Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 26. szám - A biztosítéki jelzálogjog reformjának kérdéséhez - Elévülés és elbirtoklás. Jegyzetek az Optk. 1451-1502. §-aihoz

220. oidal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 26. szám. X 9 biztosítéki jelzálogjog reformjának kérdéséhez. Irta : dr. László Márton ügyvéd. Az uj magyar váltótörvénynek bizottsági tárgyalása alkalmával a pénzintézeti érdekképviseletek sürgetései folytán az az eszme merült fel, hogy az u. n. civilisváltójogi jogszabályok keretén belül keresztül vitessék egyúttal a váltóhitel-biztositéki jelzálogjog jogintézményének törvényhozási reformja is. Igazságügyi kormányunk ennek a tervnek végrehajtásától elállott ugyan, de az igazságügyminiszter a képviselőháznak 1914. évi február hó 10-én tartott ülésén kijelentette, hogy a kormány feltétlenül elismeri e jogintézmény sürgős szabályozásának szükségét, s ez okból nem várja be a polgári törvénykönyv megalkotását, hanem már a legközelebbi jövőben egy külön törvényjavaslatot fog e tárgyban a ház elé terjeszteni. Ezen kijelentés visszhangjaként a biztosítéki jelzálogjog jogintézményéről igen rövid időn belül egész kis irodalom fejlődött ki, a melynek leszürődései bizonyára nélkülözhetlen alapját fogják képezni a benyújtandó törvényjavaslatnak.1 Nem célom ezúttal a felmerült elméletek s azoknak gyakorlati kivitele fölött részletekbe menő kritikába bocsátkozni. Inkább csak ezen ujabban beígért törvényalkotás tekintetében jogos aggodalmaimnak óhajtanék kifejezést adni, s egyúttal egy pár szerény megjegyzést kívánnék tenni azokra a megoldási módokra vonatkozólag, melyek a biztosítéki jelzálogjog jogintézményét a mai jogállapottal szemben tökéletesbitem célozzák. Általánosan ismert dolog, hogy e jogintézmény a jelenlegi helyzetében a reáutalt igényeket részben azért nem képes kielégíteni, mert a mai telekkönyvi rendszerünk mellett minden, akár az adós, akár a hitelező személyében beállott változás magával hozza egyúttal a jelzálogjog érvényesithetésének kizárását is. A biztosítéki jelzálogjognak különös sajátossága ugyanis, hogy sokkal több személyes természetű jelleget foglal magában, mint a forgalmi jelzálogjog, melynél a kötelmi elem úgyszólván teljesen háttérbe szorul. E sajátosság főleg abban nyilvánul meg, hogy joghatályára és érvényesihetésére nézve bizonyos névszerint meghatározott és megjelölt személyekre van szorítva. A jelzálog tulajdonosának személyében beállott változás esetén ugyanis az ingatlan uj tulajdonosa a hitelezővel szemben nem nyeri el a jogelődjének jogi helyzetét, hanem a jelzálogjog az uj tulajdonos kötelezettségei szempontjából teljesen hatályát veszti. Viszont a biztosítéki jelzálogjoggal fedezett követelés átruházása esetén az uj hitelezővel szemben a jelzálog joghatálya szintén megszűnik, s az átruházott követelés fedezetlenné válik. A tervbe vett reform ezen szempontból oda törekszik, hogy a fedezet kérdésének személyhez kötöttségét megszüntesse, s ez által lehetővé tegye azt, hogy az adós vagy hitelező személyeiben beállott változás a jelzálog joghatályát érintetlenül hagyja. Ezen törekvés megvalósításának kivitele körül felmerült megoldási módozatok közül főleg a Dr. Sichermann Bernát által kidolgozott törvénytervezettel óhajtanék röviden foglalkozni, akinek állásfoglalását kvázi „félhivatalos"-nak tekintik. A Sichermann törvénytervezetében a jogviszony identitásának feltétele mellett a jelzálogjog joghatályának az eredeti jogviszonyt létesítő személyektől való függetlenítése absolut jogszabályként van kimondva.2 Nem lehet vitás, hogy ennek a jogelvnek kimondása a gerincét kell, hogy képezze e jogintézmény beígért törvényhozási reformjának. A Sichermann törvénytervezete azonban a határozottság rovására a szövegezés, megoldás, és kivitel tekintetében túlzott tömörségre törekszik, s nem világit rá egyes oly részletkérdésekre, melyek az alapul vett jogelvet lényegében érintik. A jelzálog tulajdonosának személyében beállott változás esetében számolni kellene azon jogi hatásokkal is, melyeket a tulajdonjog átírása, és a követelés keletkezése, s lejárata tekintetében felmerülő időbeli különbözőségek hoznak magukkal. Nem elégséges tehát kizárólag csak annak kimondására szorítkozni, hogy az ingatlan tulajdonában beállott változás esetén a jelzálogjog azon követelésekért is felel, melyeket az uj tulajdonos vállalt magára. E mellett szigorú 1 L. Sebes Dénes: A hitelbiztosítéki jelzálogjog. Jogtudományi Közlöny 1914. 15. sz. Dr. Sichermann Bernát: A biztosítéki jelzálogjog. Jogállam 1914. V. füzet. Dr, Lőw Lóránt: A biztosítéki jelzálogjog kérdéséhez. Jogtudományi Közlöny 1914. 22. 23. 