Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 23. szám - Az uj tanácselnöki állások betöltése

VII. évfolyam. 23. szám. Kolozsvár, 1914. június 7. ELYRESZI 3061 ROZLONY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HRTRROZRTTRRÁVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferenez-uteza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Elofizetési-dij: Egész évre 16 K. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK : Az uj tanácselnöki állások betöltése. — Házassági vagyonjog. Összeállította : Dr. Jékey Dániel, kir. ítélőtáblai biró. — Az előzetes letartóztatás mellőzése miatt használt felfolyamodás elintézéséig a kir. ügyészség fogva tarthatja-e a terheltet ? Irta: Dr. Kemény István. (Befejező közi.) — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhnann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Foly.) KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatoka kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. )( flz uj tanácselnöki állások betöltése. Végre-valahára már biztos, hogy az uj perrendtartás 1915. január l én lép életbe. Az uj tanácselnöki állások betöltésére tehát meg kell tenni az előkészületet, mert mint hírlik, az állásokat az igazságügyi kormány f. év június havában, a költségvetés szentesítése utá.n fogja betölteni. Hogy a tanácselnöki állások betöltése körül minő irányelveket fog követni, nem tudjuk, halljuk azonban, hogy lehetőleg megtartja az eddigi tanácsvezetőket, állásuk tehát tulajdonképpen csak formailag változik, az emberek továbbra is megmaradnak ugyanazok. Ez a gondolat — ceteris paribus — helyes. Aki eddig jó volt, ezután is jó kell, hogy legyen. Azonban szerintünk az ig. kormány itt is csak akkor jár el helyesen, ha selectionál. Mert ma, akárhogy, de be kell vallanunk — nagyon sok helyen — a tanácsvezetőnek egyedüli kiváltsága a legtöbbször csak a korral járó rangsor. Ez pedig mindenre feljogosíthat, — de csak úgy, ha nem egyedül van, hanem ha párosul a tudással. Beteges igazságügyi állapotainknak különben a „rangsor" a signaturája. Ez a tabu, amely előtt mindenki meghajol. A rangsor — igazságos, de csak mértékkel. Kétségtelen, hogy biztosítani kell a fokozatos előlépést, bizonyos fokig, de ennek a fokozatos elölépésnek nem kell olyannak lennie, mely mindenkit vasabroncs közé szőrit. Mert, ha nincs extra ordinem — előlépés, hanem mindenki halad alá Pahod na Szibir, akkor lesznek automaták, de nem élő egyedek. Ha nincs a szabály alól kivétel, akkor a munka minősége devalválódik, az ambició — ami pedig egyedüli éltető eleme minden jó munkának — az emberekből kipusztul. Az uj tanácselnöki állások betöltése alkalmas lett volna arra, hogy az igazán érdemes bírák tanácsvezető pozíciókba jussanak. Ügy látszik azonban, hogy a miniszter itt is a quieta non movere elvét szándékszik követni. Ez a mi összes bajainknak közös kútforrása. Senkit meg nem mozgatni. A közérdek mindent eltűr. Pedig így — uj Pp.-ét—jól életbeléptéim nem fog lehetni! A szóbeliség nagyon, de nagyon próbára teszi a birót. Itt látszik meg, hogy ki tud, kinek van éles judiciuma, ki fogja fel a kérdést helyesen, az első hallásra. Ha nincs a birónak áttekintése a jogi materiában, akkor a pervezetés holtpontra jut s igazán szomorúbb látvány aligha lehet, a tétovázó bírónál. Pedig félő, hogy a szóbeliséget bíróink kevés része fogja jól kibírni. írásbeliség mellett a biró tétovázhatott, utána nézhetett a kérdésnek, böngészhette a döntvénygyüjtemények ezer eseteit, mert volt ideje. A szóbeliség mellett azonnal kell határozni, mert a fél ott van, kéri az igazság kimondását. Nincs ideje tehát, hogy döntvénytárakat kutasson, hanem azonnal kell ítéletet mondjon. Hogy pedig ez nem könnyű dolog — minden hozzáértő ember tudja. S itt nyomul előtérbe a tanácselnöki állások mikénti betöltésének igazságügyi nagy fontossága. A szóbeliség mellett az elnökön nyugszik minden, ö kell ismerje a pert. Ő kell vezesse a tárgyalást, tanácskozást a helyes mederben. Ha a két tanácstag véleménye eltérő, ő kell a per sorsát eldöntse, tehát ő a két véleményt felül kell bírálja, hogy valamelyikhez csatlakozzék. A tanácskozást ö vezeti, neki kell tehát a figyelmet felhívnia erre is, arra is. Ez pedig csak ugy lehet, ha mindenképpen uralja a per anyagát ugy a tény, mint jogkérdés szempontjából. Tanácselnökök gyanánt tehát csak alaposan képzett, éles felfogású, a polgári ügyszakban gyakorlott bírák jöhetnek figyelembe, akik azonkívül a felekkel is tudnak érintkezni. Ennyi kiválóságot pedig ritkán lehet találni egy emberben. Azért lesz nehéz a kiválasztás. Ha pedig megmaradnak az egész vonalon az eddigi tanácsvezetők, akkor az uj állások kreálása, legalább is az uj Pp. életbeléptekor, nem egyéb a szemfényvesztésnél. Az állam szegénysége, mértéken felüli takarékossága itt is tehát a dolgokat eredeti mivoltukból kiforgatja. S a végén odajutunk minden intézményeinkkel, reformjainkkal, hogy mindenünk van, de csak a papíron. Elszomorító jelenség ez. Az uj tanácselnöki állások betöltése előtt vagyunk még, ennélfogva felhívjuk az igazságügyi kormány figyelmét arra, hogy a kinevezéseknél egyedül és csakis egyedül az arravalóságot tartsa szem előtt. Ez az állás már egy oly pozíció, amelynél minden melléktekintetnek el kell törpülnie. S meg is kell az embereket szoktatni ahhoz, hogy értsék meg, miszerint a kiválóság elismerésre kell találjon, mivel ezt a közérdek is megkívánja. A kiváló erőket az egész vonalon honorálni kell. Nem elég a selectio folytonos hangoztatása, eredmények nélkül. Mert odajutunk, hogy a bírói karban csak múmiák lesznek. Az elveket nemcsak hangoztatni, hanem bele kell vinni az életbe. Hogy állják ki a tüzpróbát. Tapasztalni fogja az igazságügyi kormány, hogy a kiváló erők honorálása uj bírói gárdát fog nevelni az életnek, uj iskolát fog teremteni a jövőben. A nagy reformokat kiváló erőkkel lehet csak életbeléptetni. Egyedül ez lebeghet tehát mindenki előtt, aki az uj Pp. életbeléptetését valóban uj korszak kezdetének akarja tekinteni.