Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 25. szám - Elévülés és elbirtoklás. Jegyzetek az Optk. 1451-1502. §-aihoz

212. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 25. szám. X Elévülés és elbirtoiilás. ^(Jegyzetek az Optk. 1451—1502. §-aihoz.) Irta: dr. Szitás Jenő, kir. törvényszéki albiró. 1451. §. Az elévülés valamely jognak, mely a törvény által meghatározott idő alatt nem gyakoroltatott, elvesztése. 1452. §. Ha az elévült jog a törvényes birtoklásnál fogva egyszersmind más valakire átruháztálik; akkor elbirtokolt jognak, s a szerzés e módja elbirtoklásnak neveztetik. I. Ez a fejezet az elévülést és az elbirtoklást kapcsolatosan tárgyalja, abból a felfogásból indulva ki, hogy az utóbbi jogokban beálló változások alapfogalmának: az elévülésnek egyik alfaját képezi. Ezen felfogás szerint a kettő közti különbség abban keresendő, hogy az elévülésnél valamely kötelezettség megszűnik azért, mert a jogosított jogát a törvény által meghatározott időn át nem gyakorolta (jogvesztő elévülés, praescriptio exstinchia), az elbirtoklásnál pedig a jog meghatározott időn át való gyakorlással megszereztetik (jogszerző elévülés pr. adquisitiva). A ma általánosan uralkodó felfogás e két intézményt, azok belső természetére tekintettel, egymástól elkülöníti s érti elévülés alatt valamely jogi igény érvényesítésének meghatározott időtartamra való korlátozását, elbirtoklás alatt pedig azt, hogy a törvény által megkívánt időn át tartó dologhasználat utján pusztán ezen hosszú ideig tartó használás folytán, valamely jog megszereztetik anélkül, hogy ahoz más szerzési mód kimutatása kívántatnék meg. Elévül tehát a kereshetőség, elbirtokoltatik maga a jog. Az 1452. §. ennélfogva a mai doktrína szempontjából téves és pedig 1. azért, mert nem minden jog (1459. §.) s nem is a jog évül el nem gyakorlás miatt s 2. azért, mert az elbirtoklás a korábbi jogosított ténye nélkül kapcsolja az elbirtokló személyében a jogot. Ugy az elévüléstől, mint az elbirtoklástól megkülönböztetendő s záros (praeclusiv) határidő. Ez utóbbinak jelentősége abban áll s épen ez különbözteti meg az előbbiektől, hogy a jog ily esetben már keletkezésekor határozott időtartamra van szorítva ugy, hogy annak elteltével megszűnik, tekintet nélkül a jogosult akaratára, cselekvényére vagy mulasztására, vagyis erre nézve sem nyugvó, sem félbeszakító okok nem léteznek. II. A határidőhöz kötött kedvezmények azoknak nem használásával, vagy elkésett érvényesítésével elenyésznek; ily esetekben a törvényes elévülés ideje egyáltalán helyet nem foghat. (C. 7905—1890.) Elévülés esetén nem maga a jog, hanem csakis annak kereset utján való érvényesítése enyészik el, de az u. n. obligatio naturális megmarad. (Mv. 1907. G. 124.) Az Optknak az elévülésre vonatkozó rendelkezései perrel érvényesítendő igényeket tárgyalnak és az elévülés azt eredményezi, hogy akár a hosszabb, akár a rövidebb elévülési idő alatt érvényesítendő igények, ha a kitűzött időben nem érvényesíttetnek, többé nem érvényesíthetők; de arra az esetre, midőn valaki részére perben valamely jog ítéltetik oda, habár a jog eredetileg természeténél fogva az Optk-ben kiszabott rövidebb elévülési időn belül volt is érvényesíthető, ez a perújítással szemben ellen nem vethető, hanem a per, amennyiben erre nézve a törvényes feltételek fennforognak, az 1881 : LX. tc. 69. §-ában kitett határidő alatt, még ha rövidebb elévülési időhöz volt is kötve a per tárgya, akadálytalanul megújítható. (C. 1903. G. I. 610.) Amennyiben az Optk. hatálya alatt megkezdett elévülés ennek hatálya alatt be nem fejeztetett, a magyar törvényeknek 1861. július 23-án történt visszaállítása arra csak azzal a hatással van, hogy a magánjogi perek elévülésére a Hk. I. 2. 