Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 21. szám - A dologbani elővásárlási jog, különös tekintettel harmadik jogszerzőkre. Befejező közlemény - Az örökság birtokbavételéről. Optkv. 797-824. § - T. II. 1843-1872. Vége

21. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 179. oldal. lagos hasznok ; a hagyaték átadása utáni időre (819.) követelhető töke törvényes kamatai illetik. Egyszerűsítve a kamatok a halálozás napjától számithatók. Nyilvánvaló ezekből, hogy a jog keletkezésének kezdeti ideje az elévülés kezdeti idejévé! nem azonositható. IV. Végrendeleti öröklés esetében az elévülés kezdeti idejét a végrendelet kihirdetésétől is szokták számítani. Szoktak a végrendelet alapján való örökösödési nyilatkozat tételére is utalni.2 A következő esetben ezek a szempontok állanak szemben: Alperesek panasza az, hogy - miután felperes a végrendeleten alapuló igényét eddig még nem érvényesítette, (végrendeleti örökösnek nem nyilatkozott) a telebbezési bíróság tévesen állapította meg azt, hogy alpereseknek a végrendelet megtámadásra vonatkozó joga az optkv. 1487. §-a értelmében elévült. Téves ugyan a felebbezési bíróságnak az a jogi kijelentése, hogy a szóban forgó végrendelet megtámadására vonatkozó kereseti (illetve kifogási) jognak az optkv. 1487. §-ában megszabott elévülése a végrendelet kihirdetésétől kezdődnék, mert az 1487. §-ban irt 3 évi elévülési idő csak attól az időponttól számitható, mikor a végrendeletben nevezett örökös a végrendeletben neki tett juttatást elfogadva, a végrendelet alapján örökösnek nyilatkozott. E szempontok egyike sem elfogadható. A végrendeleti örökös kedvezőbb helyzetét (1487. §.) az elévülési idő mesterséges megszorításával nem lehet az örököstársak hátrányára még kedvezőbbé tenni. Az aditio (819. §.) jogi hatását a végrendeleti öröklés esetén ép ugy érezteti, mint törvényes öröklés esetén. Végrendeleti öröklés esetében is az elévülés az átadóvégzés jogerőre emelkedésétől számítandó} Ezzel szemben nincs kizárva, hogy a sérelmet szenvedett örökös korábban érvényesíthesse jogát, ha a kereset megfelelő módon felállítható.4 V. A törvény rendszeréből kiindulva, nyomatékosan hangsúlyoztam, hogy az örökség jogi megszerzése a 819. §. szerinti átadással megy végbe. Az örökség megnyíltában a hagyatéknak csak kínálása, a szerzésre való fölhívás foglaltak. A heres voluntarius a saját elhatározásának erejéből lesz örökössé. A 799. §-nál már reá mutattam arra, hogy a bírói gyakorlat nemcsak a hagyatéki eljárás eredményében jelentkező világos és határozott akaratkijelentéseket, hanem kivételesen (pro herede gestio) is elfogadja a birói átadást helyettesítő örökössé levésnek.5 Különös fontossága van ennek a szükség-örökös jogának az érvényesítése, illetve az elévülés kezdetének meghatározása szempontjából. (1487. §.) Eszerint ha a szükségörökös a valóságnak megfelelő tudomással bírt a halál után bekövetkezett tényekről és az ennek í Ezek szerint a kezdeti időpontoknak egy egész sorozata fejlődött ki és a gyakorlat minden kritika nélkül kapkod a különböző időpontokhoz, így a logikátlanság sorozatában beiktatva vannak: 1. az elhalálozás napja: 2. a végrendelet kihirdetésének napja; 3. az örökösödési nyilatkozat napja, 4. a hagyatéki átadó végzés kelte és 5. a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése. Ide számitható a végrendelet kihirdetését közlő végzés vétele is. 3 Ko. 1913. G. E. J. K. 1913. 