Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 30. szám - Magyar földközösségek. Irta Felszeghy Béla. Könyvismertetés

250. oidal. Erdélyré§zi Jogi Közlöny 30. szám. A Magyar földhözössÉgek* Irta: Dr. Felszeghy Béla. Könyvismertetés. — E lap 1912. évi folyamában behatóan foglalkoztunk volt az agrár-közösségekkel s az E. M. E. Jog- és Társadalomtudományi Szakosztályának fölolvasási sorozatában kritikai alapon tárgyaltuk „a közbirtokosságok, mint jogi személyek" kérdését.1 Reá mutattunk arra, hogy az elméletnek ma is megoldatlan problémája az, amit a mai terminológia: jogi személynek nevez. Ezzel szemben a gyakorlat valóságos jogi kérődzéssé fejlesztette a közbirtokosság kérdését, anélkül, hogy a történeti fejlődés jelenségeként jogi személynek elfogadta volna. Reá mutattunk egész világosan, hogy az erdő- és legelőközösségek jogi szerkezetének a megítélésénél helyesen akkor járunk el, ha első sorban azoknak a gazdasági életben való megjelenését tekintjük döntőnek és a merev jogi formákat azoknak megfelelően igyekszünk átalakítani. Hangsúlyoztuk, hogy az úrbéri erdő- és legelőterületek a magántulajdon keretein belül létező közösség formáit túlnőtték s a condominiumra vonatkozó jogszabályok alkalmazása a gyakorlatban lehetetlenné vált. Ennek az iránynak a képviselője az a vaskos kötet (488 1.), amelyet dr. Felszeghy Béla, a jogirodalom e tehetséges és nagy ambieióju fiatal munkása, a „Magyar földközösségek" cime alatt széleskörű irodalmi tájékozottsággal s ma már szinte divatját mult alapossággal megírt. A kötet 3 könyvre oszlik. Az 1. könyv (149 1.) agrárpolitikai tanulmány a földközösségek jelentőségéről; a 2. könyv az erdőközösségről szóló 1898: XIX. t.-c. jegyzetezett szövegét és a 3. könyv a legelőközösségről szóló 1913: X. t.-c. kommentálását tartalmazza. A 2. és 3. könyv — a szerző szerint is — a magyar földközösségek igazgatásának összes szabályait ölelik föl. Szerző itt aprólékos gondossággal fölhivta mindenütt azokat a rendeleteket, amelyek egy vagy más vonatkozásban a közös erdő és legelő igazgatására vonatkoznak s ezáltal elsőrangú gyakorlati munkát juttatott a jogászközönség kezébe. E két törvénynek mintegy a fundamentumaként szerző az 1. könyvben jogtörténeti alapon foglalkozik a földközösségek jelentőségével. A mi nézőpontunkból a munkát ez az 1. könyv valósággal becsessé teszi s éppen ezért részletesebben foglalkozunk ezzel. A földközösségek történeti háttereként a nemesi közbirtokosságot és az úrbéri viszonyt tárgyazza s elvezet az úrbéri viszony rendezéséig. Ezzel kapcsolja össze a mai agrárius közösségek kialakulását (54. 1.). És itt a szerző helyes érzékkel mutat rá (61. 1.), hogy az agrárius hivatásu, közös tulajdonú vagyonok egy része a politikai községek sorsába osztozkodott; más agrárius jelentőségű közvagyonok pedig sajátságos fejlődés során alapítványi vagyonná alakultak. Reá mutat a bánsági vagyonközösségekre, a naszódvidéki közös erdőkre (1890: XVII. t.-c), Csikvármegye 62.000 kat. hold magánvagyonára és a szász községi javakra. De éppen amikor ezekre a differenciálódásokra szerző reá mutat s ezekkel röviden foglalkozik: nem adja szabatos nyitját a különbözőségeknek. A 12. lapon (3. fej.) reá mutat ugyan arra, hogy a nemesi birtokközösségekre alkalmazható jogtételek nem vonatkoznak minden nemesi, vagy hasonló szabad közjogi helyzetű közbirtokosságokra s ezért egymás között is különbözött az uj közjogi és gazdasági rendbe való beolvasztásuk: de a gazdasági egységes nézőpontból vizsgálva, nem vezet reá a kialakulás tévességére és az alapjelenségek félreismerésére, bár a félreismerést jelzi (Előszó). Szerző magát ebben az irányban absolválta, mert az előszóban mondja: a történeti gondolat, melyre felfogásomat alapoztam, sokkal biztosabb bázis, semhogy a gyakorlati megoldáshoz való eljutásért többé-kevésbé elvont nézőpontokra szerkesztett logikai sémákhoz kellett volna főként fordulnom. Ez az álláspont érvényesül is az 1. könyvben, de mi éppen a munka értékességének az emelése szempontjából a szerző figyelmét föl kell hogy hivjuk arra, hogy az általa használt forrásmunkák nem tolták előtérbe azt, hogy a jogfejlődés nem helyezett súlyt arra, hogy a nemesi földkösösség az örökség megosztásakor állott-e elő, avagy a nemzetségi földközösség eredménye (székely közbirtokosságok). A nemzetségi földközösség történeti kifejlődésében a tartós együttlétet, az állandó közösséget volt hivatva szolgálni. * Az E. M. E. Jog- és Társadalomtudományi sz. o. kiadmánya. i L.: E.' J. K. 1912. (V. óvf.) 19., 21., 22. sz.; Az agrár-közösségek. I A jobbágyközség rendeltetése is ez volt. A jobbágyközség i gazdasági közösség. Ez a faluközösség csupán jogi minősítése | által különbözött a nemzetségi földközösségtől, de a gazdasági j megjelenés azonos volt. A hiba tehát ott volt, hogy akkor, amidőn az 1848. évben ! beállott alkotmányváltozás következtében a tisztán agrárius I közösségeket (a faluközösségeket és nemzetségi földközösségeket stb.) átalakították politikai községekké és a földközösségek szervezete a politikai község elöljáróságaként ki lett sajátitva: a jobbágyközség és általában mindenféle gazdasági szervezettség vezetőség nélkül maradt. Az agrárius közösségek ezt a vezetőséget általában az 1898. XIX., illetve 1913. X. t.