Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 27. szám - A biztosítéki jelzálogjog reformjának kérdéséhez. Befejező közlemény - A tkvi rdts. hiányai

228. oldal. Erdélyrésii Jogi^Közlönr 27. szám. )(. 9 biztosítéki jelzálogjog peformjánah kérdéséhez. Irta: dr. László Márton ügyvéd. / (Befejező közlemény.) A Sichermann íéle törvénytervezet a biztosítéki jelzálog joghatályának fenntartását a hitelező személyében beállott változás esetén egy igen sajátságos módon, a német „Hypothekenbrief'-hez hasonló intézmény utján oldja meg.i Az átruházásnak ezt a kötelező és kizárólagos formáját azonban szerencsés és megnyugtató megoldásnak alig tekinthetjük. A Hypothekenbrief intézményének meghonosítása az osztrák telekkönyvi rendszer fentartása mellett a jogbiztonságot veszélyeztető beláthatlan komplikációkra vezetne. Maga a tudós szerző, id. értekezésében a reform kereteinek megállapításánál irányadó szempont gyanánt igen helyesen azt a tételt állította fel, hogy „a javaslatnak olyannak kell lennie, hogy ne kerüljön ellentétbe az ez idő szerint fennálló jogrendszerünkkel". Ez a szempont azonban törvénytervezetének a jelzálogjog átruházását tárgyazó részében teljesen elhomályosul, mert az általa ajánlott forma, s a telekkönyvi jognak általa kontemplált bejegyzés nélküli megszerzése a mai jogrendszerünkben beilleszthető soha sem lesz. De ellenkezni fog az uj polgári törvénykönyv által létesítendő jogrendszerrel is, a mely félreismert agrár érdekek szolgálatában az osztrák telekkönyvi jelzálogrendszert tartja fenn, s a jelzáloglevél jogintézményét még a forgalmi jelzálogjog szempontjából sem vette fel kodifikációja körébe. Valóban tehát egy igen forde és visszás helyzetben lennénk, ha a forgalomraképesség szolgálatában álló jelzáloglevél jogintézményét a forgalmi jelzálogjognál kizárjuk, ellenben kizárólagos átruházási mód gyanánt megengedjük azt a biztositéki jelzálogjognál, a mely pedig eminenter célja és [rendeltetésénél fogva is nem a jelzálogjog forgalomképességének szolgál eszközéül. Éppen ellenkezője lenne ez a helyesnek bizonyult német jogrendszernek, a mely a dolgok természetes rendje szerint a jelzáloglevél intézményét kizárólag a forgalmi jelzálogjogra szorítja, de kifejezetten tiltja azt a biztositéki jelzálogjognál.2 Ezen visszás helyzetnek kimagyarázásául Dr. Sichermann azt hozza fel, hogy a német pt. a jelzáloglevél intézményét csak a „gewillkürte Sicherimgshypothek" és az „Inhaber u. Orderhypotheka-nál zárja ki, ellenben nincs kizárva a „Kautionshypotheka-nél. A német jogrendszerben azonban ezt a distinkciót nem találhatjuk fel.3 Forgalomképesség szempontjából ugyanis a biztositéki jelzálogjog egyes alakzatai között különbség nem áll fenn, mert a forgalomképesség kívánalmainak egyikük sem tud megfelelni azon sajátosságuk miatt, hogy a telekkönyvi intézmény alapjául szolgáló publica fides csak magára a jelzálogjogra vonatkozik, s nem egyúttal ezen zálogjog által biztosított követelésre is. Ez a körülmény képezi egyébiránt a legplausibilisebb magyarázatát s egyik legfőbb indokát annak a helyes felfogásnak, mely a jelzáloghitel mobilizálását nem a biztositéki jelzálogjog intézménye utján kívánja elérni. A végcél ugyanis, mely a törvény-előkészítés tényezőit ezen jogintézmény reformjának elhatározására birta, kétségtelenül kizárólag a jelzáloghitel megkönnyítésére irányul. Végre-valahára az illetékes körök is belátták, hogy a jelzáloghitel mobilizálása nemcsak a pénzintézetek egyoldalú erdekét képezi, hanem egyúttal a gazdasági életünknek egyik olyan követelménye, melynek teljesítése elől továbbra is elzárkózni már nem lehet. A helyett azonban, hogy az elérni kívánt célt oly intézmények utján igyekeznének magvalósitani, melyek a külföld gazdasági életében hasznosaknak és célravezetőknek bizonyultak, csinálnak egy mesterséges jogi figurát, a mely megbontja jogrendszerünket, 1 L. Sichermann Törvénytervezet 8. §.: Valamely hitelviszonyból származható követelések okából a 6. §. szerint megalapított jelzálogjogot átruházni csakis oly módon lehet, hogy a jelzálogos hitelező a jelzálogjog bejegyzése alapjául szolgált okiratot (hitelbiztosítéki okirat) a telekkönyvi szabályoknak megfelelő alakban kiállított okiratba foglalt átruházási nyilatkozattal a jogutódnak átadja. Ezen átruházás telekkönyvi bejegyzés nélkül is azon joghatálylyal bír, mintha az okirat birtokosa a telekkönyvbe jegyzett jelzálogos hitelező volna. Az 1. bekezdésben emiitett jelzálogjog esetében jelzálogos hitelezőnek a hitelbiztosítéki okiratnak csak az olyan birtokosa tekinthető, akinek hitelezői minőségét az okirat eredeti tartalma, vagy az átruházási nyilatkozatoknak összefüggő, és a bejegyzett jelzálogos hitelezőre visszavezethető láncolata igazolja. 2 L. Bürgerliches Gesetzbuch. 1185. §. „Bei der Sichcrungshypothek ist die Eriheilung des Hypothekenbriefes ausgenchlossen." » L. M. G. Hallbauer: Das deutsche Hypothekenrecht. 