33. sz. 123. e. Az elévülés kezdeti idejére minden nevesebb német commentátor más időpontot jelöl meg. Scheidlein az elévülést az örökhagyó halála idejétől számítja. Puchmann: attól az időtől, amikor valaki az érvénytelen végrendelet alapján, mint örökös biróilag elismertetett, vagy többek közül valaki olyannak nyilvánittatott, aki ellen a többiek igényüket érvényesíthetik. Unger ezt a nézetet nyilvánította egyedül helyesnek, Erbrscht: 104. oldal. Ez az átadó végzés, illetve perreutasitó végzés hozatalával következik be. Ehez áll legközelebb Kirachtetter: A végrendeleten nyugvó örökösödési nyilatkozatnak jogerős birói elfogagásától számitja az elévülést. Hasenohrl II. 625. 1.: az elévülés kezdetét a végrendeleti örökös örökösödési nyilatkozatának megtételétől számitja. Fölsorol még egy csomó eltérő véleménytStubenrauch és Krainz: a megtámadott végrendelet kihirdetésétől számítják. A gyakorlati élettel nem számoló eme theoriák közül az örökösödési eljárást is figyelembe vevő tanítás felel meg a jogszolgáltatás helyes céljának. A felsőbb bíróságoknak erkölcsi kötelessége a jogbiztonság megszilárdítása céljából az elfogadott jogelvet következetesen alkalmazni. 4 Ez a perreutasitó végzés hozatala alkalmával állhat be. Glaser— Unger N. F (Uj. f. 587.) eset szerint: az elévülés kezdeti ideje a törvényes örökösöknek a törvény rendes útjára való utasítását kimondó végzés jogerőre emelkedésétől számítandó. b Az Optkv. öröklési rendszerének megértése és helyes alkalmazása szempontjából kiváló munka dr. Farkas Lajos: A római jog történelme c. munkájának az öröklési jogról szóló része (II. kötet, első rész.) Az elméleti szabatos bevezetések mellett e munkába a gyakorlati élet nyilvánulásainak a tiszta és világos magyarázata lep meg. Az éles megfigyelő és a nagy tudós minden sora valóságos axióma. E munkámban sok helyen érvényesitettem dr. Farkas felfogását. alapjául vehető öröklési alapokról: az elévülés kezdete a netán elmaradt örökösödési eljárás dacára is megállapítható." A gyakorlatban nem a jog szigora, hanem a jo# érvényesithetésére megállapított határidők figyelembevételével a méltányosság veendő irányadóul. VI. A fentiek után e helyen szükségesnek tartom még röviden reámutatni arra, hogy a hagyaték fogalmi köre még mindig enged vitát. 1. Hagyaték mindaz, amit a vagyoni jogok középpontját képező örökhagyó a helyébe lépő személyre hátra hagy. A hagyaték az örökösre nézve örökség. (532. §.) Az alanyi értelemben vett öröklési jog alatt az elhunyt vagyoni viszonyaiba, mint vagyon egészbe való belépést, illetőleg utódlást kell érteni (Optkv. 531* §.) s igy az örökösi nyilatkozat a nem leltározott, de az örökhagyó vagyonául vitatott s az ő nevén állott ingatlanokra is kiterjed. A bármely részben érdekelt örökös, aki jogsérelmet szenvedett az előző perbeli eljárás által, nem lehet elzárva attól, hogy vélt jogait megsemmisítési keresettel érvényesíthesse és pedig akkor is, ha alperes is jogosított a fellépésre. (E. J. K. 1. évf. 49. sz. 306. jogeset 188. lapsz.) Az 1448. §. szerint csak oly jogok és kötelezettségek enyésznek el, amelyek a személyre szoritvák, vagy a megholtnak csupán személyes cselekvényeit illetik. Ilyenek a 249., 529., 918., 955 , 1022., 1070., 1071., 1074., 1206., 1207. §§-ban szabályozott esetek. A 249. §. h. 1. az 1877 : XX. t.