Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 27. szám - Kérdések és feleletek

27. szám. Jogesetek Tára 107. oldal. Ezen tényállás mellett alaposak a felülvizsgálati kérelemben felhozott s az anyagi jog helytelen alkalmazására alapított panaszok. Nyilvánvaló ugyanis, hogy H. Náthán és felperes között az alperes által eladott 800 mm. rozsra vonatkozólag engedmény jött létre, melyről alperes nemcsak értesült, hanem a felperes mint engedményessel szemben a követelést elismerte s annak teljesitését igérte. Ily körülmények között pedig az Optk. 1396. §-a értelmében alperes felperest, mint hitelezőjét kielégíteni, illetve a vételi ügyletet, mint eladó a felperes részére teljesíteni tartozott s H. N.-nak ujabb rendelkezését a már megtörtént s a részéről nemcsak tudomásul vett. hanem a követelés elismerésével és a teljesítés Ígéretével el is fogadott engedményezés után figyelembe venni joga nem volt, Alperes a felperes irányában tett szállítási ígéretre vonatkozólag ugyan felhozta, hogy azt azon hiszemben tette, hogy a körlevél a felperes biríokában van, szóval, hogy tévedésben volt. Ezen tévedésére azonban az alperes az Optk. 871. és köv. §-aira való tekintettel nem hivatkozhatik, mert a tévedés a tett nyilatkozat kötelező erejét csak abban az esetben zárja ki, ha a fél a másik fél részéről meg lett tévesztve, vagy ha az annak a harmadik személynek, ki az ígérő felet megtévesztette, jogellenes cselekményében részt vett, vagy ha az igérő fél tévedéséről tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett. Alperes azonban nem hozta fel ezen esetek egyikét sem s miután abban az esetben, ha a kötlevél birtokát a rozs szállítása szempontjából lényegesnek találta, módjában állott volna az iránt felpereshez kérdést intézni s a kötlevél hollétéről ezúton magának meggyőződést szerezni. Ha tehát alperes tévedésben volt. ennek maga volt az oka s az Optk. 876. §-a értelmében erre nem hivatkozhatik, annál kevésbbé, mert az sem lett felhozva, hogy felperes a H. Náthán és alperes között létrejött azon megállapodásról, hogy alperes a rozsot a kötlevél birtokosának lesz köteles szállítani, tudott volna. A K. T. 264. §-a értelmében az alperessel szemben, habár nem kereskedő, szintén alkalmazandó ezen t.-c. 553. §-a értelmében az alperes kártérítéssel tartozik s a felebbezési bíróság helytelenül mellőzte ezen §-ban foglalt anyagi jogszabályt a midőn felperest kártérítés iránti keresetével elutasította. A felülvizsgálati kérelemnek tehát a S. E. 185. §-ának a) pontja alapján helyet adni a felebbezési bíróság ítéletét a per főtárgyára megváltoztatni alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani s miután a kár mennyisége tekintetében a felebbezési bíróság ítélete szabatos ténymegállapítást nem tartalmaz az Ítélet részben feloldása mellett a felebbezési bíróságot a kár mennyisége, valamint a perköltségek viselése tekintetében határozat hozatalára utasítani kellett. Erre tekintettel a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségek ezúttal csak megállapítottak viselésének kérdése az ujabban hozandó határozatban lesz eldöntendő. 231. Az njitott perben a felebbezés a felülvizsgálat megengedhetőségének szempontjából a pertárgy értéke gyanánt nem lehet magasabb értéket alapul venni, mint amilyen az alapperben szerepelt. (1913. dec. 31. 1913. G. 469.) A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasítja. Indokok: A S. E. 181. §-a értelmében a felebbezési bíróság Ítélete ellen nincs helye felülvizsgálati kérelemnek, ha a pertárgy értéke a 400 K értékhatárt meg nem haladja. Jelen ujitott per tárgyának értéke 400 korona, mely az Alapperben hozott 1908. D. 218. számú felebbezési bírósági Ítéletben a pertárgya értéke a felek nyilatkozata alapján 400 koronában nyert megállapítást, ez az érték pedig az ujitott per során fel nem emelhető, mert a S. E. 13. §-a alapján alkalmazandó 1868. LIV. tc. 319. §-át egybevetve az utóbbi idézett tc. 47. §-ának rendelkezésével, nyilvánvaló, hogy az ujitott perben a felebbezés a felülvizsgálat megengedhetőségének szempontjából a pertárgy értéke gyanánt nem lehet magasabb értéket alapul venni, mint amilyen az alapperben szerepelt. Ha tehát az alapperben az értékre tekintettel nem volt helye felülvizsgálatnak, nincs helye felülvizsgálatnak az ujitott perben sem. Minthogy ezek szerint a pertárgy értéke a fentebb hivatkozott törvényszakaszban emiitett értéket meg nem haladták, ezért a törvény által kizárt felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasítani kellett. