Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 24. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

206. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 24. szám. KÜLÖNFÉLÉK. = Kinevezések. Ő császári és apostoli királyi Felsége a m. kir. igazságügyminiszter előterjesztésére Mayer Károly brassói kir. törvszéki birőt a kovásznai, dr. Potovszky András kolozsvári kir. törvényszéki bírót a petrozsényi kir. járásbírósághoz VII. fizetési osztályba sorozott járásbirákká, Debreczeny József gyfehérvári törvszéki jegyzőt a gyfehérvári, dr. Felméri Gyula kolozsvári törvszéki jegyzőt a kolozsvári kir. törvényszékhez, Pichovszky József dévai kir. törvszéki jegyzőt a szászvárosi kir. jbirósághoz albirákká és dr. Fogarasi Dezső kőrösbányai jbirósági jegyzőt betétszerkesztö albirává nevezte ki. — A m. kir. igazságügyminiszter dr. Fodor János kecskeméti ügyvédjelöltet az egri, dr. Török Dezső verebélyi gyakorló ügyvédet a pozsonyi, dr. Tódor János brassói törvényszéki joggyakornokot a fogarasi, dr. Sághy Jenő győri ügyvédjelöltet a szombathelyi, dr. Nagy Lajos miskolci ügyvédjelöltet a miskolci, dr. Lázár Pál budapesti ügyvédjelöltet a kunszentmártoni, dr. Still Ernő sümegi ügyvédjelöltet a sümegi kir. jbirósághoz jegyzőkké nevezte ki és dr. Felcser Béla fogarasi kir. jbirósági jegyzőt a sárkányi kir. jbirósághoz helyezte át. = A részvénytársaság igazgatóságának jelentése közzéteendő-e ? A Curia jogegységi tanácsa elé kitűzött vitás elvi kérdés. Ebben a kérdésben bíróságaink eltérő határozatokat hoztak és igy a Curia III. (váltó-, kereskedelmi- és csődügyekre alakított) jogegységi tanácsa fogja a június 20. napjára kitűzött ülésében a következő vitás elvi kérdést eldönteni: Az 1875. évi XXXVII. t.-c. 198. §-a értelmében köteles-e a részvénytársaság igazgatósága a felügyelő-bizottság által megvizsgált évi mérleggel együtt a részvénytársaság igazgatóságának a közgyűlés elé terjesztendő jelentését is a közgyűlést 8 nappal megelőzőleg közzétenni, avagy az igazgatóság emiitett jelentésének közzététele nem kötelező, hanem csupán a társaság igazgatósága által aláirt s a felügyelő-bizottság által megvizsgált és aláírásával szintén ellátott társulati mérlegre vonatkozó jelentést kell közzétenni? = Az igazságügyi kormány törvényjavaslatainak száma — ugy látszik — végtelen. Június 5-én az igazságügyminiszter a polgári perrendtartás életbeléptetésének meghatározásáról, az osztrák örökös tartományokkal való kölcsönös végrehajtás jogi védelme szerződésének becikkelyezéséről, a hatósági személyek büntetőjogi védelméről és a becsület védelméről szóló törvényjavaslatokat nyújtotta be. Ezen javaslatokból rövid időn belül törvények lesznek. = A végrehajtási jogsegély Ausztria és Magyarország között. A f. hó 5-én benyújtott javaslat az Ausztria és Magyarország között való végrehajtási jogsegélyt rendezi és eredménye annak a kitartó agitációnak, amelyet az osztrák kereskedelmi és ipari testületek az uj polgári perrendtartás ellen indítottak. A javaslat címe: Törvényjavaslat az osztrák birodalmi tanácsban képviselt kiváltságokkal és országokkal a kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása tárgyában kötött szerződés becikkelyezéséről. A szerződést a következőkben ismertetjük: A szerződési, cikke taxatíve felsorolja azokat az okiratokat, amelyek alapján kölcsönösen végrehajtásnak van helye. Az 1. cikk bevezető része kimondja, hogy végrehajtásnak csak vagyonjogi igények tekintetében van helye. Az 1. pont a polgári peres eljárásban keletkezett jogerős határozatokat ismeri el kölcsönösen végrehajthatóknak. Azok a határozatok tehát, amelyek nem jogerősek, kölcsönösen nem hajthatók végre akkor sem, ha a belföldi törvény szerint, tekintet nélkül a felebbvitelre, végrenajthatók. A kölcsönösen végrehajtható határozatok a következők: Ítéletek, végzések, továbbá a Pp. 606—620. §-ai értelmében váltó, kereskedelmi utalvány, kötelezőjegy és csekk alapján kibocsátott meghagyás. Uj végrehajtható okirat az eddigi állapottal szemben a tartási igény iránt polgári nem peres eljárásban hozott jogerős végzés. A magyar tőzsdebiróságok, valamint az osztrák tőzsdei választott bíróságok jogerős határozatainak, valamint az előttük kötött egyezségeknek kölcsönös végrehajthatósága jelenleg is el van ismerve. Az 5. pont azzal, hogy ezt a kölcsönös végrehajthatóságot akkor is biztosítja, ha a felek magukat ennek a bíróságnak alávetették, kifejezést ad annak, hogy a Pp. 45. §-ának az a rendelkezése, amely szerint az alávetés csak akkor érvényes, ha az illetékességet egy meghatározott belföldi bíróságra ruházza, nem vonatkozik a tőzsdebirósági alávetésre. Ennélfogva a tőzsdebiróság vagy a tőzsdei választott bíróság jogerős határozata vagy az előtte kötött egyezség alapján kért végrehajtás nem tagadható meg és az elrendelt végrehajtás nem támadható meg azon az alapon, hogy a felek magukat külföldi bíróságnak nem vethetik alá. 6. A jelenlegi állapottal szemben a végrehajtási jogsegély szempontjából uj végrehajtható okirat a közjegyzői okirat. Az 1. cikk utolsó bekezdése a rendes bíróságokkal egysorba helyezi a külön bírósagokat és a szerződés szempontjából külön bíróságoknak tekinti községi bíróságainkat és békebiráinkat is. A külön bíróságokkal egy szempont alá esnek azok a választott bíróságok is, amelyeknek igénybevétele nem választott bírósági szerződésen, hanem egyenes állami rendelkezésen alapszik. A 2. cikk az 1. cikkben foglalt taxatíve felsorolás mellett is kiveszi a kölcsönös végrehajthatóság alól az egyszerű fizetési meghagyásos eljárásban (1911:1. t.