Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 45. szám - A törvénytelen gyermek jogi helyzete a magyar törvényes örökösödési jog rendszerében [4. r.]

326. oldal. Erdélyrészi Jogi Kö/lftnv 45. szám A fehértemplomi kir. törvényszék : felpereseket keresetükkel elutasítja.... Indokok: A bírósági gyakorlat szerint a törvénytelen gyermekeknek csak anyjuk után van törvényes öröklési joguk, ellenben anyjuknak rokonai után nincs; minthogy pedig a felperesek maguk beismerik, hogy ők anyjuknak, az 1886. évi április 10-én elhalt Mihajlov Teréziának törvénytelen gyermekei és minthogy ennélfogva felpereseknek az 1902. évi december 19-én elhalt Ivkovics Vaszilie örökhagyó után az előtte elhalt anyjuk jogán törvényes öröklési joguk nincs: ez okból őket keresetükkel elutasítani ... kellett. A temesvári kir. Ítélőtábla: az elsőbiróság Ítéletét helybenha gyja, indokolása alapján s azért, mert: az ideiglenes törvénykezési szabályok 9. §. értelmében a törvénytelen gyermekek az anyai rokonokkal törvényes öröklési kapcsolatban nincsenek. A m. kir. Curia: a másodbiróság Ítéletét az abban felhívott és felhozott indokok alapján helybenhagyja. (1907. ápril 26-án 795/1906. sz.) Ez az ítélet közvetlenül a m. kir. Curia 1907. évi ápril 25-iki teljes ülési értekezletét követő napon annak hatása alatt hozatott. Lásd fenntebb a 10. sorszámhoz fűzött megjegyzést. 12. Az apai ági nagynéne törvénytelen gyermekeinek törvényes örökösödési igénye az anyai ági unokanővér törvénytelen gyermekével szemben. Családfa: I. férj: II. férj: Sotnmer József Lipp Anna Schreit Ferenc Körbler Lisatz Erzsébet Kohlberger Schreit Schreit Körbler Körbler Antal Ferenc Borbála Anna József Katalin f 1895. VI. 26. Ágnes Kohlberger Borbála Körbler Borbála Körbler Körbler f 1878. I. 12. 1. örökhagyó. II. örökhagyó. Jozefa Mária f 1878. VI. 23. f 1882. IX. 4. törvénytelenek volt Bolhdeutsch végrendelet felperesek. Józsefné végrendelet Mária törvénytelen alperes Rövid tényvázlat: A lenti családfa figyelmes áttekintéséből kitünőleg: Lipp Annának első férjétől született Sommer Erzsébet, kinek leánya volt Lisatz Ágnes, s ennek törvénytelen leánya: Mária, alperes. Lipp Annának második férjétől két leánya született: Schreit Borbála, kinek leánya: Kohlberger Borbála Rothdeutsch Józsefné volt, — és Schreit Anna, kinek leánya volt: Körbler Borbála, ez a perben az örökhagyó, és nagynénje: Körbler Katalin két törvénytelen leánya: Jozefa és Mária a felperesek. Kohlberger Ferenc és neje Schreit Borbála vagyonát örökölte leányuk Kohlberger Borbála Rothdeutsch Józsefné, ki 1878. VI. 23-án végrendelet hátrahagyása mellett halt el és végrendelete értelmében ingó és ingatlan vagyona átadatott felerészben Körbler Borbálának, — másik felerészben a törvénytelen születésű Lisatz Máriának. Később 1882. IX. 4-én meghalt Körbler Borbála is. Utána örökösökül jelentkeztek: az apai Körbler-ágból a felperesek és az anyai Lisatz ágról az alperes, valamennyien törvénytelen születésű oldalrokonok. Körbler Borbála szintén végrendelkezett vagyonáról, hagyatéka azonban első izben hiányosan leltároztatott; igy történt, hogy a hagyatékul leltározott 272 frt készpénz s a gyanafalvai 319. számú telekjegyzőkönyvi ingatlan nem a végrendelet szerint, hanem egyezségileg adatott át alperesnek, kinek javára a felperesek lemondtak. Később hagyatékul leltároztatott a gyanafalvi 129. számú telekjegyzőkönyvi ingatlan; ennek felére felperesek szintén elismerték alperes örökösödési jogát, amire nézve az átadás szintén megtörtént, ellenben az ingatlan másik fele iránt pert folytattak, melyben Körbler Borbála végrendelete érvénytelennek mondatott ki, s az ingatlan ezen felére felperesek törvényes örökösödési joga bíróilag kimondatott. Végül felperesek a még mindig leltározatlanul maradt gyanafalvai 270. és kristyáni 72. számú telekjegyzőkönyvi ingatlanokat is leltároztatták s ezekre vonatkozó törvényes örökösödési joguk érvényesítése iránt pert folytattak. A szombathelyi kir. törvényszék: a gyanafalvi 270. és kristyáni 72. számú telekjegyzőkönyvi ingatlanok Körbler Borbálát illetett jutalékának felére felperesek egyenlő arányú örökösödési jogát megítélte..., mert: ezek a vagyonok nem lévén ági vagyonok: azok felerésze az apai, másik felerésze