-c. meghozataláig nélkülözték. Innen származott az agrár közösségekben eleddig észlelt anarchikus állapot s ez tette tönre különösen a magyar vidékek kis birtokosait. Szerző reá mutat arra. hogy a szászföldön a vagyoni közösség a község politikai szervezetébe szívódott fel. Az agrár közösségi vagyon politikai községi vagyonná lett. Ez helyes és bölcs dolog volt, aminek a gazdasági előnyeit ma örömmel szemléljük. De kérdjük: mi volt az oka, hogy a magyar vidékek csak ritka kivétellel tették az agrár-közösség ügyeinek intézőjévé a politikai község elöljáróságát ?! Én azt hiszem, hogy erre a helyes feleletet csak akkor kapnók meg, ha valaki a magyar közigazgatási jognak egyik mélyreható tanulmányt igénylő problémáját: „A faluközségek kifejlődése és átalakulása0, monografikusán megírná. Csak ekkor látnók tisztán azt, hogy a nem határszéli közbirtokosságok sokfélesége minő okokra vezethető vissza.1 Szerző helyes gazdasági érzékkel és éles látással behatóan tárgyalja a közösségek gazdasági jelentőségét (81. 1.); a földközösségek jogi problémáit és a földközösségek jövőjét. Egy közigazgatási tisztviselő legértékesebb tulajdonságát képező meleg szívvel meglátja a kisember küzködését és erélyesen hirdeti: a földszegény kisember a földtulajdon mai rendszerében feltétlenül rá van utalva az agrárközösségekre. Hirdeti, hogy: a csoportok, kotteriak konservativ elzárkózottsága, önző haszonlesése, klikkes hatalmaskodása és a helyi politikai közületek lehető megmételyezése közismert. Épen ezért óhajtja : a közös tulajdonok közül a históriai multu közös vagyonok végleges kommunisalódását. Szerző nem a szocialista izü községesitésre gondol, hanem a mai társadalmi rendben a „közösségek egységesen áttekintett jogfejlődésének irányára. Ebből azután arra a helyes következI tetésre jut, hogy a teljesen elhibázott községi illetőség fogalma i helyett reá kell térni a német közigazgatási jog gyakorlati értékű megkülönböztetésére: a községi tag (Gemeindeglied) és községi lakos (Gemeinde angehörige) fogalmi elhatárolásokra és a haszonrésedést eszerint kell meghatározni. A közös vagyonban való részesedés (meghatározandó módozatok szerint) a községi tagokat föltétlenül megilletné, a községi lakósokat ellenben csak bizonyos szolgáltatások ellenében. Szerző az agrárius közösségek jövőjét szemlélve, a „köldöknéző, száraz jogászkodás" helyett a szociális pretensiók szinvalló, érlelő sugaraiban való újjászületést lát. Szerzőnek eme meglátását az 1913. X. t.-c. objcctive is támogatja. Az első könyv befejezőjeként szerző vázlatosan foglalkozik a külföldi agrárius közösségekkel is. Mi ezt a könyv elejére helyeztük volna. S ha a kritika keretén tulmenőleg óhajokat is kívánunk kifejezésre juttatni: ezt a szerző egyéni értékének és energiájának a megbecsüléseként tesszük. Mi azt szeretnők, ha e könyv II. kiadása két kötetben tagozódva jellennék meg. Az első kötet további részletkidolgozással és bő jegyzetezéssel az agrárius földközösségek jelentőségét (I. könyv) foglalná magába; a II. kötet a 2. és 3. könyvet oly módon, amint azok meg vannak irva. Az első könyv kidolgozásánál természetesen nem lesz i figyelmen kivül hagyható dr. Jancsó Györgynek, a kolozsvári egyetem nagytudásu volt tanárának amaz alapvető munkája, amely az 1889. év folyamán „A Jog" c. szaklapban jelent volt meg s amely munka a közbirtokosság kérdésével foglalkozókra nézve nélkülözhetetlen. Csodálatos, hogy ezt a kiváló munkát oly kevesen ismerik s még kevesebben csinálják.2 Mindezek elmondása után őszintán gratulálunk szerzőnek sikerült munkájához és az ismertetett könyvet a jogász közönségnek (ügyvédek, bírák, közigazgatási tisztviselők) melegen ajánljuk. Dr. TóthIGy. i Mi azt hisszük, hogy a helyes törvényhozási irányzatot látva, szerző nagy lendülettel ezt a kérdést bővebben fogja tanulmányozni Azt is szeretnők ha szerző, mint a „Közigazgatási Szemle" szerkesztője módot találna arra, hogy a bánsági vagyonközösségek, a titeli csajkások közös vagyona a székely közbirtokosságok stb. monografikus földolgozásban részesülnének.' XT , • . AJ0g (1?89-): A kíizbirtokosság (compossessorátus). Utalhatunk Dr. Nyulaszi Jánosnak: „A faluközösségéről irt értekezésére is. (M, J, E. kiadása.)