Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 26. szám - A törvénykezési illeték törvényjavaslat a képviselőház bizottságaiban

102. oldal. z^Jogeweiek Tára 26. szám. Amint már fentebb ki l&t fejtve, a haszonélvező jogosított a haszonélvezet tárgyát képező ingatlanokat rr' a) is kezeltetni és megmunkáltatni s aki ezt végzi, a 1 ' Oyakorlását nem korlátozza, mert hiszen ez mai szonélvezőnek akaratán nyugszik s maga erre mint ..jrülményre nem hivatkozhatik, de viszont nem is jogosuk egyoldalulag visszavonni akkor, amikor a másik szerződő fél ennek nem teljesítése tolvtán maga szolgáltatna okot a szerződés felbontására, erre felperes csak akkor lenne jogosult, ha attól mint felbontó októl maga elállana, ezt azonban alperesek felhívására tenni nem volt hajlandó, sőt a becsatolt 1912. Sp. I. 874. számú periratai szerint épen ezt az okot kívánta egyik szerződés megszüntetési ok gyanánt érvényesíteni. Ezek szerint alaptalan a p]g. trv. 389. §-ának megsértésére alapított panasza is. 223. Az Optkv. 1397. §. szerint aki oly cselekményeknél, melyeknői más jósainak rövidségre származik a szorgalom, vagy ügyelem azon fokát, melyet közönséges képességek mellett valamire fordítani lehet, elmulasztja, az magát hibával terheli s ha e mulasztás az ö kárát idézi elő, azt mástól nem követelheti. (1914. jan. 20. 1913. G. 429/2. sz.) A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. Ítélőtábla Málnásy Mihály alperes felülvizsgálati kérését elutasítja. Indokok: Alperes a felebbezési bíróság ítéletének a S. E. 185. §. a) és c) pontjára alapítottan oly megváltoztatását kérte, hogy felperes keresetével alperes teljes kára leszámitása után elutasittassék. Alperes panaszai az alább kifejtettek szerint alaptalanok. A felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállás szerint felperes az alperes házánál végezendő asztalos munkát 1911. évi május 15-én fejezte be, holott a nem vitás megállapodás szerint 1911. évi április 1-én volt köteles befejezni és hogy felperes a szakértők által megállapított hiányos és rosz munkát végzett ugy, hogy ennek pótlásara és használható állapotba való helyezésére még másfél hónap volt szükséges, igy alperes részére 1911. évi április 1-étől 1911. június hó végéig terjedő időre állapított meg kártérítést, azon az alapon, hogy alperes ennyi időn át felperes mulasztása és hibája miatt a lakásokat bérbe ki nem adhatta s ezáltal 228 K lakbértől esett el. Alperes azt panaszolja, hogy miután meg lett állapítva és iratszerűen meg is lehet állapítani, hogy a lakás nem július 1-éig, hanem október 1-éig állott üresen azon okból, mert a felperes hibája miatt az asztalos munka ocak október 1-ére készült el, a kártérítési idő még további három hónapra kell kiterjedjen s igy a felebbezési bíróság jogszabálysértéssel állapította meg a tényállást. Minthogy azonban a felebbezési bíróság indokoltan állapipitotta meg, hogy a szakértők által megállapított hiányok másfél hónapi idő alatt elkészíthetők, minhogy az az alperesi állítás, ha való lenne is, hogy az asztalos munkákat csak négy és fél hónap alatt készítette el, csak alperes terhére esik, mert az Optkv. 1297. §. szerint, aki oly cselekményeknél, melyekből más jogainak rövidsége származik a szorgalom, vagy figyelem azon fokát, melyet közönséges képességek mellett valamire fordítani lehet, elmulasztja, az magát hibával terheli s ha e mulasztás az ő kárát idézi elő, azt mástól nem követelheti, minthogy ezek szerint a felebbezési bíróság helyesen és indokoltan mondotta ki, hogy az alperes által felszámított további három hónapra vonatkozóan alperes kára nem a felperes hibábájából származott s minthogy végül a fetebbezési bíróság Ítélete sérelmezett része jogszabálysértés nélkül az anyagi jogszabályoknak megfelelően hozatott, alperes alaptalan felülvizsgálati kérését elutasítani kellett. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Stefáni Károly kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. 224. Az 1881. XVII. t.-c. 35. § a a megtámadást nem szorítja kizárólag azon személjek ellen, akik a vagyonbnkottól közvetlenül szereztek valamit, akik tehát a vagyonbukottnak közvetlen jogutódai, hanem a felhívott törvényben foglalt jogutód alatt azok is értendők, akik megtámadható személytől szerzik meg a vagyont és közvetve a közadóstól származott vagyonhoz jutnak. (1914. június 3. 