Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 27. szám - Kérdések és feleletek

108. oldal. Jogesetek Tára 27. szám. (1914. január 27. !913. G. 435/3. szám.) A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Nincs oly jogszabály, hogy a felek által a per rendén előterjesztett összes bizonyítékokat bevenni és a bejelentett tanukat a bíróság kihallgatni köteles volna, sőt az 1893: XVIII. t.-c. 64. §. értelmében a bíróság szabad belátására van bízva, hogy a fél által ajánlott még ügydöntő tényre vonatkozó bizonyítást is mellőzhesse, ha a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján a bizonyítást mellőzhetőnek tartja és csupán arra van kötelezve, hogy a mellőzésnek indokait az Ítéletben tüzetesen adja elő. A felebbezési bíróság ítéletének indokaiban részletesen indokolta, hogy az alperes által felhívott M. Gy., P. J., R. Zs., D. Z., B. T. és M. C. tanuk kihallgatását miért mellőzte, előadván az okokat, hogy e tanuk által bizonyítani kívánt tények a már megalkotott meggyőződésének megváltoztatására miért nem lehetnének alkalmasak. Minthogy pedig a szabad mérlegelésnek eredménye, eljárási jogszabály megsértésének hiányában az 1893: XVIII. t.-c. 185— 197. §§. értelmében a felülvizsgálat körén kivül esik, alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt sértett, midőn a felhívott tanúinak kihallgatását mellőzte, figyelembe nem vehető. Az 1893: XVIII. t.-c. 71. §-ának harmadik bekezdése értelmében a bíróság a bizonyítás felvételénél jelen nem volt fél kérelmére és költségére a bizonyítás utólagos felvételét vagy kiegészítését akkor tartozik elrendelni, ha a fél valószínűvé teszi, hogy a bizonyítás felvételénél hibáján kivül nem lehetett jelen és hogy a bizonyítás felvétele hiányos. Kétségtelen ugyan, hogy alperes S. Gy. tanúnak a budapesti VI. ker. kir. járásbíróság, mint megkeresett bíróság előtt történt kihallgatásánál hibáján kivül nem jelenhetett meg, amennyiben a tanúkihallgatásra kitűzött határnapról téves cimzés folytán nem értesíttetett, minthogy azonban a felebbezési bíróság az általa elfogadott elsőfokú bírói ítéletet vonatkozó indokai szerint az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §-ában biztosított jogánál fogva azt állapította meg, hogy a S. Gy. kihallgatása hiányosnak egyáltalában nem tekinthető, mert a tanú az összes perdöntő ténykörülményekre nézve megkérdeztetett és vallomást tett, minthogy tehát azt a másik előfeltételt, mely mellett a bíróság a bizonyítás felvételt ismételni tartozik, ezúttal fennforgónak nem találta, nem sértett a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt, midőn a S. Gy. tanúnak ismételten kért kihallgatását el nem rendelte és igy az e ponton érvényesített felülvizsgálati támadás sem alapos. A felebbezési bíróság által megállapított és az 1893: XVIII. t.-c. 197. §. értelmében itt is irányadó tényállás szerint felperes ajánlotta alperest a l.-i erdőipar részvénytársaság igazgatója S. Gy.-nak, mint olyan egyént, ki a részvénytársaságot az iparvasut céljaira szükséges területeknek magánúton való megszerzésében támogatni fogja, mely beajánlás ellenében alperes arra kötelezte magát, hogy a részvénytársaságtól nyerendő jutalomdijnak V» részét felperesnek adja ki. Nem vitás tényállás szerint a részvénytársaság alperesnek közreműködését felperes ajánlása folytán igénybe is vette és alperes részére 4000 korona jutalomdijat ki is fizetett. Minthogy a perben nincs adat arra nézve, hogy az emiitett részvénytársaság alperest oly irányú közreműködéssel bizta volna meg, hogy az érdekelt, tudatlan parasztbirtokosságot, annak megkárosításával és a részvénytársaság előnyére befolyásolja, az pedig, hogy a részvénytársaság alperes, mint községi pénztárnok támogatását vette díjazás ellenében igénybe arra, hogy a hosszadalmas kisajátítási eljárás helyett az iparvasuthoz szükséges ingatlanokat az egyes tulajdonosoktól magánúton egyezségileg megszerezhesse, a jó erkölcsökbe ütköző, tiltott ügyletnek nem tekinthető, alperesnek anyagjogi szabály megsértése címén emelt az a panasza, hogy ugy a részvénytársaság és alperes, mint a felperes és alperes között létrejött ügylet tiltott és érvénytelen lenne alaptalan, és a felebbezési bíróságnak az előre bocsátott tényállás alapján alperest marasztaló döntése anyagjogilag helyes. 234. Az nogy az okirat tartalmának mi a helyes értelme? s hogy az okirat tartalmánál fogva keletkezett-e és minő iosrviszony a felek között? a felülvizsgálat körébe tartozó J jogkérdés. (1914. febr. 4., 1913. G. 474/3. sz.) A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja. Indokok: Felperesnek felülvizsgálati támadása a tényállás megállapítása ellen irányul, minélfogva a felebbezési bíróság által megállapított tényállást a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak kell tekinteni. (1893: XVIII. t.