Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 30. szám - A katonai bíróságok törvénykezési nyelve

VII. évfolyam. 30. szám. Kolozsvár, 1914. július 26. R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Baláss, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd,, Dr. Tóth György, kir. törv-széki biró. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Ste/áni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: A katonai bíróságok törvénykezési nyelve. — Magyar földközösségek. Irta: Dr. Felszeghy Béla. SÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatoka kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. y( 9 hofonai bíróságok töruényhezesi nyelue. A közös haderő katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912: XXXII. t.-c. nyelvi rendelkezéseit többen úgy értelmezik, mintha a kivételesen magyarul tárgyaló egy hadosztály és egy dandárbiróságon kivül a többiek valamennyien német nyelven kötelesek tárgyalni. Nézetünk szerint ez tévedés, melynek kimutatásához a törvény pozitív rendelkezéseinek ismertetése előtt szükségesnek tartjuk a törvény keletkezése és célzata szempontjából előrebocsátani a következőket: Az úgynevezett kilences bizottság adta meg az első lökést arra, hogy az uj katonai büntető perrendtartásban „a szóbeliség és nyilvánosságra alapított eljárásnál a magyar állam nyelve érvényesítendő." Maga a törvény indokolása is azt mondja, hogy ebből az alapelvből indul ki. A törvény 487. §-ában irt nyolc, illetve tizenkét évi terminust pedig azzal indokolja a kormány, hogy nagy a hiány a magyarul tudó hadbirák, ügyészek és csapattisztek között. Ezért nem lehetett a törvényhozás nézete szerint azonnal életbeléptetni a nyelvi rendelkezéseket. Maga a törvényhozó ugy állítja, hogy előtte egy kényszerű és ez idő szerint le nem küzdhető akadály van, melyet azonban legkésőbb 8, illetve 12 éven belül el kell háritani. Ez az indoka és inkább mentsége a kivételes nyelvi rendelkezéseknek. Nem maradhat tehát kétség az iránt, hogy a törvényhozó célja a magyar nyelvre vonatkozó rendelkezések minél előbb való életbeléptetése. Ebből kiindulva kell értelmeznünk a 487. §. következő rendelkezéseit. „Az állam nyelvét . . . mint kihallgatási, tárgyalási és kihirdetési nyelvet (80. §.) e törvény életbeléptetése után a főtárgyaláson és a felebbezési tárgyaláson kivül legkésőbb nyolc év múlva, a főtárgyaláson és a felebbezési tárgyaláson legkésőbb tizenkét év muiva be kell hozni. Addig is mindazokban az esetekben, a melyekben nehézségek és jelentékeny késedelem nélkül lehetséges a kihallgatásokat, a tárgyalásokat és a kihirdetéseket a 80. §. rendelkezései értelmében az állam nyelvén . . . kell végezni". Parancsoló rendelkezés e §-ban nincs, mely tiltaná, hogy ma is magyarul tárgyaljanak a bíróságok. Sőt az utolsó mondat egyenesen elrendeli, hogy már a nyolc év eltelte előtt érvényesül a magyar nyelv ott, ahol „nehézségek és jelentékeny késedelem nélkül" ez lehetséges. Ilyenkor a tárgyalásokat, kihallgatásokat, kihirdetéseket magyarul „kell végezni.* A törvény parancsolja így. Most lássuk az életet. Magyarországon az 1910. évi népszámlálás adatai szerint a népesség 54*5°/o magyar. Magyarul tudott az egész népesség 64'7%-a. Ugy tanítja a statisztika, hogy ez az arány jóval kedvezőbb, ha csak a felnőtt férfinépességet vesszük figyelembe, mert a magyarul nem tudók közt a nők és gyermekek vezetnek nagy számban. Az országban (mindig Horvát-Szlavón országok nélkül szólva) egyetlen tót gyalogezred kivételével valamennyinek ezrednyelve közt ott szerepel a magyar. Ma már ritka az a közös gyalogezred, hol a legénységnek legalább jó felerésze ne tudna magyarul. A tisztek, az egyetlen tót ezred kivételével, kötelesek magyarul megtanulni, sőt amint tapasztalhatta az, aki figyelemmel kiséri a tisztikart ebből a szempontból: ma már alig van a magyar ezredekben csapattiszt, ki magyarul többékevésbbé nem értene. De mindenesetre van annyi tiszt kiváltkép a nagyobb helyőrségeknél, hogy a 3—5 tagu bíróságokat .nehézségek és jelentékeny késedelem nélkül" össze lehessen állítani. A hadbírói és ügyészi kar túlnyomó nagy többsége magyar egyetemen szerezte képesítését. Alig hisszük, hogy köztük akadna, ki ne tudjon magyarul. Hiszen korlátoltság volna nem látni, hogy 8, illetve 12 év múlva enélkül meg nem élhetnek. A kényszerűség hajtja tehát őket is a magyar nyelv megtanulására. A védőkről, reméljük, nincs miért bizonyítgassuk, hogy magyarul tudnak. íme, tehát előáll az élet. A katonai bíróság elé kerül mondjuk egy kolozsvári fiu. A hadbirák, ügyész, ügyvéd kitűnően tudnak magyarul. Most ezek az anyanyelvük helyett valamennyien kínlódjanak s törjék a német nyelvet, hogy egymást megértsék. Mikor magyarul minden nehézség nélkül érintkezhetnének. Hol marad itt a közvetlenség s a szóbeliség minden előnye ? Ilyet a törvény nem akarhatott, nem is akart. Emlékezzünk vissza a kilences bizottság tárgyalásaira. Azok rendén egy öreg generális hangoztatta, hogy a bizottság által tervezett reformokat meg lehet valósítani, de csak: „lassan, lassan, lassan. . ." Az élet azonban nem ebben a tempóban halad. A modern igazságszolgáltatás a közvetlenség nagy elvére van alapítva. Egyenesen igazságszolgáltatási érdek, hogy az a nyelv, melyet a katonaságnál maholnap mindenki ismerni fog, ne szorittassék le mesterségesen egy olyan nyelv kedvéért, melyen a tisztikaron kivül mások igen kevesen beszélnek. A törvény rendelkezéseinek a védők szerezhetnének nézetünk szerint legkönnyebben érvényt. Minden tárgyalás elején, hol előre látható, hogy a magyar nyelven való tárgyalás nem ütközik nehézségbe és jelentékeny késedelmet nem okoz; indítványozzák-, hogy magyarul tárgyaljon a bíróság. Felesleges talán hangsúlyozni e helyen azt, hogy ezek az indítványok csak ugy fognak célt érni, ha minden tüntetésszerü jelleg nélkül tétetnek. Meg kell azok tárgyilagos hangján látszódjék, hogy jogász emberektől származik, kik törvényes alapon állva igazságuk tudatában járnak el. Ha az indítványt elvetnék, az ellen a 358. §. 4. pontja alapján semmiségi okot kell bejelenteni. De ebben az esetben is jogosítva van a védő a törvény 80. §. 4. pontja alapján magyarul tárgyalni. T j