Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 5. szám - Külföldi ítéletek végrehajtása

VII. évfolyam. 5. szám. Kolozsvár, 1914. február 1. ERQELYRESZI30GI KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HRTRROZRTTRRÁVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Birő Baláss, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp yóssef, ügyvéd, ü. kamarai titkár, Kolozsvár »z. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Dfók Ferenrr-vtrzn 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Előfizetési díj: Egész évre 16 kor. Félévre.... 8 kor Negyedévre.... 4 kor. Kéziratok bérmentve a BXtrkesz tőséghez. Előfizetések s hirdetések a kuid >hicalalhoz intézendi'k. TARTALOMJEGYZÉK : Külföldi Ítéletek végrehajtása. Irta: Spitz Erik (Alexandria). — Az örökség birtokbavételéről. (Optkv. 797—824. §§. — T. II. 1843—1872) (Folyt.) — Aromán büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvén, nek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhmann Róbert jogés államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Foly.). KÜLÖNFÉLÉK. MELLEKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatoka kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X Kfllföldi íteletek végrehajtása. Irta : Spitz Erik (Alexandria.) A néhány évtized előtt a nemzetközi jog és nemzetközi magánjog terén megindult serény munKa legjelentöségesebb eredményri közé tartozik, hogy tisztázta e jogtudományok elveit. Nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat számára is bir ez élénk kihatással, mert azáltal, hogy a Savigny által megkövetelt vezérelvek kijegecesedtek és az egész tudományos világ által elismertettek, lehetővé vált az egyes kérdéseknek az összes nemzetek számára való egységes megoldása. így keletkezett az utolsó évtizedekben az a számos nemzetközi szerződés, mely oly jótékony hatást gyakorol a nemzetek jog- és közéletére. Azon problémák közé, melyek bár elveik általános elfogadásra találtak, az egységes megoldást meg mindig nélkülözik, tartozik a magánjogi Íteleteknek külföldön való végrehajtása. Majdnem az összes kulturállamok szükségesnek találták sajái területükre nézve e kérdést pozitív módon megoldani, miáltal jövőbeli egységes rendezésének útját egyengedtek. Hogy elháríthatatlan akadály nem állja e feladat utjat, mutatja egy precedens eset. A polgári jogsegély tárgyában kötött nemzetközi egyezményben az összes szerződő államok eltörölték a perbeli biztosítékot, de egyúttal kötelezték magukat arra, hogy a perköltségeket kölcsönösen behajtják, tehát az ítéleteknek eme részét végrehajtják. Az első kísérletek e kérdés megoldásának érdekében majdnem egykorúak a nemzetközi jog ébredésének korszakával. Gyakorlatban a liberalizmus útjára, mint majdnem mindenütt a nemzetközi jog terén, ugy itt is először Olaszország lépett azáltal, hogy elfogadta a külföldi Ítéletek feltétlen végrehajtásának elvét. De tovább is ment; lángeszű jogásza Mancini, ki már régebben azon volt, hogy az olasz álláspontot e kérdésben a külföldön is diadalra juttassa, midőn külügyminiszterré lett, elérkezettnek látta az időt arra, hogy egy általa Rómában 1884-ben összehívott nemzetközi konferencián a többi államokkal is elfogadtassa rendszerét. Az Európát akkor keletről fenyegető nagy járvány átalakította a tervezett konferenciát egészségügyi kongresszussá s mint már egy előbbi alkalommal is, ugy most is elodáztatott a terv keresztülvitele. Egyidejűleg Olaszországgal, majd pedig később Mancini halála után újra Németalföld tett hasonló célból lépéseket és még ma is megvan ott a hajlandóság egy nemzetközi konferencia