-c. VIII. cime) hozott fizetési meghagyásokat és a polgári bíróságnak pénzbirságban vagy pénzbüntetésben marasztaló határozatait. A 3. cikk csakis a bírói illetékességről szól. Ez a legfontosabb szakasz. És pedig a következő illetékességi okokat tárgyazza : Alperes általános illetékessége, a tartózkodás helyének illetékessége, az ügyek vitelének illetékessége, a telep helyének illetékessége, a teljesítés helyének bírósága, a váltó vagy csekk fizetési helyének illetékessége, a korábbi lakóhely illetékessége és végül a kereskedők áruköveteléseinek illetékessége. Erre vonatkozóan a következőket mondja a javaslat: Kereskedő ellen a bejegyzett kereskedő üzlete körében történt eladásból származó követelését az utolsó megrendeléstől számított két éven belül telepe helyének bírósága előtt is perelheti, ha a követelés alapjául szolgáló megrendelést és az áru tényleges átvételét okirattal igazolja. Meghatalmazással kötött ügyleteknél a megrendelő meghatalmazását okirattal kell igazolni. Különös alakszerűség ezekre az okiratokra nézve nem szükséges. Részletügyletből származó követelésre nézve az illetékesség a kereskedő árukövetelésének illetékességéről szóló rendelkezések alapján nem állapitható meg. A többi szakasz a megkeresésekről s a mellékelendő okiratokról, valamint a végrehajtásokkal kapcsolatos intézkedésekről (biztosítási végrehajtás, kifogás stb.) intézkedik. = Egyetemleges ingé végrehajtásnál a hitelező szabadon választhat kielégítési alapot. Az 1881 : LX. tc. 192. §-a ingó végrehajtások esetében nem alkalmazható. A végrehajtási törvény 190. §-a szerint, ha egyetemleges zálogjoggal terhelt ingatlanok kerültek árverés alá és a vételár felosztás egyszerre töiténiir, ugy a kielégítésnek a lehetőség szerint aránylagos felosztás szerint kell történnie. A hitelező nem követelheti tehát, hogy a követelés az általa meghatározott ingatlanokból nyerjen kielégítést, miáltal a többiek felszabadulnának. Ha pedig a jélzálogilag biztosított követelés egyidejűleg árverés alá nem került más ingatlant is terhel, akkor a 190. §. harmadik bekezdése szerint a hitelező választásától függ, hogy a vételárból teljes vagy csak részleges kielégítést kiván-e. Nincs azonban joga a kielégítésről teljesen lemondani, mert ez a többi adóstárs és a többi ingatlanon szereplő későbbi jelzálogos hitelezőknek sérelmére nem szolgálhat. A napokban a Kúriának alkalma volt hasonló természetű esettel foglalkozni, mely azonban nem ingatlan vagyonra, hanem egyetemlegesen terhelt ingókra vonatkozott. A hitelezőnek végrehajtási joga volt 192.252 korona 96 fillér birói letétre, ezzel a jogával azonban nem élt, a birói letétből sorozást és kielégítést nem kért, hanem egy másik egyetemleges adóstársnak később felosztás alá kerülő vagyonából követelt kielégítést. Ez ellen a megtámadott adóstárs a végrehajtási törvény 190. §-ában foglalt elvre hivatkozva kifogást emelt, a Kúria azonban kimondotta, hogy a végrehajtási törvény 190. §-ában foglalt kivételes rendelkezés ingó végrehajtások esetében nem alkalmazható. A Kúria 4019/1913. p. számú végzéséből a következő részeket tartjuk közlendőknek: Az ügyiratok alapján a másodbiróság végzésében helyesen állapította meg, hogy T. H. és A. Gy. mint a P. kender- és lenipar rt. végrehaj tatónak a 21.292 K 90 f követelés tekintetében engedményes jogutódai ezt a követelést a temesrékási kir. járásbíróságnál 1912. évi május 29-én megtartott tárgyaláson az ottani kielégítési alapul megállapított 192.252 K 96 f töke és járulékára soroztatni nem kérték. A kir. Kúria ugy találta, hogy az 1881. évi LX. tc. 190. §-ának második és harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés a hitelezőnek az általános magánjogi egyetemlegességen alapuló azt a jogát, — mely szerint a hitelező követelését egyetemleges adósai bármelyikétől vagy bármelyik kielégítési alapul szolgáló vagyontömegből veheti igénybe — csakis a 190. §-ában körülirt egyetemleges jelzálogjogokból végrehajtási eljárás rendjén és esetén való kielégítésnél szorítja meg és korlátolja, tehát ez a kivételes rendelkezés az ingó vagyonból, habár végrehajtási uton való kielégítés esetén nem alkalmazható, mert kivételes rendel-