Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 26. szám - A törvénykezési illeték törvényjavaslat a képviselőház bizottságaiban

V/ff JOGESETE^ TARA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHjB tf ÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁku* ATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 26. számához. Kolozsvár, 1914. jonios 2S. JOGESETEK a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitás Jenő kir, törvényszéki albiró. 221. Állandó bírói gyakorlat szerint a pertárgya értékének meghatározásánál igényperben a kisebb összeg az irányadó, mert az igénypernek tárgyát egyedül az igényelt vagyonnak a perbevont hitelezővel szemben, a foglalás alól való felmentése képezi s így a pertárgya értékének meghatározásánál az a vagyoni érdek az irányadó, amely az alperesként perben álló hitelezőt az igényelt tárgyakhoz foglalás utján szerzett zálogjogának fennállásához köti. (1913. dec. 31. 1913. G. 132/1. sz.) A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A felülvizsgálati kérelem hivatalból visszautasittatik. Indokok: A S. E. 181. §-a értelmében a felebbezési bíróság Ítélete ellen nincs helye felülvizsgálati kérelemnek, ha a pertárgya értéke a 400 korona értékhatárt meg nem haladja. Jelen pertárgyának értéke az igényelt ingók értékét tekintve 400 koronát meghalad ugyan, de miután a végrehajtás utján behajtandó s felszámított követelés és ennek járuléka a végrehajtási jegyzőkönyv igazolása szerint csak 340 korona 70 fillért tesz ki s az állandó birói gyakorlat szerint a pertárgya értékének meghatározásánál igényperben ez a kisebb összeg az irányadó, mert az igénypernek tárgyát egyedül az igényelt vagyonnak a perbevont hitelezővel szemben, a foglalás alól való felmentése képezi s így a pertárgya értékének meghatározásánál az a vagyoni érdek az irányadó, amely az alperesként perben álló hitelezőt az igényelt tárgyakhoz foglalás utján szerzett zálogjogának fennállásához köti, ezért a pertárgya értékéül csakis a fennti 340 korona 70 fillér végrehajtási összeg fogadható el, amely összeg a fentebb hivatkozott törvényszakaszban emiitett értéket meg nem haladván : a törvény által kizárt felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasítani kellett. 222. A plg. trv. 313. §-a szerint megmunkálás utján is szerezhető birtok, de hogy a megmunkálás birtokra vezessen, feltéllenül szükséges a plg. trv. 309. §-ban irt az a feltétel, hogy a megmunkálónak az legyen az akarata, hogy a dolgot mint magáét akarja megtartani. 1914. január 13. G. 133/6—1913. polg. A kolozsvári kir. itélölábla mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. ítélőtábla felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Felperes a felebbezési bíróság ítéletét az 1893. évi XVIII. tc. 186. §. a) és c) pontjaira hivatkozással anyagi és eljárási szabály megsértése miatt támadta meg felülvizsgálati kéréssel, panaszai azonban az alább kifejtettek szerint alaptalanok. A felebbezési biróság ítéletében a peresfelek egyező előadására és a peresfelek között 1909. évi július 13-án 270/909. ügyszám alatt kelt és a beszerzett 1914. évi Sp. I. 874. számú periratokhoz csatolt közjegyzői okiratokra, nemkülönben a keresethez hiteles másolatban csatolt tkvi kivonatokra való hivatkozással tényállásként azt állapította meg, hogy a besztercei kir. közjegyző előtt 1909. évi július 13-án peresfelek életjáradéki szerződést kötöttek s felperes e szerződéssel a keresetben felsorolt ingatlanokat az azokra vonatkozó élethossziglani haszonélvezeti jogának fenntartása mellett átruházta alperesekre a szerződés 2-ik pontjában foglalt oly kötelezettséggel, hogy alperesek egyetemlegesen kötelesek az átadott ingatlanokat felperes részére megművelni és a terményeket letakarítva behordani. E szerződés folytán a tulajdonjog alperesek javára, az élethossziglani haszonélvezeti jog felperes javára be is kebeleztetett, alperesek pedig a szerződés tárgyát képező ingatlanokat megművelték s ezzel szerződési kötelezettségüknek eleget tettek. Minthogy pedig e