Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 26. szám - A törvénykezési illeték törvényjavaslat a képviselőház bizottságaiban

26. sznm. Jogesetek Tára 103. oldal. 225. Törvénytelen gyermek tartásáért indított perben, ha a •élelmezett atya az anyával, — a kiskora részéről való gyámhatósági jóváhagyás nélkül, - köt oly egyezséget, mely tizerínt az atya tartási kötelezettségét egyszcrsmindenkorra megszüntetendő, bizonyos meghatározott összeget készpénzben az anya kezére megfizet, ennek, az anya által felvett összegnek a gyermek részére és nevében érvényesített tartásköltség igénybe leendő beszámítása helyt nem foghat; de a kielégitési összeg megfizetésének ténye a törvénytelen gyermeknek tartási igényét a vélelmezett atyával szemben csupán a mnltra nézve s arra az időre szünteti meg, amely időre az anya a tartást már tényleg teljesítette. (1913. március 5. 1913. G. 69/2. sz.) A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A felebbezési bíróság Ítéletét részben és olykent változtatja meg, hogy alperes a mai naptól, vagyis 1913. márc. 5-étől kezdve s minden hónap 5-ikén havonként előlegesen 8 kor. 50 fillér tartásköltség összeget lesz köteles kiskorú F. B. törvényes képviselő kezéhez megfizetni; egyebekben felperes felülvizsgálati kérelmének, valamint általában alperes felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad. Indokok: A törvénytelen gyermek tartása iránt keresettel fellépő anya gyermeke jogát érvényesiti, még ha felperesként, mint a jelenlegi perben, a vélelmezett apával szemben maga is lép fel. Felperesnek tehát magát a kiskorú gyermeket kell venni; s nem lehet ezt a pert azon az alapon eldönteni, hogy alperes az anyával (felperessel) a gyermek tartási kötelezettségére nézve kiegyezett, hogy a kiegyezési összeget a felperesként fellépő anyának ki is fizette s hogy e miatt az anya alperestől már mit sem követelhet. Mert az 1887. évi XX. t.-c. 11. §-a s az Optkv. 16/., 168. és 170. §§-ai értelmében a gyermektartási költségre való jog a gyermek önálló joga, mely a gyermek részére és javára szolgáltatandó ki; a gyermektartási és díjfizetési kötelezettség magának az eltartást igénylő gyermeknek érdeke és jogai szempontjából bírálandó meg; a gyermeknek ezt a jogút az anya és apa között semmiféle egyezség nem szüntetheti meg; ily egyezség, ha az nem létesült egyúttal és pedig gyámhatósági jóváhagyással a kiskorú gyermek nevében is; csak az anya és az atya közti viszonyban lehet hatályos. Ebben az esetben különben is a gyámhatóság, az akkor még kiskorú anya részére teljeskoruságig kirendelt gyámot a gyermektartási igénynek a természetes apa ellen a gyermek részére való érvényesítésével bizta meg. A felebbezési bíróság tényállásként megállapította, hogy alperes, ki a gyermeknek részéről történt nemzésének tényét beismerte, a gyermek eltartására nézve felperessel oly tartalmú egyezséget kötött, mely szerint tartási kötelezettségét egyszersmindenkorra megszüntetendő, 800 korona összeget felperesnek készpénzben lefizeti és hogy alperes azt az összeget felperesnek meg is fizette. A peresfelek vonatkozó pervitája szempontjából pedig tényállásként megállapította a felebbezési bíróság azt is, hogy alperes ezt az összeget nem oly pénzből fizette, amely (felperes ellenvetése szerint i felperes apjának vagyonából felperes részéről jogtalanul elvont és alperesnek apránként juttatott összegekben maradt volna alperesnél; és nem is ezeknek a vagyonelvonásoknak visszatérítése gyanánt fizette meg. Ez utóbbi irányban a tényállást felperes megtámadja ugyan és pedig amiatt, hogy a felebbezési bíróság a tanuk ide vonatkozó vallomását az 1893: XVIII. t.-c. 64. §-ának meg nem felelő okadatolással hagyta figyelmen kivül; hogy felperesnek a kérdéses pénzösszegek adására vonatkozó feljegyzési könyvecskéjét bizonyítékul el nem fogadta s hogy felperesnek eskü alatt leendő kihallgatását is mellőzte; e panaszai azonban alappal nem birnak. A felebbezési bíróság ugyanis a felperes javára valló tanuknak vallomását méltatása alá vonva, az imént felhívott 64. §-ban megszabott módon, kellő alakú okadatolás mellett jutott arra a meggyőződésre, hogy a bebizonyítani célzott felperesi tényállást bebizonyitottnak nem tekintheti. Ep ugy megindokolta és pedig kellően, a törvénynek megfelelő módon, felperes eskü alatt leendő kihallgatásának mellőzésére vonatkozó álláspontját is. Minthogy a bizonyítékok szabad mérlegelésére tartozó jogosultsági körében pedig a felebbezési bíróság, a fenntiekben kiemelt pontokon jogszabályt meg nem sértett; s minthogy a bizonyításra köteles felperesnek eskü alatt leendő kihallgatását is a valószínűsítő peradatok hiányára való hivatkozással, a már