Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 24. szám - Kártérítési jog. Jegyzetek az optkv. 1323-1333. §-aihoz

204. oldal. Erdély részi Jogi Közlöny 24. szám. A 6. §, arról intézkedik, hogy mily büntetés jár azokra, kik a 4. §-ban körülirt büntetendő cselekményt fölfegyverkezve követték el, továbbá, hogy mily büntetés jár ily esetben a felbujtókra és vezetőkre. A 7. §. a büntetés mértékét határozza meg arra, aki a 4. §-ban körülirt cselekményt az országgyűlés egyik házának vagy bizottságának, vagy a közös ügyek tárgyalására rendelt bizottságnak a 2. §. harmadik bekezdésében nem emiitett közege, vagy pedig a Ház vagy bizottság tisztviselőjének rendelkezése alatt álló őrség tagja ellen követi el. A 8. §. megszabja a büntetés mértékét arra, aki a 7. §-ban irt cselekményt fölfegyverkezve követi el. A 9. §. szerint büntetés jár azért, ha valaki a hatóságok, bizottságok vagy személyek támogatására, vagy védelmére rendelt vagy kelt személy elien követi el a törvényben körülirt tényálladékot. Az ilyen személyt is tehát a büntetőtörvény alkalmazása szempontjából ugy kell tekinteni, mintha hatóság közege volna. A 10. §. arról intézkedik, hogy csoportosulás esetén — ki lesz büntetlen. A 11. §. az előkészületi cselekmény büntetéséről rendelkezik. A 12. §. a szövetségtől való elállás esetére szóló büntethetlenség előfeltételeit tárgyalja. 13. §. a hivatalvesztés és politikai jogok felfüggesztésének kötelező kimondását irja elő. A 14—16. §-ok általános rendelkezéseket tartalmaznak. A javaslat általában a btkvnek szabadságvesztés büntetés mértékére vonatkozó rendelkezéseit nem érinti. A büntetést azonban emeli azáltal, hogy mindenütt, mint mellékbüntetést alkalmazza a pénzbüntetést is és pedig hol 1000, hol 2000, hol 3000 koionáig terjedően. Elejti a fegyházbüntetést, amely eddig a btkv. 168. §-a esetében járt és minden esetben csak börtönt ir elő. A javaslat a hatóságok védelmére a büntetendő cselekményeknek annyi változatait irja azonban elő, hogy valóságos virtuőznek és mezzofanti emlékezőtehetséggel megáldottnak kell lennie annak, aki azt megtanulja és jól tudja. Egyike fog tehát lenni azoknak, amelyek arra vannak szánva, hogy a jogászközönség előtt mindig ujak maradjanak. Kártérítési jog. ^(jegyzetek az optkv. 1323—1333. §-aihoz.) Irta: Dr. Hatiegáti Emil. 1323. §. Hogy az okozott kár megtéríttessék, mindennek az előbbi állapotba kell visszahelyeztetnie, vagy ha az lehetetlen, a becsüámak pótványoztatnia. Ha a megtérítés csak a vallott kárt illeti, akkor tulajdonkép kártalanításnak; de a mennyiben a megszűnt nyereségre, s az okozott megsértés jóvátételére is kiterjed, teljes elégtételnek neveztetik. A kártérítés elsősorban naturális restitucióra irányulhat, s csak ha az nem vihető keresztül, áll be a kár jóvátétele. Ha ugyanis a megtérítés természetben nem történhetik meg, a kár bizonyos pénzösszeg szerint meghatározott becsárban pótlandó, mely a szenvedett kárnak egyenértékéből áll. „Teljes elégtétel" alatt nemcsak a valóságos kárnak és elmaradt nyereségnek megtérítése (1293. §.), hanem az okozott megértés jóvátétele is értendő. Ez utóbbi, a nem vagyonjogi kár esetében fordul elő (pl. fájdalomdíj fizetése 1325. §.', mely a károkozónak sub generis kötelezettsége. 1324. §. Gonosz szándékból, vagy feltűnő gondatlanság által okozott kár esetében, a károsodott teljes elégtételt; egyéb esetekben pedig csak tulajdonképeni kártalanítást követelhet. E szerint kell azon esetekben, hol a törvényben ezen általános kifejezés „kártérítés' fordul elő, megítélni, hogy a kártérítés melyik neme teljesítendő. A kártérítés terjedelme a vétkesség foka szerint igazodik. (1331. 1332. §§.) Gonosz szándék és feltűnő gondatlanság (1294. 1297. §§.) esetében teljes elégtétel jár, kisebbfoku hibából vagy gondatlanságból (1297. §.) okozott kárnál csak a közönséges érték térítendő meg. (1324. 1331. 1332. §§.) 