1914. G. 165/3. sz.) A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Az 1893: XVIII. t.-c. 148. §-a értelmében a felebbezési eljárásban az ellenfél belegyezésével sem lehet ugyan a keresetet megváltoztatni, de a felhívott törvény értelmében az kérdés, hogy forog-e fenn kereset változtatás, vagy sem a 31. §. szerint Ítélendő meg. Már pedig a fenntforgó esetben felperes, miként ezt a felebbezési bíróság Ítéletében helyesen kifejtette, az által, hogy a felebbezési tárgyaláson, ujabbi tények felhozásával megtámadási jogát a keresettől eltérően nem az 1881: évi XVII. t.-c. 27. §-ának 2. és 3-ik pontjaira, hanem a 35. §. 1. pontjára alapította, a keresetbe vett jogot meg nem változtatta. Alaptalan ennélfogva alpereseknek az a felülvizsgálati panasza, hogy meg nem engedett kereset változtatás forog fenn, valamint ily körülmények között tárgytalan az az érvelése, hogy a javára előjegyzett zálogjognak megtámadása az 1881 : XVII. t.-c. 27. §-a alapján helyt foghat-e, vagy sem. Az 1881 : XVII. t.-c. 35. §-a a megtámadást nem szorítja kizárólag azon személyek ellen, akik a vagyonbukottól közvetlenül szereztek valamit, akik tehát a vagyonbukottnak közvetlen jogutódai, hanem a felhívott törvényben foglalt jogutód alatt azok is értendők, akik megtámadható személytől szerzik meg a vagyont és közvetve a közadóstól származott vagyonhoz jutnak. A nem vitás tényállás szerint az 1913. évi február hó 11-én csődbe jutott közadós az 1912. évi október havában ingatlanait ajándékozási szerződéssel nejére ruházta át. Ez a vagyonátruházás pedig az 1881 : XVII. t.-c. 28. §-ának 3. pontja alapján kétségtelenül megtámadható volt. Midőn tehát alperes a megtámadható vagyonátruházás után az átruházott ingatlanokra követelése erejéig zálogjogi előjegyzést nyert, ez által a fentebb kifejtettek szerint a közadósnak az 1881 : XVII. t.-c. 35. §-a szerinti jogutódává vált. Alperesnek az a felülvizsgálati támadása ennélfogva, hogy jogutódnak nem tekinthető és irányában az 1881. évi XVII. t.-c. 3o. §-ának 1. pontja alapján megtámadási keresetnek helye nem lehetne, alappal nem bir. Az 1881 : XVII. t.-c. 35. §-ának 1. pontja alapján való megtámadásnak előfeltétele, hogy egyrészről a jogelőd szerzése az 1881 : XVII. t.-c. 27 -29. §§-ai alapján megtámadható legyen, másrészről, hogy a jogutód szerzéskor tudta, hogy a jogcselekvény a közadós részéről a hitelezők kijátszása végett, vagyis az 1881 : XVII. t.-c. 29. §-ához képest a hitelezők megkárosítására irányuló szándékkal történt. A fentebb már előrebocsátottak szerint nyilvánvaló, hogy a közadós és neje között létesült ügylet megtámadható. De abból a tényből, hogy a közadós ingatlanait fizetéseinek megszüntetése után ajándékozás cimén nejére ruházta, jogszerűen vonható le az a következtetés is, hogy ez az átruházás a hitelezőknek kijátszása végett történt, amire nem birhat befolyással az a tény, hogy az átruházás után a közadós hitelezői egy részével egyezséget kötött oly módon, hogy a tartozásokért közadós neje kezességet vállalt, mert az egyezségben részt nem vett hitelezőknek ugy a vagyonátruházás, mint a közadós neje által vállalt kezesség folytán az egyezségben részt vett hitelezők által kieszközölt zálogjogi előjegyzés kétségtelenül kárukra szolgált. Egymagában véve ugyanabból, hogy alperes a közadósnak fizetésmegszüntetéséről tudomással birt, valamint, hogy kellő gondosság mellett megtudhatta volna, hogy közadós nem az összes hitelezőivel egyezett ki, alperessel szemben a kijátszási szándéknak tudatára következtetést vonni ugyan nem lehetne, minthogy azonban ezek mellett a nem vitás tényállás szerint az is fennforog, hogy alperes a zálogjogi előjegyzést a csöd megnyitása után szerezte és a nyilvanykönyvből meggyőződhetett arról, hogy közadós neje megtámadható jogügylet utján jutott az ingatlanok tulajdonába, ezekből az adatokból a felebbezési bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy alperes a hitelezők kijátszására irányuló szándékról tudomással birt. A felebbezési bíróságnak döntése tehát anyagjogilag megáll és akkor, a midőn a szóban forgó esetben a csődhitelezőkkel szemben való hatálytalanítást kért, amire a kifejtettek szerint törvény szerint joga volt, alperes sikerrel nem vitathatja, hogy tklv. rend. 148. §-a szerint törlési keresetnek volna helye. A perköltségek mennyisége kérdésében a biró szabad belátása szerint határoz és ily irányban felülvizsgálatnak helye nincs.