Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 21. szám - A dologbani elővásárlási jog, különös tekintettel harmadik jogszerzőkre. Befejező közlemény - Az örökság birtokbavételéről. Optkv. 797-824. § - T. II. 1843-1872. Vége

180. oMal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 21. szám. birtokróli fejesetben, a jó- vagy rosszhiszemű birtokosra nézve általában megállapitvák. Egy harmadik jóhiszemű birtokos az időközben szerzett örökségi darabok iránt senkinek nem felelős. I. E szakasz a 823. §. kapcsán meghatározott örökösödési perekben való marasztalásnál irányadó elveket fixirozza, figyelemmel arra, hogy itt csak possessor pro herede elleni perről lehet szó. A 824. §. utolsó bekezdése ugyanis kifejezetten kiveszi a harmadik jóhiszemű birtokost, aki az örökösök körén kivül esik és singularis successio útján jutott egyes örökségi darabokhoz. A harmadik jóhiszemű lehet azonban az örökösök köréhez tartozó is, ha másik örökös társától élők közötti jogügylettel (vétel, ajándékozás) szerez, ami a gyakorlati életben nincs kizárva. De épen azért, mert az ily harmadik szerző örökösi minőségéből folyóan a tényekről kellő gondosság mellett rendszerint tudomással bir: a jóhiszeműség hiányozni szokott. Sőt az örökösök körén kivül álló is tudhat oly tényeket, amelyek őt rosszhiszeművé teszik s akkor a 823. §. szerint vele szemben indítható tulajdoni per keretében a rosszhiszemű szerző ellenében fennálló törvényes szabályok érvényesülnek. II. E §. alkalmazásának gyakorlati jelentősége abban van, hogy a hagyaték átadásával (819. §.) az örökségi jogviszonyok külsőleg rendezetteknek tűnnek föl. E perenkivüli rendezés (átadó végzés, örökösödési bizonyítvány) azonban csak rebus hic stantibus bír a res judicata jellegével. A perenkivüli eljárás jogi természete újrafelvételi nem tűrvén: a szenvedett sérelmek perben nyerhetnek orvoslást. Az átadó végzés szerint jelentkező örökös jó- vagy rosszhiszeműségét azonban nem az átadó végzés (örökösödési bizonyítvány), hanem a perben bizonyítandó tények fogják eldönteni s ehhez képest fog alakulni a marasztalás.7 Jogszabály az, hogy kétség esetében a vélelem a birtok jóhiszeműsége mellett áll (ptk. 328. §.), továbbá, hogy a rosszhiszeműséget az elbirtoklásnál is bizonyítani kell (ptk. 1477. §.). Ámde ezek mellett a birói gyakorlat által alkotott és megerősödött jogszabályt képez az is, hogy midőn oly örökös társakról van szó, akik között az ingatlan közös, az egyik társának a másik jutalékára vonatkozó birtoklása, valamely ennek alapját képező ok kimutatása nélkül, rosszhiszeműnek vélelmezendő ; mert ilyen társak között egyébként hiányzik a jóhiszemű birtoknak a ptk. 326. §-ában irt az a fogalmi kelléke, hogy a dolgot valószínű okoknál fogva magukénak tartsák.8 Az elmondottak kiegészitéseképen rövidség okából utalok a T. II. 1843—1980. §-aira. E munkám befejezőjeként az optkv. rendszerének gyakorlatias voltáról kellene, hogy megemlékezzem. De nem teszem. Nyugtával dicsérni a napot könnyű feladat, ha pályafutása áldástosztó volt. Tekintetem a felkelő nap felé fordul. A magyar polgári törvénykönyv javaslatának törvénnyé válását várom. A magyar nemzeti jogéletnek e rég várt napja már dereng s hivő lélekkel bízunk, hogy nemsokára felragyog. E javaslat öröklési joga — az elhangzott kritika szerint — egyike a legszebb codificatorius munkáknak. Jelenlegi alakjában a gyakorlati élet követelményeit az elmélet igazságainak honorálása mellett nagy részletességgel igyekszik kielégíteni. A gyakorlati élet erősebb argumentum, mint a dogmaticus igazság. S ez az öröklési jog szabályozásában megerősítést talál. A magyar jogélet ezirányban erősebbnek mutatkozott, mint a szakadatlan receptiora hajló elméleti jogtudomány. Nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a gyakorlati jogászok véleménye sokban hozzájárult az egész mű s igy az öröklési jog helyes kiépítéséhez. A codifacatorius munka müvésziességét a jogalkalmazás művészete tegye nemzetünk eleven jogérzetéveí összhangzó egésszé, hogy a magyar nemzeti államélet consoliciálódását erősbitő polgári törvénykönyvben demokratikus társadalmunk találja meg újkori aranybulláját. (Vége.) 7 A hagyatéki eljárás rendén beállható perreutasiíás elvileg épen azt célozza, hogy az eljárás rendén vitássá v^lt örökösödési igények még az örökösödési eljárás befejezése előtt tisztáztassanak. Ez az örökösödési eljárást föl is függeszti s igy a 823. §. szerint indítható pereket csökkenti. s M 1912. évi dec. hó 17. 1912. G. 460. E. J. K. 1913/10. L. ugyanezt E. J. K. 1913. CLXXII. 