tényállásból folyóan az alperesek ama cselekménye, hogy a szerződésszerűen az ingatlanokat felperes részére megművelték, — tehát felperes nevében és helyett jártak el, — a felebbezési biróság helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy alperesek csak szerződési kötelezettségüknek tévén eleget, birtoklási akaratuk hiányzik. Felperes a helyszíni tárgyalás alkalmával maga adta elő, hogy haszonélvezete korlátlan gyakorlásában alperesek azáltal akadályozzák, hogy az ingatlanokat megművelés által birtokban tartják. Ez azonban a peresfelek közötti szerződés eredménye s igy alperesek részére birtoklási akaratot nem teremt. Hogy pedig más olyan tényük is forogna fenn, amelyből a birtoklási akaratra következtetni lehetne, — felperes nem is állította, már pedig helyesen mondotta ki a felebbezési biróság, hogy ennek igazolása felperes kötelessége, mert alperesek kimutatták, hogy minő jogviszonyból kifolyóan végzik a megmunkálást, ami egymagában a birtoklási akaratot nem igazolja, annál kevésbbé, mert valamely ingatlan haszonélvezése nem szűnik meg fennállani azáltal, hogy a haszonélvező az ingatlan kezelését másnak engedi át. Ebből folyóan alaptalan felperes ama panasza, hogy az e részben bizonyítási terhet a felebbezési biróság anyagi jogszabály megsértésével rótta reá. Alperesek ama védekezését, hogy ök felperes részére a haszonélvezettel terhelt ingatlanokat megművelték s a termést részére behordották, felperes nem tagadta s arra nézve, hogy alperesek szerződési kötelezettségüknek eleget nem tesznek, bizonyítékot fel nem ajánlott, sőt azzal az előadásával, hogy alperesek az ő haszonélvezeti jogát a megműveléssel korlátozzák, kifejezetten beismerte, ennélfogva a felebbezési biróság ama ténymegállapítása, hogy alperesek az ingatlanokat megművelték és a termést behordották, nem iratellenes, annál kevésbbé, mert valótlan felperes ama állítása, hogy alperesek a birtoklást kifejezetten beismerték, mert beismerésük az iratok igazolása szerint mindig csak azzal a hozzáadással történt, hogy az a szerződés szerinti kötelezettségük korlátai között mozog, sőt épen felperes felhívása folytán ki is jelentették, hogy a megmunkálással is felhagynak, ha felperes a megmunkálásra vonatkozó szerződés szerinti kötelezettségük alól őket felmenti, felperes azonban ezt nem jelentette ki s igy saját akaratából kifolyóan nem hagyhatnak fel alperesek a megmunkálással. Alaptalan tehát felperes ama panasza is, hogy a felebbezési biróság az 1893. évi XVIII. t.-c. 58. §-ában irt anyagi jogszabályt megsértette s ennek megsértésével iratellenesen állapította meg, hogy alperesek birtokban levőknek nem tekintendők. Alaptalan felperes ama panasza is, hogy a felebbezési biróság a szerződés 2-ik pontja alapján vette bizonyítottnak, hogy a haszonélvezettel terhelt ingatlan birtokában felperes és nem alperesek vannak, mert a felebbezési biróság a szerződésből csak azt állapította meg, hogy alperesek felperes javára és részére az ingatlanokat megművelni s azután a felperes és alperesek egybehangzó ama előadásából, hogy az ingatlanokat tényleg alperesek művelték, egybevetve a szerződés határozmányaival állapította meg, hogy ki tekintendő birtokban levőnek. Ez a megállapítás a fentiek szerint helyes s igy ezzel a felebbezési biróság jogszabályt nem sértett, mert a szerződés mindaddig, amíg az érvényesen fennáll, a peresfelek közötti jogviszony elbírálására feltétlenül bizonyítékul szolgál s az abban szabályozott jogok és kötelezettségek egyoldalulag meg nem változtathatók. Igaz ugyan, hogy a plg. trv. 312. §-a szerint megmunkálás idején is szerezhető birtok, de hogy a megmunkálás birtokra vezessen, feltétlenül szükséges a plg. trv. 309. §-ban irt az a feltétel, hogy a megmunkálónak az legyen az akarata, hogy a dolgot mint magáét akarja megtartani, ami a jelen esetben az alpereseknél a fentiek szerint hiányzik, — alaptalan tehát felperes ama panasza, hogy a felebbezési biróság a 309. §-ra tévesen hivatkozott, mert ez mint általános szabály minden birtoklásra egyaránt alkalmazandó.