184. oldal: Die Höchsthypothek ist eine Abart der Sicherungshypothek; es wird alsó ein Brief nicht ausgestellt und der Ubergang der Hypothek kann sich nur durch einen entsprechenden Bucheintrag vollziehen.* növelni fogja a jogbizonytalanságot, a nélkül, hogy a jelzálog hitel mobbillá tótelét hatékonyan elősegíteni tudná. Ha végigtekintünk a biztositéki jelzálogjog jogintézményének fejlődésén, a lehetetlenséggel lenne határos be nem látnunk, hogy hiteléletünket csak az elkerülhetetlen kényszer utalta e jogintézmény igénybevételére. Az osztrák telekkönyvi jelzálogrendszer mellett ez volt az egyedüli ut, a melyen haladva az elérni kívánt célt legalább megközelíteni remélték. A végeredmény aztán oda vezetett, hogy a földbirtokos osztály igényei nek megfelelő hosszú lejáratú jelzálogkölcsönök helyét a jelzalogilag biztosított rövid lejáratú váltó-kölcsönök foglalták el, ugy, hogy a körülbelül három milliárd koronát kitevő magyarországi váltóállomány túlnyomó nagy részben ma már nem kereskedelmi váltókból, hanem jelzálogkölcsönöket helyettesítő jelzálogilag biztosított váltókölcsönökből áll. Ez az állapot azonban sem a hitelezőre, sem az adósra nézve előnyösnek és kívánatosnak nem minősíthető. A hitelező szempontjából a kihelyezések forgalomképessége van csökkentve az által, hogy a telekkönyv védelme kizárólag csak a jelzálogjogra szorítkozik, a nélkül, hogy magára a követelésre is kiterjedne. Az adós pedig a tiszta jelzálogkölcsön helyett váltókezeseivel, kibocsátójával és forgatójával együtt ki van szolgáltatva a váltószigor követelményeinek, és olyan súlyos processuális hatásoknak, a melyek életviszonyaival egyáltalában nem hozhatók összhangba. Ki van szolgáltatva annak, hogy a szükséges mezőgazdasági beruházásainak céljaira felvett jelzálogilag biztosított váltókölcsönét a három hónaponként istmétlődő lejáratok valamelyikén épen akkor fogják felmondani, a mikor azt nem várta, s így arra előre el nem készülhetett. Ily esetekben tehát, melyek pedig a mindennapi életben sajnos, elég gyakran fordulnak elé, egész ekzistenciák roppanak össze, a melyek különben helyes hitelpolitika mellett gazdasági életünknek értékes tényezői maradhattak volna. Senki nem vitatja, hogy a jelzáloghitel mobillá tétele ne képezne gazdasági szükségletet. Ellenkezőleg. Az intenzív gazdasági élet modern erőforrásait az agrár érdekekre való tekintettel is, feltétlenül biztosítani kell. Ezt a célt azonban nem a biztositéki jelzálogjoggal, hanem kizárólag csak a német jezáloglevél intézményével érhetjük el. Lehetséges, hogy az átmenet talán megrázkódtatással fog járni, ennek hatása azonban csak múlékony lesz, és az átmeneti nehézségek leküzdése után biztos alapon haladva érhetjük el majd azt a célt, hogy a jelzáloghitel a földtulajdon stabilitásának biztosítása mellett mobilizálható legyen. A gazdasági élet szempontjából egyáltalában nem kívánatos, hogy a magyar törvénytár egy ujabb sürgős törvénynyel gazdagittassék, mely a biztositéki jelzálogjog intézményét, mint a jelzáloghitel forgalomképességének egyedüli eszközét, lenne hivatva tovább fejleszteni. Ez az intézmény ugyanis lényegbeli sajátosságai miatt a kitűzött cél elérésére egyáltalában nem alkalmas és jogrendszerünkben ezidő szerint elfoglalt helyzetét távolról sem jogi, vagy gazdasági előnyeinek, hanem kizárólag a ráutaltság kényszerének köszönheti. Erőszakolt továbbfejlesztés helyett vissza kellene adni azt az intézményt az eredeti rendeltetésének, a mely a forgalomképesség igénye és szüksége nélkül a tervezet helyes megállapítása szerint is abban áll, hogy „dologilag biztositó örökösödés alatt a kötelmi jogviszonyok minél könnyebben alakulhassanak és fejlődhessenek." A jelzáloghitel mobilizálása érdekében pedig az lenne kívánatos, hogy a jelzálogjog kodifikációjában megnyilvánult túlzott konzervátivizmusból engedve, szakítsunk az osztrák telekkönyvi jelzálog-rendszerrel, és a forgalmi jelzálogjog tekintetében recipiáljuk a jelzáloglevél jogintézményét. X n thvi rdts. hiányai. Irta: Szentpáli Gavallér Lajos, magyarcsékei voz. járásbiró. Nem volna szabad ma már megtörténni annak, hogy például a közös legelő- és erdőterületek betétjébe a betétszerkesztés során jelzálogok kerüljenek, hogy azok aztán egy jószágtestként bocsáttassanak majd birói árverés alá és eladassanak anyagi sérelmére az egyénenként kiosztott illetőségekre bekebelezett jelzálogos hitelezőknek. Már pedig ez megtörtént s szerény véleményem szerint az ilyen árverés semmis, mert az 1913. évi X. tc. és a 7000/914. f. m. rendelet szerint a volt úrbéres közönség erdő- és legelőterületére nézve, különösen azok rendezése, fentartása és használati utasítása körül a m. kir. földmivelésügyi minisztériumot főfelügyeleti jog illeti. A földmivelésügyi minisztérium ezen jogait