-c. 54. §-t. 2. Az I. rész I—III. fejezetében szabályozott jogok és kötelezettségek is megszűnnek a halállal. Kivétel a törvénytelen gyermekek tartása. (171. §.) 3. A hagyatékhoz tartozó vagyon elvi meghatározása dacára (531. §.) a gyakorlatban igen sok a vitás kérdés. a) Az életbiztosítási dij hagyaték, ha nem egy meghatározott személy vagy nem az örökösök vannak kedvezményezettként megjelölve. A bemutatóra szóló életbiztosítási kötvény is a hagyatékhoz tartozik, ha be nem igazolható, hogy a kötvény birtokosa a saját jogán igényelheti a biztosítási dijat. (L. a 43194/1898. I. M. sz. r. 49. §-át.) Az örökösöknek járó biztosítási összeg nem tartozik a hagyatékba. (C. 87. jan. 26. 5880. — Azonos: C. 902. jan. 22. 6369/901., 908. szept. 21. 5483. — L. az 1881 : LX. t.-c. 66. §-át is.) b) Az 1900: XVI. t.-c. 10. §-a szerint: a családnak járó segély hagyaték jellegével nem bír. L. a 6531/902. F. M. rendelet 18. §-át is. c) Az örökhagyót illetett haszonélvezeti jogra vonatkozóan az Optkv. 519. §-a határozottan rendelkezik. Helyes a C.: 1030/8881. 2355/899. sz. határozata. Téves: az 1903. 114. 1827/1902. sz. határozat. L. 43194/895. I. M. sz. 47. §-át. d) Családi sírbolt öröklés alkalmával egyes örökösök kizárólagos tulajdonába is átmehet. e) Az elhunyt eltemetésének és exhumálásának kérdése rendszerint az öröklési kapcsolatban levők által döntetik el M D 1913. 101. eset. (148. §.) 824. §. Ha az alperes az örökségnek egészen, vagy részbeni átengedésére köteleztetik; a birtokos által húzott hasznok megtérítése, vagy a hagyatékba fordított költségek pótványa iránti igények azon elvek szerint itélendök el, melyek a 6 Az 1894: XVI. t.-c. 4. §.-ban meghatározott 3 hó eltelte előtt az elévülés kezdetét nem veheti. A kereset az Optkv. 951. §-a alapján érvényesíthető köteles rész kiadására irányul. Az 1911. D. 384/12. számú kérvényhez csatolt halotti anyakönyvi kivonatok tanúságaként V. P.-né sz. C. A. (peres felek anyja) 1900 április hó 20-án. V. P. (apa) pedig 1904. június 4-én haltak el. Ezeknek kiemelése után az elévülés meg, vagy meg nem állapithatása szempontjából az a kérdés, hogy a felperes mikor jutott annak tudomására, hogy az örökhagyók és az alperes között az ö jogait állitóan sértő ajándékozási szerződés jött létre ? A felperes maga adta elő, hogy az örökhagyók halála után az alperes testvér az örökhagyók által a haszonélvezeti jog fenntartásával átruházott ingatlanokat birtokba vette s mikor az alperest eljárása miatt a vagyon felosztására hivta fel, kijelentette, hogy az ajándékozás utján már megszerezte. s Az iratszerü adatok alapján kétségtelenül megállapítható, hogy az ugyanazon egy községben lakó felperes a hagyatéki ingatlan vagyonnak az örökhagyók elhalálozása után az alperestől történt birtokba vétele s a betekintett tlkvi adatok alapján mindkét örökhagyó elhalálozása után tehát 1904. június 4-ét követő időben már tudomásul kellett bírnia arról,' hogy az alperes által neki tudomására is hozott ajándékozás megtörtént Alaptalan az az érvelés, hogy az elévülés csak a hagyatéki eljárás ieíJu^te,után kezdödnetik meg. mert a hagyatéki eljárás folytatása nem előfeltétele a szükség örököst megillethető köteles rész iránti igény érvényesüké tésének melynek az örökhagyó elhalálozása után már nincsen akadálva Ko, 19)3. ü. 104. E. J. K. 1913. 38. sz. «u«uyd.