Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 25. szám - Az uj bélyegtörvény és az ügyvédi kar

VII. évfolyam. 25. szám. Kolozsvár, 1914. június 21. RQELYRESZI JOGI KÖZLÖNY R KOLOZSVRRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Baláss, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város ib. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Ssitás Jenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Előfisetési-dij: Eges: évre 10 K. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Késiratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfisetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendök. TARTALOMJEGYZÉK: Az uj bélyegtől vény és az ügyvédi kar. — Elévülés és elbirtoklás. (Jegyzetek az Optkv. 1451—1501. §-aihoz.) Irta : dr. Szitás Jenő, kir. törvényszéki albiró. — A román büntető törvénykönyv. Forditotta s a kereskedelmi törvénynek a esődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tol­mács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Foly.) — Az uj bélyeg­törvényjavaslat. KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatoka kolozs­vári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X Hz uj belyegföFuény és m ügyvédi bar. A pénzügyminiszter a képviselőház folyó hó 16-iki ülésén beterjesztette a törvénykezési illetékekről szóló törvényjavaslatot s a javaslatból rövid időn belől törvény lesz. A javaslatból első tekintetre azt látjuk, hogy a törvény­kezési bélyegek az egész vonalon lényegesen megdrágulnak. Lapunk mai számában a javaslatot közöljük s ebből nemcsak a bélyegek magassága, hanem a komplikált leróvási rendszer is világosan tűnik elő. Ez a javaslat komplikált rendszerével egye­nesen lehetetlenné fogja tenni a leletezés elkerülését, ami által el sem képzelhető munkatöbbletet ró reá mindazokra, akik vagy a bélyegleróvással vagy annak ellenőrzésével lesznek megbízva. A törvényjavaslat beterjesztését a pénzügyminiszter azzal indokolja meg, hogy a sommás eljárás életbeléptetése alkalmá­val a törvénykezési illetékekre vonatkozó törvényeket és szabá­lyokat módosította az 1894 : XXVI. t.-c. Mivel a peres eljárás reformja csak részleges volt, a törvényszék elé tartozó ügyek­ben nagyobbára a régi eljárás maradt meg. Ehhez képest a tör­vénykezési illetékeket is oly módon volt szükséges szabályozni, hogy az illetékekre vonatkozó intézkedések ugy a régi, mint az uj eljárásra alkalmazhatók legyenek. Az uj polgári perrendtartás folytán a peres eljárás a járásbirósági és törvényszéki eljárás­ban egyöntetű lesz. Ennek folytán szükségessé vált a perrend­tartás és törvénykezési illeték közti szoros kapcsolatnál fogva az illetékekre vonatkozó rendelkezéseket újra, egyöntetűen sza­bályozni. A kiindulási pont helyes, azonban a konzekvenciák levo­nását nem tartjuk helyesnek. Mert az egyöntetű szabályozás — a mellett a nizus mellett, hogy a törvénykezési bélyegek lénye­gesen emeltessenek — egyenesen eltörpül és másodrangú kér­déssé devalválódik. Mi a mily helyesnek tartjuk a bélyegtörvény egyöntetű szabályozását, annyira perrhoreszkáljuk a bélyegek komplikált rendszerű olyan felemelését, amilyet a törvényjavaslat kontemplál. Hiszen a jogállam ideálja az, hogy mindenki, a hazának min­den polgára ingyen juthasson igazához. Ingyenes oktatás mellett az ingyenes igazságszolgáltatást szokás hangoztatni. S mi a helyett, hogy c cél felé törekednénk, retrográd irányzatot köve­tünk. De nem helyes a bélyegek emelése