az anyai oldalrokonokat illeti... A győri kir. Ítélőtábla: az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja azzal a kiegészítéssel, hogy az ingatlanok hagyatékot képező másik felerészét alperesnek itéli meg... A m. kir. Curia: mindkét alsóbiróság ítéletét részben megváltoztatja, a gyanafalvi 270. s a kristyáni 72. számú telekjegyzőkönyvekben felvett ingatlanokból a Körbler Borbála nevén álló egész illetőségre a felperesek törvényes örökösödési jogát állapítja meg... Indokok:... Téves az alsóbiróságoknak az az álláspontja, mintha a gyanafalvi 270. és kristyáni 72. számú telekjegyzőkönyvekben Körbler Borbála nevén álló jutalékokra az alperest a felperesekkel egyenlő örökösödési jog illetné, mert alperes házasságon kivül születvén, csupán saját anyja után bír örökösödési igényt sikerrel csak az anyja által már megszerzett vagyonra támaszthat; ellenben nem illeti alperest örökrósz az anyai családjához tartozó örökhagyónak olyan hagyatékából, melyet anyja, az örökhagyónál korábban bekövetkezett elhalálozása miatt meg nem szerezhetett; és pedig azért, mert a törvénytelen gyermek az anyai rokonokkal öröklési kapcsolatban nincsen, öt tehát az anyai rokonok hagyatékában az anyjára vonatkozó képviseleti jog meg nem illeti. Minthogy pedig alperes anyja: Lisatz Ágnes 1878. január 12-én meghalt, s ekkép a csak 1882. szeptember 4-én elhalt Körbler Borbála után rá nézve az örökség meg nem nyílt: Kétségtelen, hogy Körbler Borbálának hagyatéka az őt túlélt apai nagynénjére, Körbler Katalinra, s erről a felperesekre hárult.... (1907. ápril 26-;m 1416/1906. sz.) A m. kir. Curia ezen Ítéletet az 1907. évi ápril hó 25 én tartott teljes ülési értekezletet követő napon hozta meg, s ugy ebben az ítéletben, mint az előző 11. sorszám alatt közölt jogesetben ez az értekezleti megállapodás hatása érvényesül; — hogy azonban ez az elvi állásfoglalás örökjogilag tarthatatlan, mert nem a reális élet követelményeit szolgálja; sőt jogtalanságra vezetvén jogilag sem igazolható, a miként ezt a most közölt jogeset is mutatja, a melyben a pernyertes felperesek épen olyan oldalági törvénytelen gyermekek, mint a pervesztes alperes s ugyanazon jogalapon állanak: már fenntebb a 9. sorszám alatt közölt 3291/1901. számú Ítéletében ugyancsak maga a m. kir. Curia jelentette ki. Lásd: a 10. sorszámú jogesethez, fűzött megjegyzést is. VI. Összefoglalás és vélemény. I. Összefoglalás. Felvetett jogesetünkben a családi leszármazás a következő: F. törzsfő neje Borbála Josefin János Katalin Mihály f fia előtt f József Lajos Ágnes törvénytelen, túlélte anyját, örökhagyó. Az örökhagyó : József törvénytelen gyermeke a már előbb elhalt Josefinnek. Az örökhagyó után sem leszármazó, sem házastárs, sem végrendelet nem maradt. Jogkérdés: kik Józsefnek törvényes örökösei ? vájjon az anyai oldalrokonok-e, vagy pedig a szent korona (kir. kincstár, fiscus) ? A jelen fejtegetésem bevezetését képező „Általános jellemzés"-ben kiemeltem a m. kir. Curia joggyakorlatát az 1906. november 9-én hozott 79. számú döntvényét megelőző időszakból. A döntvény az addig fennállott jogvitát a törvénytelen gyermek javára döntötte el, ugy hogy most m;ir az anya és törvénytelen gyermeke közt a törvényes, kölcsönös és visszonos örökösödési jogosultság minden kétségen felül áll. (Lásd: az 1905. október 27-én hozott 3537/1904. sz. 1. sorszám, — és 1905. szeptember 27-én hozott 6059/1904. sz. 2. sorszám alatt közölt határozatokat. Nyilt vitás kérdés maradt még a törvénytelen gyermek és előtte elhalt anya oldalrokonai közt létező vérségi kapcsolat s ezen alapuló rokonság és törvényes, kölcsönös és visszonos örökösödési jogosultság kérdése. Ennek a vitás kérdésnek kiegyenlítését a m. kir. Curia az 1907. évi ápril 25 én tartott magánjellegű értekezleten megkísérelte, határozatot is hozott, de ennek a santiohiányos határozatnak döntő és irányító jelentősége nem volt a gyakorlati életben. (Lásd: Általános jellemzés.) A m. kir. Curia az értekezleti megállapodás által jogórzületének független megnyilvánitásában nem tartotta magát korlátozottnak, innen van hogy az értekezleti megállapodáson fenntartott régi szigorú törvényességi elv alig néhány jogesetben jutott érvényesülésre. (Lásd: az 1911. február 15-én hozott 3. sorszám.