Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 24. szám - A hatóságok büntetőjogi védelemről

VII. évfolyam. 24. szám. Kolozsvár, 1914. június 14. IKÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvárt Deák Ferencz-utcza 42, szám. Megjelen minden vasárnapon. Előfisetési-dij: Egész évre 16 K. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendök. TARTALOMJEGYZÉK : A hatóságok büntetőjogi védelméről. — Kártérítési jog. (Jegyzetek az Optkv. 1323—1333. §-aihoz.) Irta : dr. Hatiegán Emil. — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Foly.) KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. batáságob büntetőjogi UBdelrnsrííI. Á hatóság az összesség érdekeit kell szolgálja. Ténykedésében iránytű a közérdek. Éppen ezért hatósági közegekül olyanok alkalmazandók, kik nem csak hivataluk teendőiben igazságosak, hanem amúgy is becsületesek és lelkiismeretesek. Fontos ez azért, mert példájuk a legnagyobb befolyással van és hivataluk sok alkalmat nyújt, hogy a nép viselkedésére befolyást gyakoroljanak. Szoros kontaktusban kell lenni tehát a néppel. A vaskalaposkodó, szellemi gépiességgel a nép fölött uralkodó hivatainokosztály — már a bürokratizmus kinövéseit mutatja. Angolországban, Svájcban — amire már régen figyelmeztetett Mohi — a hivatalnokok emberségesebben közlekednek a néppel, mint bármely más európai államban. Ott a hivatalnokok — néphivatalnokok — a szó igazi értelmében. Nálunk? közismert. Hivatalnok osztályaink —fölényessége — a néppel szemben, ügyeivel való nem törődése, sajnos, egészen kontágiumszerüen lépett fel az utóbbi években. Kevés a kivétel. Ily körülmények között igazán érthető, hogy külön szigorított törvénnyel kell őket megvédeni azzal a néppel szemben, akinek javára működnek, illetve kell müködniök. A hatóságok büntetőjogi védelméről szóló javaslat (s rövid időn belül törvény) szomorú, nagyon szomorú tünete mai közállapotainknak. Akármelyik is legyen a törvény meghozatalának kiindulási pontja. Lehet a kiindulási pont az, hogy hivatalnoki osztályunk hivatását pontosan teljesiti a nép érdekében és javára, a nép azonban meg nem érti, megtámadja, nem tiszteli, az államhatalomnak közbe kell lépnie ennélfogva és meg kell védeni a meg nem értő néppel szemben. Ha ez a kiindulási pont helyes, akkor a népet kell hibáztatnunk. Fel kell világositanunk s a hatóságok védelmére szigorított törvényt hozni kötelességünk, éppen a köz szempontjából. Ha azonban abból indulunk ki, hogy hivatalnokaink nem a nép érdekében járnak el, vele durván bánnak, s e miatt a nép intézkedésüknek ellenszegül, akkor már a baj nem a népben, hanem a hivatalnokban van. S akkor már nem a hivatalnokot, hanem a népet kell megvédeni a tulkapásoktól. Közállapotainknak már felületes szemlélője is meg tudja állapítani, hogy a valódi baj tulajdonképpen hol van. Mi ugy hisszük, hogy a btkv. 1880.-óta az ő paragrafusaival nagyon jól megvédte a hatóságokat Aligha volt tehát szükség a hatóságok védelmére ujabb törvényt hozni. A bíróságok a hatóságoknak mindig megadták az elégtételt, őket mindig védelemben részesítették. Éppen ezért a javaslat indokolásának a bíróságokra vonatkozó kitételeit nem tarthatjuk megállható alappal bíróknak. Mert ha igaz is az, hogy a bíróságok aránylag kis büntetéseket szabtak az ellenszegülő vádlottra, a büntetés hatása még sem maradt el, mert a bírósagok — s ezt a praxisból tudjuk — a vádlottat mindig külön is figyelmeztették cselekményének helytelen kiindulási pontjára. A morális feddés pedig sokszor többet ér a szigorú büntetésnél. A hatóságoknak — éppen hazánkban — úgyis igen nagy a hatalma, nem szükséges tehát azt még félelmetesebbé tenni a néppel szemben. Az elrettentési elméletnek ma már alig van talaja. A hatóságok iránti tiszteletet nem szigorú büntetések kilátásba helyezésével kell életre ébreszteni és fentartani. Legyen a hivatalnok atyja, jóakarója a népnek. Ha valaki hivatalát felkeresi, azzal szemben legyen előzékeny, adjon neki útmutatást s ha mindezeket megteszi, a nép nem bántani, megtámadni, hanem ellenkezőleg tisztelni fogja. A hivatalnok tekintélyét a nép lelkületében kell tehát emelni. És erre csak a hivatalnoki kar képes, ha működése olyan, amilyennek lennie kell s amilyet tőle a közérdek meg is kiván. Ha pedig hivatalnokaink, hatóságaink ezen a nivón vannak, akkor a hatóság védelmére az 1878 : V. tc. is elégséges. Be kell vallanunk, hogy népünk általában törvény- és hatóságtisztelő. Szomorú volna, ha az ellenkezője volna igaz. Az uj javaslat alkalmas olyan színben tünteti fel közállapotainkat, mintha az országban anarkistikus jelek mutatkoznának. Mert ahol külön törvényt kell hozni a hatóságok védelmére, ott nagy bajok vannak. Ez pedig nem volna helyes felismerése a dolognak. Nekünk tehát az a meggyőződésünk, hogy a hatóságok eléggé vannak védve a régi törvénynyel, uj törvény meghozatalára tehát szükség egyáltalán nincsen. * A hatóságok büntetőjogi védelméről szóló javaslat 16 szakaszból áll. Az 1. §. a hatóság definícióját adja. Egyezik a btkv. 164. §-ával s csak a 2-ik bekezdéssel bővül, amely szerint a büntetőtörvények alkalmazása szempontjából minden közhivatalnoknak és az ügyvédeknek fegyelmi hatóságát, valamint a törvény alapján alakított választottbiróságot is ugy kell tekinteni, mintha hatóság volna. A 2. §. nagyrészben egyezik a batkv. 163. § ával. Azzal azonban bővül, hogy a javaslat szerint az a csoportosulás, illetve egyén is hatóság elleni erőszak bűntettét követi el, amely, illetve aki a hatóságot gyakorló személyt, vagy a hatóság tagját bosszúból hivatásának gyakorlása miatt tettleg bántalmazza. A 3. §. egyező a btkv. 168. §-ával. A 4. §. egyező a btkv. 165. §-ával, azzal a különbséggel, hogy tényálladékui felveszi a fent 2. §-nál mondott elkövetetési cselekedetet. Az 5. §. felsorolja, hogy a büntetőtörvény alkalmazása szempontjából kiket kell tekinteni ugy, mintha hatóság közegei volnának. Ha a javaslatnak ezen §-át elolvassuk, ugy hisszük, hogy alig akad valaki — kezdve az útkaparótól — a vizmüörig, aki ne volna ilyennek tekintendő. Ennek a §-nak előreláthatóan lesz bírói joggyakorlata.