Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 27. szám - Elévülés és elbirtoklás. Jegyzetek az Optk. 1451-1502. §-aihoz

27. szám. Erdélyré§zi Jogi Közlöny 229. oldal. részben saját hatáskörében a közigazgatási bizottságok utján gyakorolja. Az 1898. évi XIX. tc. alapján szerkesztendő szabályrendelet értelmében a közös erdő és legelő használati utasitására vonatkozó szabályok a közös legelő és erdő osztatlan állapotát feltiinlető betétekben feljegyzendők, ezen törvényes okoknál fogva tehát úgy az alispáni hivatal, mint a közigazgatási bizottság és a íöldmivelésügyi minisztérium is értesítendő lett volna az árverés kitűzéséről. Minthogy ezek a törvényesen előirt felügyeleti hatóságok árverési hirdetményt nem kaptak, az árverés körüli eljárás olyan törvényes alaki hiányban szenved, hogy azt szabályszerűnek tekinteni nem lehet. De semmis az ilyen árverés anyagi okokból is, mert az ilyen jelzálogos bekebelezések elrendelése, foganatosítása körül tett bírói intézkedések ellenkeznek az úrbéres, közös vagyon jogi természetével s ellentétben vannak az idevágó igazságügyminiszteri rendeletekkel is. Ugyanis: A tkvi rdts. kiegészítő rendelkezéseit tartalmazó 1895. évi 51407. sz. igazságügyminiszteri rendelet 6. §-a értelmében már a betétszerkesztő biró is köteles volt az úrbéresek közös erdő és legelő osztatlan területére bejegyzett összes zálogjogokat, a közös területben részes felek, mint egyeseknek a betétjébe átvitt illetőségekre a jelzálogos hitelezők meghallgatása nélkül (tkvi rdts. 56. §-a d) pont) egyetemlegesen átvinni. Tehát szabálytalanul járt el a betétszerkesztő biró akkor, mikor a zálogjogokat a közös terület osztatlan állapotát feltüntető betétben bejegyezte s a terheket itt meghagyta. Ez a szabálytalanság tehát kifejezetten tiltva van. Ez a törvényesen tiltó rendelkezés pedig azért tétetett, mert az 1889. évi 45041. sz. igazságügyminiszteri rendelet 8. §-a értelmében a jogositottak külön betétjeibe vezetett illetőségek külön birtokrészleteknek tekintendők, vagyis azok a közös területben részes felek külön, önálló forgalomra alkalmas vagyonát képezik, jobbára + alatt vannak felvéve s a vázlatrajzos megosztás eseteit kivéve a tkvi birtokrészletek jogi természetével bírnak. Mint ilyenek lesznek a részes felek által megterhelve s árverés alá bocsátva; az osztatlan közös terület tehát ujabban még egységesen sem terhelhető meg, mert ez sérelmére szolgál az illetőségekre már előbb bekebelezett jelzálogos hitelezőknek. Az osztatlan közös erdő és legelő egységes birói árverés alá bocsátása tehát a jogi „non sens" fogalmi körébe tartozik. Ámde éppen a most említett rendelet 9. §-ában foglalt törvényes rendelkezés azt is előírja, hogy az osztatlan közös erdő, legelő és nádas számára az 1. §. szerint készitett betét B) és G. lapjain további bejegyzéseknek csupán az e^ész közös birtokot vagy annak helyrajzi sz. szerinti egyes részleteit terhelő telki szolgalmakra és bérlési jogokra nézve van helye; mindennemű más bejegyzés, különösen pedig a zálogjogokra vonatkozóan azokban a betétekben foganatosítandó, amelyekben az osztatlan illetőségek részarány szerint a részes felek tulajdonául vannak bevezetve. Ez a rendelkezés pedig onnan ered, hogy a részes felek, mint önálló tulajdonosok, betétjeibe átvitt erdő, legelő és nádas illetőségek a tulajdonosok betétjeiben korlátlanul, de részarány szerint adattak át a szabadforgalomnak, azonban az osztatlan állapotot feltüntető közös betétben feljegyzendő közös használatot tartalmazó szabályrendeletben lefektetett olyan megszorításokkal, ami a közös vagyon jogi természetét tekintve, már eleve kizárja azt, hogy az ilyen közös használat aiatt levő közös vagyon, egységes, osztatlan állapotban bármily körülmények között is birói árverés alá bocsátható lenne. Kitűnik ebből, milyen főfontossággal bír az, ha a tkvi biró előbb a betétszerkesztésnél is dolgozik. Itt megtalálja részben a tkvi rdts. hiányait s mint tkvi biró tudni fogja pótolni a betétszerkesztés körül napirenden levő hiányokat. X EÍBBÜIBS és elbirMIás. ^((Jegyzetek az Optk. 1451—1502. §-aihoz.) Irta: dr. Szitás Jenő, kir. törvényszéki albiró. (Folytatás.) II. Az egyház birtokát a nevében eljárt meghatalmazottak jó vagy rosszhiszeműsége szerint kell megítélni. (Ko. 1908. G. 253.) Ha az elbirtokló felperes jogcimü! csereszerződést jelöl meg, nincs törvényes akadálya annak, hogy az alperes kérelmére, felperes részére, a tulajdon a vállalt ellenszolgáltatás teljesítésének feltételeivel Ítéltettek meg. (Tv. 1908. G. 21.) A birtoklásnak elbirtoklási jogszerzésben vezető foganatosságára nincs gátló befolyással, hogy az ingatlanon harmadik személynek a haszonélvezeti joga van telekkönyvileg bekebelezve. (Pé. 1908. G. 189.) Volt úrbéresek közös erdejére nincs kizárva az elbirtoklás. (Bp. 1908. G. 296.) 