-c. 197. §.) Felperes csupán anyagi jogi jogszabály megsértése miatt panaszol, mivel szerinte a keresethez másolatban csatolt s alperesek által sem kifogásolt „elismervény" cimü okirat lényegében feltétlen fizetési Ígéretet tartalmaz s annak értelmében az alperesi jogelődnek, aki azt az okiratot fizető kezesként irta alá, illetve elhalálozása következtében örököseinek t. i. az alpereseknek fizetési kötelezettsége azonnal beáll, mihelyt a váltó aláírásából kifolyólag valami per merülne fel és a felperest valami fizetés terhelné, ennek ellenére a felebbezési bíróság az elismervény tartalmának téves értelmezésével minősítette az ügyletet kármentési kezességi szerződésnek s ekként az Optkv. 1297. és 1362. §§-ainak téves alkalmazásával hozta meg a keresetet elutasító ítéletét. Az, hogy az okirat tartalmának mi a helyes értelme ? s hogy az okirat tartalmánál fogva keletkezett-e és minő jogviszony a felek között ? a felülvizsgálat körébe tartozó jogkérdés; ebből folyólag a felebbezési bíróság ítéletét abból a szempontból, hogy az alperesi jogelőd által egyoldalúan kiállított elismervénnyel csupán kármentési kezességet, nem pedig ennél terhesebb kötelezettséget kívánt magára vállalni ? felülvizsgálat alákellett venni. Az elismervény szövegezése s annak az alperesek jogelődje részéről a kötelezettség vállalás rövid megjelölésével történt aláírása — figyelemmel az okirat szövegében használt szavaknak közönséges értelmére, a kifejezéseknek egymáshoz való vonatkozására és összefüggésükre — nem hagynak fenn kétséget arra nézve, hogy az alperesek jogelőde: Sz. J. az elismervényben foglalt kijelentéseivel annak az akaratának adott a felperessel szemben kifejezést, hogy amennyiben Sz. J. mint valódi kölcsönvevő a 660 koronás váltót nem rendezné s a kölcsönösszeget visszafizetni nem tudná ugy, hogy emiatt az érette kezességet vállalt váltókötelezetteket beperelnék s abból kifolyólag a felperest bármi fizetés terhelné, az alperesi jogelőd már eme ténykörülmények bekövetkezte esetére a felperes helyett nyomban és feltétlenül teljes elégtételt ad a Sz. J. hitelezőjének s tehát felperes irányában az Optkv. 1348. §. alapján, mint kármentő kezes, feltétlen kötelezettséget vállaltnak tekintendő s még azt sem tette kötelességévé a felperesnek, hogy váltói uton megillető visszkereseti igényét az előzői ellen érvényesíthesse ; annál kevésbbé, mivel a per adatai szerint állítva sincs, sem pedig tényállásként nincs megállapítva az, hogy a Sz. J. által felkért kezesek a 660 korona kölcsön felvételekor, avagy későbben Sz. J.-ért a váltótörvény határozatai szerint szándékoztak az egymással való viszonyukban is kötelezettséget vállalni s ugy az első (alap) mint a későbbi (ujitási) váltókat ép ily megállapodás mellett látták volna el váltói nyilatkozataikkal; ily álláspont mellett pedig az alperesek nem vethetik ellen a felperesnek sikerrel azt, hogy miután a kérdéses kölcsönügyben — későbben a F. S., id. G. M. és a felperes mint a Sz. J. kezesei — az alperesi jogelőd közbenjötte és hozzájárulása nélkül, egymás között oly egyezségre léptek, hogy amennyiben a Sz. J. vagyontalansága, illetve fizetési képtelensége esetén a kölcsönt a kezesek bármelyikének kellene visszafizetni, a kezestársától csupán az arra eső részösszeget követelheti; eme ténykedésük következtében az alperesi jogelőd hátrányára létesítettek oly megállapodást, melynek következményeit viselni nem köteles, mert ettől a megállapodástól eltekintve és felperes a fizetés esélyétől még abban az esetben sem szabadulhatott volna, ha netalán F. S. váltói előzőjétől váltói uton a visszkereseti igénye sikeres érvényesítéseként a Sz. J.-tól fizetett összeget felhajtotta volna, mert a fentebbiek szerint Sz. J.-nak a perben szereplő kezesei a kölcsön felvétele, illetve az alapváltó aláírásakor egymáshoz való viszonyukban váltói kezességet (kötelezettséget) nem vállalván, F. S. váltó előzői minősége dacára, a magánjogi kezességi szerződés alapján közpolgári perben sikeresen visszakövetelhette volna felperestől azt a fizetett többletet, amelynek felperesnek, mint kezestársnak a kezesek között utóbb létrejött megállapodáson kivül is joga nem volt. Ezek szerint felperes azáltal, hogy F. S.-tól a váltó visszkereseti jogának korlátolt érvényesithetése folytán a Sz. J.-ért fizetett kölcsönt s járulékait fel nem hajtotta, vétek nem terheli, igy pedig a felebbezési bíróság az ügy eldöntésénél az Optkv. 1297. és 1362. §§-ait tévesen alkalmazta s tekintettel arra, hogy a megállapított tényállás szerint a felperesnek a Sz. J. helyett per utján teljesített fizetés folytán még 571 kor. kiegyenlítetlen követelése maradt fenn és állítva sem volt, hogy a felperes erre nézve akár Sz. J.; akár más részéről kielégítést kapott volna, továbbá tekintve, hogy ez a követelés is esedékessé vált; a felülvizsgálati kérelem helytadása mellett a felebbezési bíróság ítélete megváltoztatandó s alperesek az Optkv. 1348., 548. és 821. §§-ai alapján a kereseti zárkérelemnek megfelelően marasztalandók voltak.