24. Dr. Nyári Jenő: A hitelbiztosítéki jelzálog törvényhozási szabályozása. Pénzügyi Szemle 1914, 3. sz. 2 L. Sichermann: Törvénytervezet 7, §,: Ha az előző §. szerint megalapított jelzálogjogot átruházták, vagy ha az ilyen jelzáloggal terhelt ingatlan tulajdonában változás állott be, a jelzálog a bejegyzett legnagyobb összeg erejéig azon követelésekért is felel, a melyek az uj jelzálogos hitelező javára, vagy az uj tulajdonos terhére a jelzálogjog bejegyzése alapjául szolgált okiratban emiitett jogviszonyokból keletkeznek. és félreérthetetlen jogszabályokat kellene létesíteni annak a lényeges kérdésnek tisztázására is, hogy a jelzálogjog mely időponttól kezdve veszti el fedezeti jellegét az ingatlan előbbi tulajdonosa által elvállalt kötelezettségek tekintetében, s mely időponttól kezdve fog az kizárólag az uj tulajdonos kötelezettségeinek biztosítására szolgálni. A kötelezettségek keletkezése, illetőleg megszűnése ugyanis időbelileg a legtöbb esetben nem esik össze az ingatlan átruházásával. A dologi fedezet kérdésének szempontjából tehát elő fog állani a régi és az uj tulajdonos elleni követelések konkurenciája, s ezáltal a joggyakorlat oly probléma elé lesz állítva, a melyet tételes jogszabály hiányában kielégitőleg megoldani soha sem lesz képes. Ezeket az aggályokat egyáltalában nem oszlatja el a törvénytervezetnek az a megszorítása, hogy a jelzálogjog joghatályának fenntartását kizárólag csak az azonos jogviszonyokból keletkező követelésekre szorítja. Ez a korlátozás csak ujabb zavaroknak, ingadozásoknak és perlekedéseknek lesz a melegágya. A kötelezett fél személyének kicserélődése esetén az eredeti jogviszony ugyanazonosságának megállapítása ugyanis annyira nehéz és annyira eldöntetlen kérdések egyikét képezi, hogy a jelzálogi forgalom biztonságát attól függővé tenni egyáltalában nem ajánlatos. Az adós személyének kicserélődése a külömböző kötelmi jogviszonyokban különböző jogi hatásokat eredményez. Némely kötelmeknél az adós személyének megváltozása csak kötelemmódosulást létesít a nélkül, hogy ez által az eredeti kötelmi jogviszony ugyanazonossága érintetnék. Más lekötelezési jogviszonyoknál azonban, nevezetesen pedig a biztosítéki jelzálogjog szempotjából leggyakrabban előforduló váltóbeli kötelmeknél 'a kötelezett fél személyének kicserélődése az eredeti kötelem teljes megszűnését, és egy egészen uj kötelmi jogviszony keletkezését eredményezi. Itt ugyanis kizárólag az eredeti adósnak a váltóban foglalt egyoldalú ígérete az, mely a váltókötelezettséget létrehozza. Ha tehát a váltókötelezettség ezen egyedüli jogalapja megszűnik, s az eredetileg kötelezett fél az adósságának az uj tulajdonos részéről történt átvállalása folytán a kötelmi jogviszonyból kiesik, akkor az egész eredeti jogviszony is minden joghatályával együtt megszűnik. Az ingatlan uj tulajdonosának egyoldalú Írásbeli Ígérete már egy egészen más váltókötelezettséghez adja meg a jogalapot, a nélkül, hogy az eredeti jogviszony ugyanazonosságát fenntartani képes lenne. (Folyt, következik.) >< Elévülés és elbirtonlás. X(Jegyzetek az Optk. 1451—1502. §-aihoz.) Irta: dr. Szitás Jenő, kir. törvényszéki albiró. 1459. §. Az embernek öncselekvényei és tulajdona fölötti jogai, péld. hogy valamely árut itt vagy amott vásároljon, rétjeit vagy vizét hasznosítsa, elévülés alá nem esnek, kivé" vén azon esetet, ha a törvény, a gyakorlat bizonyos időszak alatti elmulasztásával, azokthak elvesztését világosan egybeköti. De ha valaki a másikat ily jog gyakorlásától eltiltotta, vagy abban gátolta; akkor a tilalom jogának birtoka az egyik részéről a másiknak szabadsága ellen azon pillanattól fogva kezdődik, melyben ez a tilalomnak vagy a gátlásnak engedett, s ez által, ha minden egyéb kellékek megvannak, az elévülés z>agy elbirtoklás eszközöltetik. (313. és 351. §§.> I. Vannak esetek, midőn valamely jog a törvénynél fogva elenyészik anélkül, hogy arra nézve másrészéről birtok már léteznék: igy a méhrajok (384. §.), a talált dolog (392. §.) és az elsodort földrészlet (412. illetve 1885: XXVII. tc. 4. §§.) feletti tulajdonjog. Ezen eseteken kívül a tulajdon feletti jogok csak a más állati birtoklás, az ember önkényétől függő elhagyás és a tilalmi jog birtoka (313. §.) által enyésznek el. Pl. a tulajdonos azon joga, hogy saját telkén házat építsen elveszhet azáltal is, hogy a szomszédtulajdonos azt neki eltiltotta s ettől kezdődőleg az elbirtoklási idő eltelt. II. Mindenkinek jogában áll saját házán a szomszéd telkére nyiló ablakot vágni, ennek pedig szintén jogában áll jogát nemleges irányban gyakorolni, azaz telkét nem használni, vagy arra nem építeni és ültetni oly módon, hogy az által felperes háza ablakaitól a kilátást és világosságot elvegye. Azonban a jog puszta nem használása által tulajdoni joga terjedelmének megszorítását, korlátozását előidéző jogvesztő elévülés esete nem áll be, ebből folyóan a háztulajdonos javára az elbirtoklás megkezdése, a másik szabadsága ellen, azaz szomszédnak a saját