1913. G. 280. KÜLÖNFÉLÉK. = Meghívás a budapesti ügyvédi kamara által 1914. évi május hó 24-én, vasárnap d. e. 10 (tiz) órakor az ügyvédi kamara dísztermében (V. ker., Szemere utca 10. sz., I. em.) tartandó rendkívüli közgyűlésre. Tárgy: Több kamarai tag beadványa az 1912. évi VII. t.-c. módosítása tárgyában. = Körkérdés az Országos Ügyvédszövetség öszszes t. osztályaihoz. Az uj illetékszabályozás tervezete felvetette azt az eszmét, hogy a főmagánvádas becsületsértési és rágalmazási büntető ügyek illetékkötelesek legyenek, viszont ennek ellenszolgálataképen a kisebb polgári perek illetékei leszállittatnának. Az idő rövidsége miatt a Szövetség elnöke nem keresheti meg a t. osztályokat e kérdésben hivatalos átiratozás utján, minthogy a véleményezés sürgős. Ép ezért gyakorlati szempontból ez uton kéri fel az elnökség a t. osztályokat és csoportokat, szíveskedjenek a felvetett kérdésre vonatkozó véleményüket a központtal sürgősen közölni. Az igazságügyminiszterium által készített törvényjavaslat az egyes igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosításáról szóló 1912 : VII. t.-c. 1. és 2. §-ának kiegészítéséről. (Azigazságügyi bizottság szövegezése szerint). 1. §. Az 1912 : VII. törvénycikk 1. és 2. §-a akként egészíttetik ki, hogy akik közokiratokkal igazolni tudják, hogy az idézett törvényszakaszok 2. bekezdésében meghatározott másfél évi határidő eltelte, vagyis az 1913. évi október hó 31. napja előtt a vizsgára bocsUáshoz megkívánt három évi joggyakorlatot kizárólag amiatt nem fejezhették be, mert jogi tanulmányaik megkezdése után — akár az idézett törvényszakaszok életbeléptetése élőt', akár azután — tényleges katonai szolgálatot teljesítettek, azok nem kötelesek a két évi utólagos joggyakorlatot kimutatni, teltévé, hogy a gyakorlati birói vizsgálatot, illetőleg az ügyvédi vizsgát; vagy az egységes birói és ügyvédi vizsgát a jelen törvény életbelépte előtt letették, vagy ezután legkésőbb 1914. évi október hó 31. napjáig bezárólag leteszik. 2. §. Ez a törvény kihirdetésével lép életbe és az igazságügyminiszter hajtja végre. = Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet küldöttsége tisztelgett f. hó 13-án délelőtt a miniszterelnöknél. A küldöttség tagjai voltak: Pap József elnök, dr. Somogyi Miksa elnökhelyettes, Stern Sámuel titkár, Keresztessy József pénztárnok, Metzler Gusztáv ellenőr, Brüll Ignácz, Pollák Illés, Fraenkel Sándor, Wittmann Mór igazgatósági, Schreyer Samu és Szigeti Sándor felügyelő bizottsági tagok. A küldöttség nevében Pap József dr. elsősorban megköszönte a miniszterelnöknek, hogy eddig is nagy érdeklődést tanúsított az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet fejlesztése iránt s kifejtette, miért szükséges az 1908 : XL. törvénycikket akként megváltoztatni, hogy az ügyvédek ne csak rokkantsági járulékot kapjanak teljes munkaképtelenség esetén, de harmincöt évi szolgálati idő után legalább ezerkétszáz korona nyugdijat is. Tisza István grót miniszterelnök kijelentette, hogy nem érdemel köszönetet az előterjesztett ügy iránt való érdeklődéséért, mert csak igen természetes, hogy ilyen nemes és minden tekintetben dicséretreméltó törekvést mindenkinek támogatnia kell. Már eddig is foglalkozott ezzel a kérdéssel s bár e percben a kérvényben foglaltakra vonatkozólag kötelező Ígéretet nem tehet, annyit már ma is lát, hogy alig lesz elháríthatatlan akadálya annak, hogy a kérelem teljesíttessék. A miniszterelnök válaszát a küldöttség tagjai örömmel vették tudomásul. = Dr. Rottenbiller Fülöp az Erdélyi Pártfogó Egyesületben. Az Erdélyi Pártfogó Egyesület vezető bizottsága 1914. évi május hó 16-ik napján délután 4 órakor az egyesületi helyiségben (kir. Ítélőtábla II. emelet 112. számú szoba) bizottsági ülést tartott. A bizottsági ülésen dr. Rottenbiller Fülöp igazságügyminiszteri osztálytanácsos is részt vett. Elnökölt Farkas Lajos dr. egyet, tanár, az E. P. E. elnöke, aki elnöki megnyitójában melegen köszöntötte Rottenbiller dr.-t és köszönetét fejezte, hogy az egyesületet szíves volt meglátogatni. Erre Rottenbiller Fülöp dr. közel félóráig tartó beszédben meggyőzően és lebilincselő ékesszólással fejtegette a gyermekvédelem és a veszélyben levő fiatalkorúak pártfogásba vétele szükségességének nagy horderejét és hűen ismertette azokat az eszméket, a melyek az igazságügyi kormányt ez irányban vezetik. Elsősorban kiemelte, hogy a társadalmi együttélés szempontjából hasznos munka megvalósításáról van szó. A fiatalkorúak ügyeivel foglalkozók tehát nem ábrándozok, hanem gyakorlati emberek, akik a társadalom lelkiismeretét törekszenek