nyerhetne. X 9 iwn büntető törvénykönyv. (Kihirdettetett t865. május 1-én. módosíttatott a 1874. febrnárins 17-én, 1882. febraárins 21-én, 1893. májas 28-án, 1894. íebruárius 15-én és 1895. májns 4-én kelt törvényekkel). Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhtíiann Róbert jog-xés államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Folytatás.) Harmadik szakasz. Akaratlan emberölés, testisértések, ütések. Menthető büntettek és vétségek; a nemmenthetöség esetei. Sem büntettet, sem vétséget nem képező emberölések, testisértések, ütések. I. §. Az akaratlan emberölés, testisértés, verés. 248. Az, aki ügyetlenségből, elővigyázatlanságból, figyelmetlenségből, gondatlanságból, vagy a szabályzatok meg nem tartásából akaratlanul emberölést követett el, vagy emberölés elkövetésének akaratán kivtil oka volt, három hónaptól másfélévig terjedhető fogsággal és ötven leitől ezer leiig megállapítható pénzbüntetéssel fog büntettetni. (L. fr. 319.) 249. (Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) Ha az előbb sorolt okok csak sebesitéseket vagy ütéseket okoztak, a fogság tizenöt naptól két hónapig tart és a pénzbüntetés pedig huszonhat leitől ötven leiig lesz. ÍL. fr. 320.) II. §. Menthető büntettek és vétségek, a nemmenthetés esetei. 250. A gyilkosság, a sebesítések és az ütések menthetők, ha azok valamely személy ellen intézett ütések vagy nagy erőszakosság által voltak előidézve. (L. fr. 321.) 251. Az előbbi cikkben említett büntettek és vétségek akkor is menthetők, ha azok kerítések, kőfalak, lakott ház vagy lakosztály, vagy tartozékaik megmászásának vagy íeltörösének elhárítása közben követtettek el. Az ez esetben éjjel elkövetett tényt a 257. cikk szabályozza. (L. fr. 223.) 252. A szülőgyilkosság nem menthető. (L. fr. 323.) 253. A férj által a feleségen, vagy a feleség által a férjen elkövetett emberölés nem menthető, ha az azt elkövető férj vagy feleség élete az elkövetés pillanatában veszélynek kitéve nem volt. Házasságtörés esetén azonban a férj által a feleségén vagy bűntársán, valamint a feleség által a férjén vagy bűntársán a házaséleíi lakásban a vétségen való rajtakapás pillanatában elkövetett emberölés menthető. (L. fr. 324.) 254. (Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) Midőn a mentség tényálladéka be van bizonyítva, az életfogytig tartó vagy meghatározott idejű kényszermunkával vagy fegyházzal fenyítendő bűntett hat hónaptól két évig terjedhető fogsággal büntetendő. Minden más bűntett esetén pedig három hónaptól egy évig terjedhető fogság lesz a büntetés. Vétség esetén a büntetés tizenöt naptól hat hónapig terjedhető fogságra szállíttatik. (L. fr. 326.) III. §. Minősíthető emberölések, testi sértések, verekedések, melyek sem bűntettül, sem vétségül uem minősíttetnek. 255. A törvény meg a törvényes hatalom parancsnoka által elrendelt emberölés, sebesitések és verések sem bűntettnek, sem vétségnek nem tekintetnek. (L. fr. 327.) 256. Az 58. cikk szerinti törvényes védekezés tényleges szükségén elkövetett emberölés, sebesítések, verések sem büntettet, sem vétséget nem képeznek. (L. fr. 328.) 257. A törvényes védekezés tényleges szükségének esetei közé a következő három eset is számíttatik: 1. midőn az emberölés, a sebesitések vagy ütések a kerítések, kőfalak, valamely lakottház vagy lakosztály, vagy tartozékaik megmászásának vagy feltörésének elhárítása közben követtetett el; 2. midőn a cselekmény az erőszak alkalmazásával végrehajtott lopások vagy rablások tettesei elleni védekezés közben követtetett el; 3. midőn az emberölés, a sebesítések vagy ütések nőszemély által a közvetlen ő ellene irányuló nemi erőszaktétellel felingerült állapotában követtetett el. (L. fr. 329.) (Folytatjuk.) X flz örökség birtokbavételéről. \(0ptkf. 797-824. §. — T. II. 1843-1872.) (Befejező közlemény.) 802. §. Ha az örökségbelépés a leltár jogkedvezményének fentartása mellett történik, a bíróság által a leltár a tömeg költségén azonnal elkészítendő. Az ily örökös a hitelesőknek és hagyományosoknak csak annyiban lesz lekötelezve, amennyire a hagyaték azoknak és az örökségi jogon kivül őt illető saját követeléseire is elegendő. I. A leltárra vonatkozó rendelkezés az 1894. XVI. tc. értelmében annyiban módosul, hogy a leltár az örökösödési nyilatkozat megtétele előtt már elkészül. Az örökösödési eljárás rendszere szerint, ha az eljárás hivatalból indíttatott meg, akkor a leltározás is hivatalból (35. §.) foganatosiítatik. Az 1894. XVI. tc. 2. §-a szerint: Hivatalból indítandó meg az örökösödési eljárás: 1. ha az örökös, az utóörökös, vagy a kötelesrészre jogosított, kiskorú vagy az 1877. XX. tc. 28. "§-a alapján gondnokság alá van helyezve, avagy méhmagzat vagy még nem született személy; 2. ha még csak létesítendő közérdekű alapítvány van örökösi vagy utóörökösi minőségben érdekelve ; 3. ha az örökös, az utóörökös vagy a kötelesrészre jogosított, habár gondnokság alá helyezve nincsen, ismeretlen helyen távol van; 4. ha tudvalevő örökös általában nem létezik; 5. ha a jelen törvény 4. vagy 69. §. esete forog fenn. Az örökösödési eljárás hivatalból való megindításának helye van akkor is, ha csak egy örököstársra, utóörököstársra vagy kötelesrészre jogosítottra nézve forog fenn a fentebbi 1—3. pontokban foglalt esetek valamelyike. Az örökösödési eljárásnak hivatalból való megindítása mellőzendő, ha az örökhagyó után vagyon nem maradt. Az 1894. XVI. tc. 4. §-a értelmében a hagyatéki eljárás, ha ingatlan vagyon maradt, az örökhagyó halálától számítva 3