Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 23. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

23. szám. Erdél.yrészi Jogi Közlöny 107. oldal. Szerintem már a vizsgálóbíró is nagygikízert követett el — és pedig a birói kognició rovására, midőn a vádtanács utasítását kikérte. De eltekintve az utasitás tartalmának a kifejtett okokból való törvényellenességétöl, a vádtanács jelen esetben minden törvényes alap híján vindikálta magának az utasitás jogát is. A vizsgálóbíró a Bp. 111. §. értelmében csak valamely „cselekmény tekintetében kérhet utasítást a vádtanácstól kétségei eloszlatása végett" és pedig a 109. 110. §-okból nyilvánvaló, hogy a cselekmény csak „vizsgálati cselekmény" lehet. A 112. §. pedig következőleg rendelkezik: „A vizsgálatok menetére a törvényszék vádtanácsa ügyel fel. Utasításai a vizsgálóbíróra (109. 110. §§.) nézve kötelezők'\ Nem lehet kétséges ezen szövegezésből, hogy a vádtanács utasítási joga a vizsgálóbíróval csak mint ilyennel szemben, nevezetesen „a vizsgálatok menete" tekintetében van meg. És csak arra utasíthatja vizsgálatoknál is, hogy minő vizsgálati cselekményeket, minő módon, esetleg mily alakszerűségek mellett teljesítsen. A vádtanácsnak a vizsgálóbíró részére a jelen esetben adott utasítása tehát törvényellenes egyrészt azért, mert utasítási jogot gyakorolt a vizsgálóbírónak vizsgálaton kívül álló működése tekintetében, nevezetesen a Bp. 95. 98. §-ain alapuló megkeresés teljesítésénél, tehát „nyomozati" cselekménynél, másrészt, mivel nem is valamely „cselekményre", hanem arra utasította a vizsgálóbírót, hogy a törvényt hogyan értelmezze s annak — vagy mondjuk, a gyakorlat — alapján minő határozatot hozzon. Egyébként álljon itt okulásul a vádtanács határozata: A vádtanács megállapítja, hogy a további fogvatartás a jelen esetben perrendszerü s ennélfogva utasítja a vizsgálóbírót, hogy hasonló esetben a szabadlábra helyezést a vádtanács határozatának hozataláig függessze fel, mert: a Bp. 1. §. értelmében birói eljárás csak vád alapján indítható meg, a vádrendszer emez elvének folyományaként rendeli (?!) a Bp. 98. §-a, hogy a kir. ügyészség indítványozza az előzetes letartóztatást a vizsgálóbírónál, ami magában foglalja a kir. ügyészség azt a kötelességét, hogy a perrend szempontjából rendelkezésre álló intézkedéseket az eljárás sikerének biztosítása érdekében vegye igénybe s ha nézete szerint a vizsgálóbírónak szabadlábra helyezésre vonatkozó intézkedése az eljárás sikerét veszélyeztetné, álláspontjának érvényszerzése végett a vádtanácshoz fordul, amiből okszerűen következik, hogy vádtanács határozatának meghozataláig a szabadlábra helyezés felfüggesztendő. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a Bp. 1. §-ára való hivatkozástól eltekintve ennek az indokolásnak annyira hamis minden tétele, hogy szinte nem az uj bűnvádi eljárás második évtizedében, hanem az inquisitio két évszázad előtti korában érezzük magunkat. A terheltnek a felfolyamodás elintézéséig való fogvatartása talán szolgálhatna némi célszerűségi szempontokat, de ezeket a szempontokat már fontolóra vette a törvény megalkotásánál maga a törvényhozó, azonban sokkal kisebb értéküeknek Ítélte azokat, hogysem miattuk az annyira sérthetetlennek nyilvánított személyes szabadságot csak egy órára is korlátozni engedné. Ubi non distingvit lex, nec nobis est distinguere. yi a román büntető töpvényhönyv. (Kihirdettetett 1865. május 1-én. módosíttatott a 1874. iebruárius 17-én, 1882. íebruárius 21-én, 1893. május 28-án, 1894. februárius 15-én és 1895. május 4-én keit törvényekkel). Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Folytatás.) Hetedik szakasz. Szerencsejátékok, sorsjátékok; nyilvános árveréseknél zavargások és csalások. 349. Száz leitől négyezer leiig megállapítható pénzbüntetéssel büntettetnek azok, akik szerencsejátékokat iparszerüen folytatnak. (L. porosz 266.) 350. Azok, a kik a játékosokat rendszerint, avagy beajánlottan fogadván, játékházakat tartanak, valamint azokat, kik törvényes meghatalmazás nélkül nyilvános sorsjátékot rendeznek, hat hónapig terjedhető fogsággal és száz leitől négyezer leiig megállapítható pénzbüntetéssel büntettetnek. Emellett az ott talált összes pénzek, bankjegyek, vagy más egyéb a játékra vagy sorsjátékra kitett értékek, vagy dolgok, úgyszintén minden, a mi erre használtatott, a helyben létező jótékonysági intézmények javára elkoboztatnak. 