1465. §. Az elbirtoklásra és elévülésre a törvényben kiszabott idő lefolyása is szükséges. A törvény által némely különös esetekre megállapított időszakon kívül, itt azon időmérték határoztatik meg általában, mely az elbirtoklásra vagy elévülésre minden egyéb esetekben szükséges. Ez mind a jogok és dolgok, mind a személyek különbségétől függ. Ahoz, hogy az elbirtoklás befejezettséget nyerjen, szükséges, hogy a birtoklás a törvényben meghatározott időn át tartson. Ennek kiszámításánál egyrészt a birtokos személyeben történő változások esetén az utód az elődök idejét is számításba veheti (accessu temporis) másrészt pedig az időtartam egyes részei számításon kívül maradhatnak (elbirtoklás szünetelése.) Az elbirtoklás kezdőpontja a birtoklás első napja (az órát figyelmen kívül hagyva.) A befejezéshez az utolsó nap eltelte kívántatik. Az idő számításánál a 902. §. az irányadó. Ez az idő kétféle; 1. rendes (1466—1477. §.) és 2. rendkívüli (1472—1477. §.) Ezenkívül a törvénykönyv több helyen külön elévülési és elbirtoklási időt, valamint záros határidőt tartalmaz. Erről az 1491. §. jegyzete szól. II. Olyan állandó birói joggyakorlat, mely az osztályos örökösök között, az öröklési jog elévülésére vonatkozóan a másnemű vagyonjogi igények elévülésére érvényes általános magánjogi szabályoktól eltérő jogszabályt teremtett volna, — nincsen. Ennek folytán az öröklési jog elévülésére is, mint a jog érvényesítését gátló körülményre, áll az az általános jogszabály, hogy a jog elévülése attól az időponttól kezdődik, amikor a jog törvényszerűen érvényesíthető (gyakorolható) volt. Az öröklési jog az örökhagyó elhalálozása napján nyilván még e naptól kezdve, előzetetes hagyatéki eljárás nélkül is tényleg gyakorolható és keresettel is érvényesíthető. Az öröklési jog elévülése tehát az örökhagyó elhalálozása napjától kezdődik és az öröklési jog is feltétlenül és bárkivel szemben elévül, ha azt az arra jogosított örökös ezen időponttól kezdve a megszakítás nélkül lefolyt elévülési időn belül (30 év alatt) nem gyakorolta, illetve ezen időn belül folyamatba tett perrel nem érvényesítette. (Ko. 1912. G. 287.) Osztályos örökösök között a hagyaték tárgyát képező ingatlan elbirtoklása az átadási végzés kelte napjával veszi kezdetét, ezt megelőzően az elbirtoklási idő el nem kezdődhetik. (C. 469/896.) A helyszíneléskor bejegyezett tulajdonossal szemben megkezdett elbirtoklás a tulajdonosnak vele vérségi és családi összekötettetésben álló s ennélfogva a tényleges birtokviszonyokról tudomással birni tartozó jogutód ellenében is hatályos. (C. 13045/893.) A nyugvó örökség tárgyát képező hagyaték, az örökség elfogadása előtt, az Optkv. 547. §-a szerint jogilag az örökhagyó birtokában levőnek tekintendő. Ebből és a nyugvó örökség természetéből nyilvánvaló, hogy a tövény által összetartott hagyatéki vagyonösszességnek gazdasági és jogi fejlődésmenete tovább folyik az örökös nyilatkozásáig is és sem a javára szolgáló, sem a terhére eső elbirtoklás megkezdése vagy folytatása nem ütközik akadályba épp ugy, mintha az örökhagyó birtoka még a nyugvási idő alatt is tartana. (Mv. 1911. C. 300.) Az úrbéri rendezés a korábbi tényleges birtokállapotot megszüntetvén és annak helyébe a birtokszabályozás utáni uj állapot lépvén, az úrbéri rendezés előtti birtoklás a birtokszabályozási eljárás eredményével szemben az elbirtoklásnál tekintetbe nem vehető. (Ko. 1911. G. 366.) Ha a házastársak valamely ingatlant közösen birtokoltak, ugy a túlélő birtoka csak az ingatlan egyik felére terjed ki s a túlélő házastárs az ingatlan másik fele tekintetében az elbirtoklás számításánál házastársának elbirtoklását a maga javára nem számíthatja, hacsak ki nem mutatja, hogy ő az elhalt házastársának a jogutóda. (C. 9123/904.) 1466. §. Oly tulajdonjog, melynek a tárgya ingó dolo?, három évi jogos birtok által birtokoltatik el. I. Ingók közé a jogok is sorozandók (298. §.) L az 1452. §. jegyzetét. (Folytatjuk.)