felhívott törvénycikk 95. és 96. §§-ai értelmében szintén joggal mellőzhette: az alól kiemelt tényállás az 1893: XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében e helyen irányadó; arra való tekintettel is, hogy az iratokban, ideértve a felebbezési bíróság ítéletét is, nincs nyoma annak, hogy felperes valamely, az imént érintett feljegyzési könyvecskére bizonyítás céljából egyáltalán hivatkozott volna. Az ekként a felek között létrejött egyezséget, az e részben nem vitásnak megállapított ügyállás szerint, a gyámhatóság a kiskorú gyermek érdekében jóvá nem hagyta ; kétségtelen tehát, hogy az egyezség a törvénytelen gyermek érdeke szempontjából arra nézve, hogy a vélelmezett apától követelhető tartás iránti igényét a jövőre megszüntette volna, joghatállyal nem bír, (1877 : XX. t.-c. 20., 35. és 113. §§-ai) alperesnek ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelése pedig meg nem állhat. Nem maga az egyezség, hanem csak az annak alapján képződött az a tényleges jogviszony, hogy a gyermek és pedig épen az atya intézkedése következtében az anyától a múltban tartást mégis kapott, hogy arra az időre, amíg az anya az atyával szemben elvállalt kötelezettséget már tényleg teljesítette, a gyermek másodszor is tartásköltséget jogosan nem igényelhet; birhat a kiskorú gyermek (felperes) és atya közti viszonyra bizonyos mérvben jogmegszüntető befolyással. Ebből és a fennt kifejtettekből folyik, hogy az alperes részéről az anyának a gyermektartás költségére fizetett 800 korona készpénz kielégitési összegnek a gyermektartás költség igényébe való beszámításáról jogilag helyesen szó nem lehet, hanem a múltra, vagyis a mai napig már kiszolgáltatott tartásnak költségét az anya már fedezvén, ennyiben felperesnek jogos tartási követelése már nincs. A múltban már kiszolgáltatott tartásnak költségére nézve már az anya maga jelentkezik az apával szemben jogos igénylőként, mint aki az apa helyett viselt e költségnek megtérítését, amennyiben ezt a közte s az apa közt kötött egyezség nem gátolja, követelhetné. Az anya kezéhez azonban a 800 kor. épen a gyermek tartására felhasználandó és felhasználható vagyoni szolgáltatásként került és igy maradt az ő birtokában ; amig tehát az atya és anya közt létesült egyezség érvénye megdöntve nincs; az anyának megtérítési követelése nem volna megítélhető. E kérdés eldöntése azonban nem az atya és a gyermek közti perre tartozik, ezt az anya és apa közti perben kell eldönteni. Ellenben a még csak jövőre esedékes tartási költség közvetlenül a gyermeket illeti. Az ő érdekére nézve azonban a szülők egyezsége és annak alapján adott teljesítés a már fennt kifejtettek szerint, jogmegszüntető hatállyal nem bír; az adott összeg tehát alperes javára itt egyáltalán már be nem számitható, mert arra nézve, hogy a gyermeket az anya ezután is s a jövőben el fogja tartani, biztosíték nincs; sőt épen abból, hogy az anya a tartásköltséget az atyától a gyermek részére s perrel követeli, mutatja, hogy az anya tartást kiszolgáltatni a jövőre vagy nem akar vagy nem tud ; a gyermek tartásának lehetőségét pedig annak az esélynek kitenni, hogy a gyermeket most már sem az anya, sem az atya tartani nem akarja, nem lehet. Az a kérdés, hogy ezután az atya az anyával létesült egyezség erejénél fogva mennyiben követelheti az anyától a tartás kiszolgáltatását ? s mennyiben követelheti vissza a 800 kor. kielégitési összeget vagy ennek részét az anyától ? ismét csak az anya és az apa közti viszonyra, esetleg perre tartozik; e kérdés ebben a perben meg nem oldható. A felebbezési bíróság a ténykérdésre tartozó abban a vitapontban, hogy a törvénytelen gyermek tartására havonkint mily összeg jár, a meghallgatott szakértők véleményének az 1893: XVIII. t.-c. 64. §-a által megengedett szabad mérlegelése nyomán megállapította, hogy az havonkint 8 kor. 50 fillért tesz. E megállapítás közben jogszabálysértést el nem követett s így felperesnek az összeg csekélységét sérelmesnek jelző felülvizsgálati panasza oly kérdésben, mely az 1893; XVIII. t.-c. 64., 185. és 197. §§-ai értelmében, épen mert jogszabálysértés esete nem forog fenn, a felülvizsgálat köréből ki van vonva, figyelembe nem vehető. Nem alapos alperesnek az a panasza sem, hogy a perindításnál F. A. az anya, már nagykorú volt és az akkor a pert megindító atya a keresetnél törvényesen nem képviselhette. Mert ez a szabálytalanság, ha fenn is forgott, elenyészett azzal, hogy a felebbezési bíróság előtt a kiskorúért maga F. A. járt el, aki az első bíróság előtt letolyt eljáráshoz is csatlakozottnak tekintendő annak kivételével, hogy a F. Gy. részéről a 800 koronának részben való beszámításával tett kereset leszállítás