Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 45. szám - Elévülés és elbirtoklás. Jegyzetek az Optk. 1451- 1502. §-aihoz

45. szám. Erdélyrés/i Jogi Közlöny 327. oldaL és ugyancsak az-1907. ápril 26-án hozóit 12. sorszám alatt közölt határozatokat.) Ugyanis: Még az 1907. ápril 25-iki értekezleti megállapodás előtt kimondta a m. kir. Curia: az 1893. október 11-én 6271/1892. sz. a. hozott Ítéletében, hogy a törvénytelen gyermek az előtte elhalt anyját képviseli a törvényes örökösödésben; (lásd: az 5. sorszámú jogesetet); az 1901. július 1-én 3291/1901. sz. a. hozott Ítéletében, hogy a vér- és jogközösséget nem szünteti meg a törvénytelen származás, mert a törvénytelen gyermek előtte elhalt anyja örökösödési jogaiba lép, és anyja jogainak képviseletére hivatva lévén anyaiági oldalrokonai után is bir öröklési joggal, de visszont ezek is bimak azzal ő utána; (Lásd: a 9. sorszám alatt közölt jogesetet); az 1904. október 26-án 6581/1903. sz. a. hozott ítéletében, hogy valamint a törvénytelen gyermek az életben nem lévő anyja öröklési jogának képviseletére hivatva van, s ennélfogva az anyja oldalrokonai után öröklési joggal bir: épenúgy a kölcsönös öröklési jog elvénél fogva az anyai oldalrokonokat is öröklési jog illeti a törvénytelen gyermek után, ha anyja életben nincs; (Lásd a 6. sorszám alatt közölt első jogesetet); az 1906. szeptember 12-én 6283/1905. sz. a. hozott ítéletében, hogy a törvénytelen gyermekre hárult vagyon az előtte elhalt anyja képviseleti jogán az oldalrokon testvérre száll. (Lásd: a 7. sorsz. a. közölt jogesetet. De kimondta a m. kir. Curia ugyanezt az elvet az 1907. ápril 25-iki értekezleti megállapodás után is; így: az 1911. december 28-án 2891/1911. sz. a. hozott Ítéletében, hogy a törvénytelen származású örökhagyó után az örökség megnyíltakor már életben nem lévő anyjának ugy törvényes mint törvénytelen gyermekei vannak hivatva öröklésre; (Lásd: a 8. sorsz. a. közölt jogesetet); az 1913. február 4-én 4801/1912. sz. a. hozott Ítéletében, hogy a törvénytelen gyermek hagyatéka az előtte elhalt anyja szülőire s ezek nem létében az ezektől leszármazókra szál; (Lásd a 6. sorsz. a. közölt második jogesetet); az 1914. február 25-én 2553/1913. sz. a. hozott Ítéletében, hogy a törvénytelen gyermeket megillető öröklési jog a törvénytelen gyermek lemenőire száll akkor is, ha a törvénytelen gyermek anyja előtt halt el. (Lásd a 4. sorsz. a. jogesetet.) A m. kir. Curia mindezen typikus elvi határozataiból megállapítható, hogy a m. kir. Curia 1911. év óta teljesen feladta a régi szigorú törvényességi elvet s áttért a szabadabb irányra, mely az anya oldalrokonait is a törvényes öröklési láncolatba, mint vérrokonokat felveszi és ugy a törvénytelen gyermek, mint előbb elhalt anyja oldalrokonai közt a törvényes, kölcsönös és viszonos öröködést biztosítja, mert: „semmi megállható alapja sem volna annak, hogy a leszármazók és felmenők nélkül elhalt házasságon kívül született gyermek vagy olyan örökhagyó után, ki egyedül egy házasságon kivül született anyai unokatestvére hagy hátra, csakis közöröklésnek legyen helye. (Lásd az 1901. július 1-én 3291/1901. sz. a. hozott 9. sorszámú határozatot.) II. Vélemény. Tekintettel a m. kir. Curiának az eddigiekben részletesen ismertetett és ujabban állandóvá lett joggyakorlatara és hogy bár nem öröklésjogi, de társadalmi vonatkozásban a magyar törvényhozás is a szabadabb fejlődési irányt követi, nevezetesen: az 1907 : XIX. törvénycikk 70—73. és 82. szakaszaiban, legújabban pedig a magyar kormány 5761/1914. M. E. számú rendeletében a törvénytelen gyermekeket a törvényesekkei egyenlő elbánásban részesiti. Tekintettel különösen a készülő félben levő és jelenleg törvényhozási bizottsági tárgyalás alatt álló magyar általános polgári törvénykönyv tervezetére, melynek ugy első szövege a 343., 1804., 1593. és következő szakaszaiban, mint második szövege a 213., 1530. és 1531. és következő szakaszaiban a törvénytelen gyermeket anyja családjába a kölcsönös és viszonos örökösödési jog összes kedvezményeivel mint vérrokont beviszi és a törvényes gyermekekkel egyenrangúvá teszi s igy jelenleg a régi szigorú törvényességi elvet fenntartani többé nem lehet, a felvetett jogkérdésben jogi véleményem a következő: A m. kir. Curia jelenlegi joggyakorlata szerint József törvénytelen születésű örökhagyó hagyatékában, az örökhagyó előtt elhalt