79. címében meghatározott 32 év lefolyta előtt az elévülés be nem fejeztethetett. (B. 1897. I. G. 255., magyar magánjogi eset.) Az id. törv. szab. 21. §-a által (a magyar jog területén) az Optk-nek azon rendelkezései tartattak fenn, melyek a tkvi rts-sal kapcsolatban állván, a tkvnek tárgyát képező valamely dolog megszerzése vagy elidegenítése módjait meghatározták; eszerint az Optk-nek az elévülésre és elbirtoklásra vonatkozó rendelkezéseiből csak azok tekinthetők fenntartottaknak, melyek nyilvánkönyvi jogokra vonatkoznak, illetve ily jogok elbirtoklás utján való szerzését és ennek alapján való bejegyzését, vagy elévülés folytán való elenyészését s ez alapon való törlését szabályozzák (az 1467, 1469., 1500. §-ok s az 1472., 1498. és 1499. §-ok amennyiben tkvezett ingatlanokra és nyilvánkönyvekbe bejegyzett jogokra s az elbirtokolt jogok bejegyzésére vonatkoznak); egyéb tekintetben ellenben az elévülés és elbirtoklás kérdése s ezek feltételei a hazai törvények szerint birálandók el, miből következik, hogy a fennforgó esetben midőn a tkvi tulajdonossal szemben alperes nyilvánkönyvön kívül állítólag elbirtokolt szolgalmat kíván érvényesíteni, azon kérdés elbírálásánál, van-e elbirtoklásnak helye s annak feltételei megvannak-e, nem az Optk-nek §-ai, hanem a magyar törvények rendelkezései irányadók. (C. 2931- -1900., magyar magánjogi eset.) Az a körülmény, hogy valaki az őt megillető jogról tudomással nem bir, e jognak a magánjogi általános elévülési idő alatt való elévülésére befolyást nem gyakorolhat. (C. 2932/1889.) Felfüggesztő feltétel elévüléséről szó nem lehet ott, hol a feltétel teljesülése vagy meghiúsulása még be nem következett s így a kereshetőségi jog még meg nem nyilt. (C. 5650/1885.) Az Optk. hatálya alatt beállott jogelenyészésekre ennek szabályai és az ezzel kapcsolatban életbelépett rendeletek az irányadók s ha az Optkv.-ben rövidebb elévülési határidő van megszabva, mint volt a korábbi törvényekben az a rövidebb határidő az Optkv. hatálybaléptének időpontjától számítandó. (C. 2509/1904.) Joghasonszerüségből elévülési szabályt, sem polgárit, sem büntetőt alkalmazni nem lehet. (B. 1898. II. G. 38.) Annak a birtoklásnak, aminek alapján az elbirtoklással szerzett tulajdonjog érvényesíthető, a saját javára a saját nevébeni (animus rem sibi habendi) birtoklással kell történnie. (Ko. 1911. G. 198.) Minthogy az elévülési szabály addig, amíg az elévülés be nem végződött, nem biztosit szerzett jog jellegével biró igényt annak, akinek javára az elévülés folyik, ebből következik, hogy ha a hatályban levő elévülési idő ujabb törvényes intézkedés által meghosszabbittatik, az elévülési idő meghosszabbítását egyéb intézkedés hiányában a még el nem évült összes igé| nyékre kiterjedőnek kell tekinteni. (C. 38/1900.) 1453. §. Elbirtoklás által mindenki szerezhet tulajdont is, vagy más jogokat, ki különben a szerzésre képes. 1454. §. Elévülésnek és elbirtoklásnak minden magánszemélyek ellen lehet helye, kik jogaikat magok gyakorolni képesek. Gyámság és gondnokság alatt levők ellen; egyházak, községek és más erkölcsi testületek ellen; a közvagyon kezelői s azok elEen, kik önvétkök nélkül vannak távol, csak az alább (1494., 1472. és 1475. §§.) következő megszorítások mellett engedtetik meg. 1455. §. Ami megszerezhető, azt el is lehet birtokolni. Ellenben oly dolgok, melyek lényeges mi Hőségüknél, vagy a törvényeknél fogva nem bírhatók, továbbá oly dolgok és jogok, melyek teljességgel elidegenithelieiiek, nem tárgyai az elbirtoklásnak. 1456. §. Ez okból sem a fejedelmet, mint ilyet, egyedül illető jogok, péld. vámfelállitási, pénzverési, adóvetési s egyéb felségi jogok, elbirtoklás által meg nem szerezhetők, sem az ezen jogoknak megfelelő tartozások el nem évülhetnek. 1457. §. A fejedelmet illető, de kizárólag fenn nem tartott egyéb jogok, péld. erdők, vadászat, halászat s több effélék joga, álladalmi más polgárok által általában elbirtokolhatók ugyan, de a közönségesnél hosszabb időszak alatt. (1472. §.) 1458. §. A házastársnak, atyának, gyermeknek jogai és más személyjogok nem tárgyai az elbirtoklásnak. De azoknak, kik ily jogot jóhiszemüleg gyakorolnak, a vétlen nem tudás vélt jogaik ideiglenes megtartására és gyakorlására nézve javokra szolgál.