Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 8. szám - Külfödli itéletek végrehajtása. Befejező közlemény

62. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 8. szám. (Jeményezett intézkedés. Ezen a téren a fejlődésnek hatalmas léptekkel előbbrevitelét s mondhatni betetőzését foglalja magában az egységes birói és ügyvédi vizsgáról szóló 1913. LIII. te. Ez a törvény s az ennek alapján „a joggyakorlat" szabályozásáról kiadott 67400—913. I. m. számú rendelet különös jelentőséggel bir reánk nézve. A most idézett törvény és rendelet a joggyakorlaton levőknek elméleti és gyakorlati kiképzését kívánja a lehetőségig mélyíteni. Lehetővé kívánja tenni, hogy a jogi pályák jelöltjei a gyakorlati téren való alkalmazásukkal megszerezzék azokat a képességeket és ismereteket, amelyekre választott élethivatásuk betöltéséhez elméleti képzettségük kiegészítéséül szükségük van. (Rend. 1. §.) A hivatkozott rendelet szerint a joggyakorlatra bocsátás, annak vezetése és irányítása, valamint e részben a felsőbb felügyelet gyakorlása a kir. ítélőtábla elnökének a feladatát képezi ugyan (4. §.), de a joggyakorlatra bocsátott gyakorlatának közvetlen vezetése s felettük a közvetlen felügyelet gyakorlása az illető bíróság vezetőjének hatáskörébe tartozik. A bíróság vezetője lesz hivatva arra, hogy a joggyakorlaton levőket az idézett rendelet 13. s köv. §-aiban foglaltak szemelött tartásával akként foglalkoztassa, hogy az elérni szándékolt cél, a minél alaposabb gyakorlati kiképzés a lehetőségig megvalósittassék. Mint uj intézményt különösképen emelem ki a most idézett rendelet 32. s következő §-aiban szabályozott „összejövetelek" lelkiismeretes és szigorú megvalósításai. Ennek gyakorlati hasznossága kézenfekvő. Utalok a rendelet 36. és 37. §-aiban foglaltakra, amelyek az összejöveteleknek célját szabják meg s anyagát írják elé, s amely rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a gyakorló órák pontos megtartása az ifjú jogásznemzedék elméleti és gyakorlati kiképzését nagyban fogja előmozdítani. Vidéki helyeken, ahol a joggyakorlaton levők kisebb számban vannak, a rendelet 35. §-a szerint kell eljárni. A törvényszéki elnököknek az összejövetelek vezetésére, a rendelet 39. §-ában írlak szemelőtt tartásával, az első bíróságoknak arra legalkalmasabb tagjait kell mindig kijelölniök. Az elméleti és gyakorlati készültség mellett a kijelölendők személyi, egyéni arravalósága legyen a döntő szempont. Természetesen a közvetlen ellenőrzés és irányítás e téren is a törvényszéki elnökök feladatát fogja képezni. Végül még reámutatok arra, hogy a rendelet 45. §-a értelmében a gyakorló órák tartását ebben az évben mácius hó 1. napja után kell megkezdeni. Ili. Az 1912. VII. tcikk intézkedéseinek gyakorlati alkalmazása tekintetében ezúttal ís reámutatok azokra az üdvös törvénykezési és igazságügyi kormányzati intézkedésekre is, a melyek azt célozzák, hogy a telekkönyvek közhitelessége, megbízhatósága fokoztassék és a tényleges állapottal való összhangzásuk biztosittassék. Az elmúlt év folyamán a 13200—1912. h M. számú rendelet 21. §-a alapján kiállított és az 1912. El. 2. A. 7. sz. a. kiadott tájékoztató rendeletem értelmében hozzám is felterjeszteni rendelt kimutatások adataiból azonban arról győződtem meg, hogy a felügyeletem alatt álló bíróságoknál a telekkönyvi átalakítási és helyesbítési ügyekkel foglalkozó személyzetnek nem mindegyik tagja értette át az 1912. VII. tcikknek s a 1320 —1912. í. M. számú rendeletnek azokat az üdvös rendelkezéseit, amelyek a tényleges birtokos tulajdonjog bejegyzési igényének helyszíni perbeli érvényesítését szabályozzák és teszik lehetővé. Pedig ezek az intézkedések igen nagy könnyítést foglalnak magukban a most jelzett cél érdekében; lehetővé teszik későbbi, hosszadalmas, bonyolult perek kikerülését s ezenfelül a helyszínén könnyen, gyorsan és olcsón lejártatható perútat biztosítanak az érdekeit felek részére. Ismételten utalok ennélfogva az 1912. El. 2. A. 7. 8. számok alatt kiadott rendeleteimben ez irányban foglaltakra. IV. A kezelők továbbképzése: Az uj polgári perrendtartással egyidejűen életbelépő uj ügyviteli szabályoknak és a kapcsolatos más rendeleteknek alapos megtanulása feladatát kell, hogy képezze a kezelői kar tagjainak is. Kérem erre különös gondot fordítani, mert csak így lesz lehetséges az ügymenet zökkenés nélkül való továbbvitele. Az uj szabályok a kezelőtől különben is nagyobb önállóságot, biztosabb tudást és feltétlen megbízhatóságot követelnek; amelyeknek lehető legnagyobb mértékben való elsajátítására és megszerzésére tehát minden ambiciózus kezelőnek törekednie kell. Minthogy végül a 43600/1911. I. M. számú rendelet 20. §-a szerint az 1914. évi január hó 1-étől