indítványozására e kérdés egységes megoldása céljából. Mint már említettem, alig van ország, mely külföldi bíróság ítéleteinek végrehajtását feltétlenül megtagadná. Az elv, mely szerint a végrehajtás a különböző államokban történik, azonban korántsem egységes. A fökérdós mindenütt, vájjon újrafelvételi eljárás szükségeltetik-e vagy sem és e körül csoportosul azután a többi körülmény, mi által több vagy kevesebb akadállyal jár a végrehajtá . A rendszereknek az a sokfélesége, a zavar és az a sok akadály, mely előáll, mihelyt a végrehajtás tárgya az országhatáron tul fekszik, elégedetlenséget váltott ki az érdekolt körökben és az egységes rendezés utáni vágyat, keltette lel. Érdekeltnek legelső sorban a kereskedő tekintendő: a büntetöitélet eo ipso kiesik e fejtegetés köréből, mivel a bűntettes kiszolgáltatása helyettesíti a külföldön való végrehajtást; ami pedig a magánjogot illeti, ugy ma már majdnem mindenütt elismerik azt az elvet, hogy a személyes állapot a hazai jog szerint — tehát esetleg a hazai Ítéletnek megfelelően — bírálandó el, visszamaradnak tehát csak azok az ítéletek, melyek valamely Szolgáltatás teljesítését mondjak ki, ezeknek legnagyobb része pedig kereskedelmi ügyleten alapszik. A mai zavaros viszonyok között tág tere nyilik itt a szerencselovagoknak, kik addig maradnak valamely országban, míg marasztaló Ítélet már el nem hárítható, ekkor felszedik sátorfájukat es átteszik székhelyüket abba az országba, melynek gyakorlata a végrehajtás körül nekik L ginkább krdvez, megkárosítva az új „haza" üzletvilágát épp ugy, min tették azt az imeni elhagyott országban. Számtalan olyan szédelgő van, ki pályáján végig járja majdnem az összes országokat, közigazgatási uton kiutasítva a legtöbből (bűnvádi uton hozzájuk férni alig lehet) és maga után vonja a végrehajtatlan követelések egész láncolatát. Mindenütt egységes és gyors végrehajtási módozat elejét venné ezeknek az üzelmeknek. Saját polgárainak érdeke kell tehát, hogy serkentse az államot arra, hogy a jogbiztonság eme fokát biztosítsa magának és azoknak, kik oltalma alatt állanak. Mint már említettem, több rendszer uralkodik a különböző államokban. Ezeknek felsorolását leginkább Alberic Rolin „L'execution des jugements en pays étranger" cimü, főleg e rendszereket és kritikájukat fejtegető cikkéből merítve (Revue du droit international et de législation comparée, 1912. No. 3.) tartalmazza az alábbi összeállítás. Legmesszebbre ment Olaszország az általa fogadott rendszerrel. Tekinti t nélkül ugyanis a viszonosságra és felülvizsgálási eljárás nélkül engedi meg a külföldi bíróságok ítéleteinek végrehajtását. Csupán csak arra ügyel, hogy egvnehany minden modern perrendben foglalt alaki követelmény az illető ügyben is szem előtt tartatott-e, máskülönben azonban teljesen azonos elbánásban részesiti a külföldi bíróság Ítéletet saját biróságának Ítéletével. Hogy ezen eljárás a méltányosság minden feltételének megfelel, elismerendő, de hogy ez nem történik-e a célszerűség rovására, azt csak az olasz bíróságok gyakorlata mutatn a. Tény, hogy 2 nagy hibája van e rendszernek. Az egyik, hogy az olasz törvény nem követeli a viszonosságot és ezáltal megfosztja magát és egyszersmind a nemzetközi jogot is azon egyedüli kényszereszköztől, mellyel a konzervatív törvényhozásokat hasonló eljárásra lehet kényszeríteni. Tekintve, hogy alig 1—2 állam vonakodik e kérdésben a modern szellemnek koncessziót tenni, a fennforgó esetben ez ugyan nem bir elsőrangú kérdés fontosságával ; dacara ennek hangsúlyozandó e körülmény, mert a nemzetközi jog számos, sajnos nagyon is visszamaradt területtel