anyja, Jozefin-jogán, az anyai oldalrokonok vannak hivatva törvényes öröklésre, kik a m. kir. kincstár törvényes örökösödési jogát feltétlenül megelőzik. EIBUÖIBS ÉS elbirtoklás. X'(Jegyzetek az Optk. 1451—1502. §-aihoz.) Irta: dr. Szitás Jenő, kir. járásbirósági albiró. (Folytatás.) Hogy valamely jog nem gyakoroltatik, e miatt annak birtoka még nem vész el (351. §.), de nem vész el azáltal sem, ha a jogosított azt csak részben, vagy csak bizonyos módon gyakorolja. (1482. §.), de ha a jog gyakorlásával a kötelezett tilalma folytán történt a felhagyás, vagy csak bizonyos használás, az esetben az az elévülés által egészben, vagy részben elveti. A zálogjog elévülése tekintetében a kézi és jelzálogjog (448. §.) szempontjából a törvény különbséget tesz. Amaz nem évül el addig, inig a zálogtárgy a jogosított kezében van (461. §.) emez azonban a rendes (illetve 40 évi 1485. §.) elévülési idő alatt nem gyakorlás folytán elenyészik (1499. §.) Az 1484—1485. §-ok értelmezése tekintetében utalunk az 1471—1472. §§. alatt elmondottakra. II. A gyermeknek nemzője ellenében tartás iránt fennálló joga, mint személyes jog az elévülés és elbirtoklás tárgyát nem képezheti ugyan; azonban az egyes tartásdíj iránti részletek három évi elévülés alá esnek (C. 1898. I. G. 403.) A jelzálogjog, amennyiben az korábban a telekkönyvből ki nem töröltetett, elévülés folytán csak akkor szűnik meg, ha maga a személyes követelési jog, melyre vonatkozik, elévül (Pol. 900. G. 34.) 1486. §. Azon általános szabály, hogy valamely jog, nemhasználás miatt, csak harmincz vagy negyven év lefolyta után vész el, csak azon esetekre alkalmazsató, melyekre nézve a törvény már rövidebb időt nem szabott. (1465. §.) 1487. §. Azon jogok, melyeknél fogva a végrendelet felforgattathatik; a köteles rész vagy annak kiegészítése követeltethetik; valamely ajándékozás a megajándékozott hálátlansága miatt visszahuzathatik; valamely terhes szerződés a felényin tuli sérelem miatt felbontathatik; vagy valamely közös jószágban történt osztálz kérdésbe vétethetik; és a szerződésnél a másik szerződő fél ravaszsága nélkül közbejött félelem vagy tévedés miatti követelés három év alatt érvényesitendők. Ezen idő lefolyta után elévültek. I. Rendkívüli, rövidebb elévülési időt a jelen fejezetből az 1480, 1487—1490. §§-ok tartalmaznak. Az 1487. §-ban irt esetek közül a végrendelet felforgathatása a halál esetére szóló ajándékozásra és az örökségi szerződésre is vonatkozik. Elévülésének kezdőpontja tekintetében a birói gyakorlat ingadozó. Hasonlót mondhatunk e köteles rész követelhethetése elévülésének kezdőpontjáról is. Ezzel szemben az ajándékozási szerződés visszahuzathatása esetében a hálátlanság elkövetése időpontjával (948—949. §§.), a felén tuli sérelem miatti szerződés felbontás esetében a szerződés megkötésének napjával (934. §.), a közös jószág felosztásának megtámadása esetében az osztály időpontjával (841. §.) veszi kezdetét az elévülés. Valamely szerződésnél a másik fél ravaszsága nélkül közbejölt félelem vajjy tévedés miatti követelésnél a 1487. §. csak a szerződés megszüntetésére, de nem egyszersmint a kártérítésre is alkalmazandó. Ez utóbbira az 1489. §. az irányadó. Nem alkalmazható továbbá a §., ha tévedésből tartozatlan fizetés történt (1431. §.), mert ez az 1479. §. szerinti rendes elévülés alá esik. II. A színleges átruházás, mint eredeti érvénytelenségi ok cimen a közvetlen szerző ellen indított törlési kereset csak 30 év alatt évül el. (Ko. 2634/1907.) Az örökös társak közötti osztályegyezség tévedés alapján nem a 3 évi, hanem a rendes elévülési időn belül támadható meg. (Ko. 4970/1907. III.) Az osztozkodó felek valamelyike a megejtett osztályból kifolyóan az osztályra vonatkozó igényét vagy jogait csak három év alatt érvényesítheti. (Ko. 1909. G. 16.) Az Optkv. 1487. §-ában taxatíve vannak felsorolva azok az esetek, melyekre a 3 évi elévülési idő vonatkozik, ezek között azonban az örököstársak közötti osztályegyezségnek tévedés alapján való megtámadása felsorolva nincsen. Ugyanis e §-ban említett „valamely közös jószágban történt osztály" nem az örökösök között a hagyatéki eljárás során létrejött osztályos egyezségre, de az Optkv. 841. §-ában szabályozott közös vagyoa tényleges felosztására vonatkozik s igy a hagyatéki osztályegyezség tévedés alapján a rendes elévülési időn belül megtámadható (C. 8769/1906. Tábl. gyűjt.) (Folytatjuk)*