1325. §. Ha valakit testében megsért, viseli a sértett gyógyítási költségeit; neki az elmaradott, vagy ha a sértett a keresetre tehetetlenné lesz, a jövendőre elmaradó keresményét is megtéríti, s ezen fölül annak kívánságára, a kitudott körülményekhez mért fájdalomdijt fizet Testi sértéseknél a vétkesség fokára tekintet nélkül teljes elégtétel adandó. Testisértés alatt nemcsak a szószerinti értelemben vett fizikai sérülés, hanem a lelki idegrendszer megrázkódtatás stb. is értendő. A megtérítés áll a valósággal elszenvedett kárból, továbbá az elmaradt, valamint a keresőképesség netáni megszűnése vagy csökkenése folytán elmaradó keresményből (Ko. 1910. G. 45. E. J. K. III. 23. sz.). A törvénynek a fájdalomdíjra vonatkozó intézkedése az 1896.: XXXIII. tc.-nek 311. és 485. §-ai által hatályon kívül nem helyeztetett. (Mv. 1911. G. 244. E. J. K. IV. 50. Ko. 2880/1911. p. sz. Guria. 5641/1910. p. sz.) A fájdalomdíj elégtétel, kártérítés az elszenvedett fájdalmakért. (Lásd Dr. Kolozsvári Bálint e. tanár „Az optkv. „fájdalomdija és a gyakorlat" c. cikkét E. J. K. III. 5. 6. 7. sz.) Az 1304. §. itt is alkalmazást nyer. Legkisebb sérülés is feljogosít fájdalomdíjra és nemcsak szándékos, hanem gondatlanságból elkövetett bűncselekmény esetében is jár. (Mv. 1912. G. 166. E. .1. K. V. 52. sz.) A fájdalomdíj mértékére irányadó a sértés foka és következményei, a fájdalom tartama és intenzitása, végül a sérülést okozó vagyoni körülményei. A fájdalomdíj fizetése iránti igény nem átörökölhető mindaddig, amig elismerés, egyezség, vagy jogerős Ítélet folytán számszerűen meghatározott tisztán vagyonjogi igénnyé át nem változott. Lásd E. J. K. VI. 23. sz. Osztrák judikatura.) A fájdalomdíj fizetésére vonatkozó kötelezettség átmegy a sérülést okozó örököseire. Harmadik személyek, ha a sértett sérülése következtében kárt szenvedtek, az 1295. §. alapján léphetnek fel. 1326. §. Ha a megsértett személy a bántalmazás által elcsufittatott; ezen körülmény, főkép ha az nönembeli, annyiban tekintetbe veendő, amennyiben jövendő szerencséje ez által gátoltatik. A gyógyítási költség, elmaradt és esetleg elmaradó keresmény, továbbá fájdalomdíj megtérítésén kívül (1325. §.), az 1326. §. igényt ad a sértettnek a bántalmazás folytán előállott elcsufitásból származó érdekveszteség pénzbeli egyenértékének a kielégítésére is. Kártérítésül azon összeg Ítélendő meg, amely összeg az egészségháboritás és az elcsufitás lehető elhárítására szükséges és az előbbi állapot nem lehető visszaállítására nélkülözhetlen. (Mv. 1909. G. 50. E. J. K. II. 25. sz.) 1327. §. Ha valamely testi sértésből halál következik, akkor nemcsak minden költségek, hanem a megöltnek hátrahagyott özvegye és gyermekei részére, mindaz, amit azok ez által vesztettek, megtérítendő. A vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről szól az 1874: XVIII. tc. Emberölés esetében a kártérítésre kötelezett a gyógyítási-, temetkezési- és szokásos halotti tor költségein („minden költségek") kivül, a megöltnek özvegye és gyermekei (törvénytelen 166. §., örökbefogadott 183. §.) részére azt is tartozik megtéríteni, amit azok ez által vagyonilag vesztettek, vagyis azt, ami nekik járt volna, ha a sérülés következtében a halál be nem következik. A hátramaradottak erkölcsi kárának a megtérítését a törvény nem ismeri. Bár a törvény szavaiból az tűnik ki, hogy a kártérítési igény csakis az elhaltnak özvegyét és gyermekeit illeti meg, a gyakorlat szerint azonban mindaz igényelhet kártérítést, kinek irányában a megölt törvénynél fogva tartásra kötelezve volt. (Magánjogi Dtár V. k. 197. C. 1994/1910. sz. IV. p. t. Szülő tartási igényére nézve V. ö. Magánjogi Dtár IV. 103. A kártérítésre nézve V. ö. Magánjogi Dlár I. 148. II. 141. III. 151. IV. 27. sz. esetekkel.) A megöltnek özvegyét és gyermekeit megilleti az igény tekintet nélkül arra, hogy keresetképesek-e vagy sem, hogy van-e vagy nincs saját vagyonuk és hogy kapnak-e vagy sem más támogatást. Azonban a tettestől nem követelhetnek többet, mint amennyit a megölt az eltartásra fordítani képes volt. Következik ebből, hogy nem kerülhetnek előnyösebb vagyoni helyzetbe sem, mint a melyben a megölt életében voltak. (Ko. 1911. G. 121. E. J. K. IV. 26. sz.) A vétkesség foka a kártérítési kötelezettség mértékére befolyással nem bir. Másnak szándékossága vagy gondatlansága miatt elhalt ember hozzátartozói az ezen halál következtében elmaradt hasz-