kezdve írnokká csak az lesz kinevezhető, úgyszintén magasabb állásba is csak az lesz előléptethető s a telekkönyvi vizsgára is csak az bocsátható, a ki az előirt kezelői vizsgát letette, kérem a kezelő személyzet tagjait és a dijnokokat erre megfelelően figyelmeztetni, mert a vizsga letétele elsősorban az ő érdekükben áll. X HíMi kletek végrehajtása. Irta: Spitz Erik. (Alexandria.) V (Befejező közlemény.) Mindé feltételek az alaki jog oly elemi szabályainak szembetartását követelik, melyek felett alig indulhat meg vita. Nem oly tisztázott a helyzet egy az anyagi jog terén mozgó teltétel körül. t i. a körül, hogy az illető ítélet a jó erkölcsöket ne sértse. Alakilag teljesen korrekt, de tartalmilag a megkeresett állam népességének jogi felfogásával homlokegyenest ellenkező ítélet végrehajtását követelni nem lehet. De hol itt a határvonal a még végrehajtható és a már elutasítandó között? Vájjon nem szükségese, hogy az Ítélet a megkeresett állam jogszabályainak is megfeleljen? A feleletek erre a kérdésre nagyobbrészt nemlegesek. Végzetes teher volna az Ítéletre, ha csak akkor lenne remélhető végrehajtása, ha az összes esetleg számbajöhető államok jogszabályainak megfelelne; elég nehézséget fog okozni már az a körülmény is, hogy a jó erkölcs fogalma is meglehetősen tágítható. Ellenben pl. feltétlenül méltányos, hogy nálunk valamely 10%-os kamatot megállapító vagy játékadósságot behajtandónak kimondó ítéletnek a végrehajtása megtagadtassék. Az angol rendszer még tovább megy; amennyiben a bíró aggályosnak tartja az Ítélet tartalmát, egyszerűen „grossly injusf-nek mondja ki és megtagadja a végrehajthatóság kimondását. Ezen álláspont, tehát mintegy középutat választ a „jó erkölcs" és a „hazai jog" fogalmai között; úgy hiszem azonban, hogy a „jó erkölcs" kitétel mar önmagában is elég védelmet fog nyújtani. Végül követelendő még, hogy az Ítélet az illetékes bíróságtól eredjen. E tekintetben sem fedik egymást teljesen a vélemények. A dolog természetének leginkább megfelelőnek látszik és ezt az álláspontot törvényhozásunk is követi, a lehető legszűkebbre szorított megoldás, mely szerint a biró, saját hazájának törvényeit alkalmazva, csak arra ügyel, „hogy az illető ügyben a másik (szerződő) fél valamely bírósága eljárhatott volna-e" (1912. XVIII. t.-c. 15. §.), hogy azután az illető ország mely bírósága volt illetékes és milyen elv alapján, az már nem tartozik vizsgálataink körébe. Elég annak konstatálása, hogy tényleg az illelékes állam szabályainak alkalmazása mellett jött létre az ítélet; teljesen felesleges annak kiderítése, hogy mely bíróság alkalmazta ezeket a szabályokat. Az „állam" kifejezés ebben az esetben nem teljesen korrekt, mert nem fedi e szó politikai értelmét; állam alatt jelen esetben értendő az a terület, melyen az illető jogvidékre nézve egységes szabályok uralkodnak. Svájc és az Egyesült-Államok tehát nem mindig vehetők egy államnak, sőt sajátságos viszonyainknál fogva magánjogi vitakérdés esetében Magyarország sem. Ezen körülmények megvizsgálásával kizárhatja a biró az aggályos ítéletek végrehajtását a nélkül, hogy a szóban forgó ügy teljes állagának hosszadalmas felülvizsgálatába kellene bocsátkoznia. A biró, illetőleg a törvényszék elnöke tárgyalás megtartása nélkül, ha a megkívánt feltételek jelenlétéről meggyőződött, végzéssel végrehajthatónak nyilvánítja majd az ítéletet. Az alakiságok tehát arra szorítkoznak, hogy az alperes beterjeszti észrevételeit és szükség esetén a biró felhívja felperest nyilatkozásra. Hasonlóan a felülvizsgálat kérdéséhez megindult a vélemények harca a felett is, vájjon tanácsos-e, hogy az állam saját állampolgárai ellen is foganatosítsa a végrehajtást. Senki sem tagadja többé, hogy a saját alattvalóknak ily módon különös kiváltságokkal való felruházása már nem illő a mai korban. Ha az összes előjogok eltörlésének időpontja még nem is érkezett meg, ugy legalább új előjogok alkotásának útját kellene állani. De teljesen eltekintve ettől, mint már fentebb is kiemeltem, azon rendszer mellett, hogy a biró a külföldi Ítéletet rövid vizsgálatnak veti alá, semmiféle jogos érdek, — tehát a honpolgáré sem — sérelmet nem szenvedhet. Végül ugyancsak ismételve hangsúlyozom, hogy e rendelkezés a végrehajtás lehetővé tételének elfedett megsemmisítésének volna tekinthető, mert nyilvánvaló, hogy a végrehajtások túlnyomó többsége a megkeresett állam polgárai ellen foganatosítandó. Eldöntendő az a kérdés is, hogy a rendes bíróságok Ítéletein, valamint a bíróságok előtt kötött egyezményeken kivül a választott biróságok Ítéletei is legyenek-e végrehajthatók. A magyar törvényhozás e tekintetben nem állandó: mig Szerbiával kötött egyezményünkben e kérdésre igennel felel, addig Bul-