351. Azok, akik ingó dolgokhoz való tulajdonnak, haszonélvezetnek, valamely vállalatnak, vagy szállításnak árverésénél a szabad versenyt az ajánlatok benyújtását az árverések vagy az ajánlatok benyújtása előtt vagy idején erőszak vagy fenyegetések alkalmazásával megakadályozzák vagy megzavarják, tizenöt naptól hat hónapig terjedhető fogsággal és száz leitől kétezerötszáz leiig megállapítható pénzbüntetéssel fognak büntettetni. Azok, akik nyilvános árveréseken való nyerészkedési célzattal az árverés tárgyai árának csökkentése végett társulva, a versenyzőket ajándékkal, Ígéretekkel, vagy más egyebek alkalmazásával eltávolítják, egy hónaptól egy évig terjedhető fogsággal büntettetik. Nyolcadik szakasz. Rombolások, rongálások, károsítások. 352. Az, aki másnak valamely ingó vagy ingatlan dolgát jogtalanul rosszakaratulag elrombolja vagy megrongálja, hat hónapig terjedhető fogsággal büntettetik. (L. porosz 281.) 353. Az, aki épületet, hidat, védgátat, műutat vagy bármely más építményt tudva, hogy azok más valakié, szándékosan lerombol vagy ledönt, tizenöt naptól egy évig terjedhető fogsággal vagy a megtérítendő kárösszeg egy negyedrészét meg nem haladható pénzbüntetéssel büntetendő. 354. A más valaki tulajdonát képező termékeknek, áruknak, értékeknek, avagy más egyéb akár ingó, akár ingatlan dolgoknak csoportokká társasult több ember által elkövetett kifosztása, megrongálása, vagy elpusztítása fegyházzal fog büntettetni. 355. Az, aki a tulajdonosok közti határul szolgáló bármely felet vagy dolgot megsemmisít, hat hónapig terjedhető fogsággal vagy ötven leitől ezer leiig megállapítható pénzbüntetéssel büntettetik. (L. fr. 456.) 356. Az a tulajdonos vagy haszonbérlő, avagy bármely más malommal, halastóval, ványolóval vagy egyéb hasonlókkal bíró személy a vizet gátokkal a kellő mértéken felül emeli s az utak vagy mások tulajdonának elözönlését okozza, a megtérítendő kárösszeg egynegyed részét meg nem haladható pénzbüntetéssel fog büntettetni. Az a mesterember pedig, ki a víz emelkedését a kellő mérték figyelmen kivül hagyásával szándékosan eszközölte, egy hónaptól hat hónapig terjedhető fogsággal büntetendő. Kilencedik szakasz. A több személy életét veszélybe döntő bűntények és vétségek. 357. Az, aki akár saját, akár más valaki tulajdonát képező lakott avagy lakásul szolgáló épületet, hajót, raktárt, gyárt, avagy lakott vagy lakásul szolgáló más helyiségeket szándékosan felgyújt, meghatározott idejű kényszermunkával büntettetik. Ugyanezen büntetésnek van alája vetve az is, ki emberek időleges gyülekezésére rendelt saját avagy más valaki tulajdonát képező építményeket oly időben gyújt fel, mikor oda rendesen gyülekeznek. Ugyanezen büntetéssel sújtatik az is, ki vasúti kocsit, bányát, elzárt vagy emberek gyülekezésére rendelt más helyiséget akkor gyújt fel, a mikor oda kocsiba, bányába, zárt vagy más helyiségekbe emberek gyülekezni szoktak. (L. Sz. 434. pont 385.) 358. (Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) Az, aki sajátját nem képező épületet, hajót, gyárt, rendes vagy épület-faraktárt, avagy nem lakott és lakásul nem szolgáló más építményt, erdőt, le nem aratott gabonát, le nem kaszált szénarétet szándékosan felgyújt, öt évtől hét és fél évig tartó fegyházzal büntettetik. (L. fr. 434.) 359. Az, aki az előbbi emiitett, de a sajátját képező dolgokat felgyújtván, más valakinek szándékosan kárt okoz, hat hónaptól két évig terjedhető fogsággal büntettetik. (L. fr. 434.) 360. (Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) Az, aki másvalakinek erdőben levágott, összerakott, vagy más valami közelében levő fáját, letarolva, kalangyába vagy asztagba rakott gabonáját vagy lekaszálva akár fiókba, akár boglyába vagy rendsorba rakott szénáját szándékosan felgyújtja, öt évtől hét évig terjedhető fegyházzal büntettetnek. (L. fr. 434.) 361. Az, aki az előbbi cikkben emiitett, de a saját tulajdonát képező dolgokat felgyújtván, másvalakinek szándékosan kárt okoz, egy hónaptól két évig terjedhető fogsággal fog büntettetni. (L. fr. 434.) 8 362. Az, aki akár a saját, akár más valaki tulajdonát képező dolgot szándékosan ugy gyújtván fel, hogy a tüz tovább terjedjen s az előbbi cikkben emiitett dolgok valamelyikéhez