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Stefáni Károly kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. 232. A szakértők véleménye nem állapíthat mcs a bíróságot kötelezőié? ügydöntő tényeket, sem pedig azokból vonható jogi következményeket. (1914. január 13. 1913. G. 427/3.) A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Előrebocsátja a kir. ítélőtábla, hogy a felebbezési bíróság a jelenlegi perben szintén felperesként fellépő K. E. III. rendű felperesnek peres félként való megjelölését tévesen mellőzvén, e hiányt e helyen ki kell pótolni. Felperesek ugyancsak a most tárgyalt bérleti viszonyból kifolyólag, a szerződés megszüntetése iránt a togarasi kir. járásbíróságnál 1912. Sp. III. 255/3. sz. a. ügyiratok tanúságaként alperes ellen már pert folytattak s a per már korábban befejezést is nyert. Felpereseknek a bérlet megszüntetéséből kifolyó kártérítési jogukat a korábbi perben lehetett és kellett volna érvényesitniök, de minthogy alperes e miatt kifogással nem élt, a kir. Ítélőtábla felperesek keresetét hivatalból elutasithatónak ezúttal nem találta. Felperesek felülvizsgálati kérelmükben lényegileg azért panaszkodnak, hogy a felebbezési bíróság a szakértői véleménynek idevonatkozó ama megállapításával szemben, mely szerint alperes a pinczehelyiségnek vízmentessé tételére szánt betonozást nem eléggé gondosan végeztette, illetve a vállalkozónak felületesen készített beton-alapozási munkáját idejében helyre nem hozatta, s ezzel a talajvíznek felfakadását meggátolni elmulasztotta, anyagi jogszabálynak megsértésével mellőzhette csak alperes kártérítési kötelezettségének megállapítását, amely a szakértők megállapításából s nevezetesen abból folynék, hogy az építkezésnél, annak ellenőrzésénél s az épület felülvizsgálatánál alperes a köteles gondosságot elmulasztotta. A szakértők véleménye nem állapithat meg a bíróságot kötelezőleg ügydöntő tényeket, sem pedig azokból vonható jogi következményeket. Az adott vélemény pusztán bizonyító eszköz, amelynek nem önmagában, hanem csak annyiban van bizonyító ereje, amennyiben a bíróság az 1893 : XVIII. tc. 64. §-ában biztositott szabad mérlegelés jogánál fogva a véleménynek több vagy kevesebb súlyt tulajdonithat a döntő ténykörülmény megállapítására nézve, a tényből vonható jogi következtetés is pedig kizárólag birói, nem pedig a szakértők működési körébe tartozó feladat, a felebbezési bíróság a szakértők véleményének a fentiek szerint megengedett mérlegelése nyomán, azt tekintette bebizonyitottnak, hogy a bérlemény használhatóságát nem az építkezésnél fennforgott hiba, hanem a rendkívüli esős időjárás akadályozta, amennyiben a bíróság meggyőződése szerint a betonozott pincehelyiséggel ellátott korcsmahelyiség — az 1912. évben szokatlan nagymérvű esőzések be nem állta esetén — a használatra alkalmas volt volna. A felebbezési bíróság ebbeli meggyőződése megalkotásánál a szakértői véleményt tehát belátása szerint mérlegelhette, e részben iratellenesség, avagy a gondolkodás szabályaival ellenkezés nem észlelhető, a birói meggyőződésnek érdemi helyessége pedig, minthogy nem vonatkozik jogszabálynak megsértésére, az 1893 : XVIII. tc. 185. és 197. §§-ai értelmében felülvizsgálat alá nem vehető. Az ekként irányadó tényállás tehát az lévén, hogy alperest a bérleménynek rendes használhatósága tekintetében oly mulasztás avagy cselekmény vagy magatartás nem terheli, mely az optkv. 922. és 923. §§-aiból kifolyólag szavatossági kötelezettségnek feltételéül szolgálhatna, a felebbezési bíróság az ítéletében kifejtettek szerint az ott felhívott anyagjogi szabályokat nem sértette meg, amidőn felpereseket kártérítési követelésükkel elutasította s a felülvizsgálati kérelem nem alapos és nem teljesíthető. — 233. Minthogy a perben nincs adat arra néz ve, hogy az emiitett részvénytársaság alperest oly irányn közreműködéssel bízta volna meg, hogy az érdekelt, tudatlan parasztbirtokosságot annak megkárosításával és a részvénytársaság előnyére befolyásolja, az pedig, hogy a részvénytársaság alperes, mint községi pénztárnok támogatását vette igénybe arra, hogy a hosszadadalmas kisajátítási eljárás helyett az iparvasuthoz szükséges ingatlanokat az egyes tulajdonosoktól magánúton t gyezségileg megszerezhesse, a jó erkölcsökbe utkozo, tiltott ügyletnek nem tekinthető.