a mai viszonyok szem­pontjából azért sem, mert az egész vonalon emelni az állam­polgári terheket akkor, a mikor az egész ország pénzügyi krizis alatt nyög, nem lehet üdvös sem a jogkereső közönségre, sem pedig az államra, amelynek a perlekedők is polgárai. Az emelést azzal indokolni, hogy ezzel a perek száma csökkenni fog — a dolgok valódi mibenléte fel nem ismerésén alapszik. A ki ezzel akarja a pereket csökkenteni, az nem ismeri a perlekedő ember lélektanát. Ilykép odajutunk, hogy éppen az fog a pertől leginkább elállani, akinek leginkább van igaza, de mert szegény, nem lesz képes hordozni a túlmagas bélyegeket. A perek számát nem magasra felemelt bélyegtör­vénnyel kell csökkenteni, hanem a jólét forrásainak létesítésé­vel, népfelvilágositással, helyes népoktatással. Ez az egyedüli ut, amely sikerre vezet. De sújtani fogja az uj bélyegtörvény nemcsak közvetlenül a jogkereső feleket, hanem sújtani fogja elsősorban az ügyvédi kart. Tudjuk, hogy nálunk nem szokásos, hogy a fél a per költ­ségeire előleget adjon az ügyvédnek. így tehát a bélyegeket az ügyvéd lesz kénytelen a sajátjából fedezni. Nem a fél, hanem éppen ellenkezőleg az ügyvéd az, aki a per költségeire előre kö'tekezik. A mai viszonyok között, amelyek előreláthatóan még jó ideig fenn fognak állani, de egész biztosan igen az uj Pp. életbe­lépte idejében, nehezen fogja az ügyvédi kar kibírni e sok bélyegieróvást, a sok bélyegkiadást előlegezni. S így odajutunk, hogy ez az uj bélyegtörvény oly nehéz helyzetet fog teremteni az ügyvédi karra, amelynek következményei beláthatatlanok. Mert aki figyelemmel olvassa a javaslatot s látja azt a felette magas helyegskálát, abban, ha ügyvéd, első tekintetre az az érzés támad, hogy képtelen lesz a bélyegeket pontosan leróni. Hiszen csak a jkvi bélyegek és a mellékletek bélyegskáláját kell megnézni. Ezek láttára Heron Caulfeild Denissel nem csak azt mond­hatjuk, hogy az igazságszolgáltatásra illetékek igazságtalanok, hanem, hogy a felette magas illetékek még igazságtalanabbak és tudomány szempontjából még kevésbé védelmezhetők. Nem kellene ilyen magas bélyegtarifával elijeszteni éppen azoktól az eszközöktől, a melyek segélyével egy jogtalanságot szenvedett ember védelmet keres az ország törvényeinél. Ne tegyük lehetetlenné tehát a kevés vagyonú polgárnak a bírósághoz való közeledését. Ha már az állam bevételeit mindenképpen szaporitani kell, keressenek más forrásokat, nem éppen az igazságszolgáltatást. Minél drágábban szolgáltatja az állam polgárai részére az igazságot, annál távolabb áll az igazi állami ideáltól, amely felé pedig minden életképes államnak törekednie kell. De a magas illetékkel az állam jogát kereső polgárát éppen nélkülözése idejében sújtja, ami a szegényre nézve ez gyakran az igazságszolgáltatás megtagadását jelenti. Ez különösen áll nálunk, ahol a szegénységi jog amúgy is oly szük keretek közé van szorítva, hogy kevés ember veheti igénybe. A szegénységet definiálni nehéz. A szegénység határai nagyon labilisak. Azt, hogy kinek adja meg a biróság a szegénységi jogot — a bíró­ságra kellene bizni, mert másképpen a kérés biróság elé utalásá­nak igazán nincs semmi értelme. Mert vagy jó a bizonyítvány, vagy nem. Tertium non datur. * Mi ugy látjuk, hogy az uj bélyegtörvényjavaslat — magas skálájával — alkalmatlan időben nyújtatott be. A jövő meg fogja mutatni, hogy a magas skála az ügyvédi kart teljesen tönkie fogja tenni.

Next

/
Thumbnails
Contents