Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 21. szám - A dologbani elővásárlási jog, különös tekintettel harmadik jogszerzőkre. Befejező közlemény - Az örökság birtokbavételéről. Optkv. 797-824. § - T. II. 1843-1872. Vége

178. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 21. szám. X 9 dologbani elővásárlási jog, különös tekintettel harmadits jogszerzőkre. Irta: Zentai Ernő dr. ügyvédjelölt. } (Befejező közlemény.) Az elővásárlási jog a tulajdonjogot a fentebb ismertetett értelemben csak egy irányban korlátozza: a tulajdonos eladás esetén a jogosítottat a dolog beváltásával megkínálni tartozik. E kötelezettség teljesítését lehetetlenné a tulajdonos számára a lótesitett telki szolgalom nem teszi. A tulajdonjog teljes lévén, a tulajdonos szabadon rendelkezik az ingatlan állaga és haszontétele felett s igy a valóságos telki szolgalom létesítésében sem akadályozhatja a dologbani elővásárlási jog. A telki szolgalom létesítésével a tulajdonos az elővásárlási jog tartalmát sértő magatartást nem tanusit, mert a jog gyakorlására vagy a gyakorlás módjára befolyást nem gyakorol. A jogosított pedig csupán a jog tartalmának megfelelő magatartást követelhet a kötelezettől. A dologbani elővásárlási joggal a jogosított nem olyan tulajdonjog szerzésére nyert esetleges jogot, aminő a jog bekebelezése idejében megilleti a tulajdonost, hanem aminő a jog gyakorlásának időpontjában illeti meg. Az elővásárlási jog gyakorlása nem a jogosított tetszésétől függ, hanem az ingatlan esetleges eladásától feltételezett. Az elővásárlási jog tartalma szerint csak egy jövőben realizálható, azt mondhatnám potentialis jog, amelynek érvényesítése a jogosított akaratától független feltétel bekövetkezésétől függ, mert a jog realizálásának principialis feltétele a kötelezett tulajdonos akaratától folyó eladás. Az elővásárlási jog most érintett természete igen lényeges a dologbani elővásárlási jog alapján szerezhető tulajdonjog tartalmát és terjedelmét illetően. Lévén ugyanis az elővásárlási jog feltételes jog, a gyakorlását megnyitó feltétel bekövetkeztének időpontjában a kötelezettet megillető tulajdonjog képezheti csak — már a non plus iuris elvénél fogva is — az elővásárlási jog tárgyát. Ha az elővásárlási jog gyakorlásának egyéb feltételeire is tekintettel vagyunk, a fenti magyarázat helyessége még markánsabban beigazolódik. Amint, már fentebb érintettem, az elővásárlási jog érvényesítésének első feltétele a szándékolt eladás.. E feltétel bekövetkezte alkalmával a helyzet az, hogy harmadik venni szándékozó az adásvétel feltételeit, különösen a vételárat a bekebelezett telki szolgalom figyelembe vételével fogja megállapítani. A harmadik által megállapított és elfogadott feltételek akceptálása az elővásárlási jog gyakorlásának további feltétele; mert különben — a mellékkikötések el nem fogadása esetén is — az optk. 1077. §-a szerint az elővásárlási jog nem gyakorolható. Ha tehát harmadik személy az ingatlant telki szolgalommal terhelten megvenni nem akarná, akkor hiányzik az elővásárlási jog gyakorlásának az első feltétele, ellenkező esetben pedig a harmadik által az ingatlannal együtt átvett telki szolgalom az elővásárlásra jogosult érzelmére nem szolgálhat, azt elfogadása a jog gyakorlásának további feltétele. Végül az optk. 1078. §-a szerint az elővásárlási jog az elidegenítés egyéb nemeire sem terjeszthető ki, annál kevésbé vonatkozhatik tehát a tulajdonosnak a teljes tulajdonjogból folyó azon rendelkezéseire, melyekkel saját tulajdonjogát korlátozza. A telki szolgalom tehát az elővásárlási jognak se tartalmát nem sérti, se annak gyakorlását semmi irányban nem érinti. Az uj ptkv. tervezete sem kívánja meg a jogosított beleegyezését a harmadik személy tulajdonjogának tkvi beszerzéséhez, azonban jogi álláspontja correctiorutnaképen egy perenkivüli tkvi eljárást rendszeresít. A harmadik javára ugyanis a tervezet 1196. §-a szerint a jogosított beleegyezése nélkül a tulajdonjog csak azzal a fenntartással jegyezhető be, hogy a bejegyzés hatálytalan, ha a jogosult a bejegyzést elrendelő végzés vételétől számított 30 nap alatt bejelenti, hogy az elővásárlás jogával él. Az elővásárlásra jogosult az elővásárlásból folyó kötelezettségek teljesítésének igazolása mellett a harmadik jogának törlését és ennek ranghelyén a saját tjogának bejegyzését kérheti. A határidő sikertelen lefolyása esetén az elővásárlási jog megszűnik és hivatalból törlendő. A tervezet 1197. §-a pedig módot nyújt arra is, hogy a kötelezett a harmadik személlyel kötni szándékolt szerződés tervezetének hiteles másolatába tkvi hatóság utján, a jogosítottal záros határidő alatt leendő nyilatkozás végett közölje. A záros határidő sikertelen letelte vagy nemleges eredménye az elővásárlási jog törlését eredményezi. Alapelvében a tervezet és az optk. álláspontja egyező, mert harmadik személy tulajdonjogának bekebelezéséhez a jogozitott beleegyezését egyik sem kívánja meg. A különbség ott van, hogy míg a tervezet egy perenkivüli tkvi eljárás kreálásával nyújt módot az elővásárlási jognak harmadik jogszerzőkkel szemben való érvényesítésére, addig ma az optk. szerint — e perenkivüli eljárás hiányában — a jog érvényesítése harmadik jogszerzőkkel szemben csak per utján történhetik. í)z örökség birtohbauBfeléröl. X (Optkv. 797-824. §. - T. II, 1843-1872.) Irta: Dr. Tóth György. (Folytatás.) Ez a 819. §. rendelkezésének logikus folyománya, mert az optkv. rendszere szerint az örökség jogi birtoklása az átadó végzés jogerőre emelkedésének napjával következik be.1 III. A kolozsvári tábla az optkv. joghatálya alá eső jogesetben (E. J. K. 1913. 3. a. 135. e.) kimondotta, hogy : a hagyatéki eljárás folytatása nem előfeltétele a szükségörököst megillető köteles rész iránti igény érvényesithetésének, melynek az örökhagyó elhalálozása után már nincsen akadálya — tehát alaptalan az az érvelés, hogy az elévülés csak a hagyatéki eljárás befejezése után kezdődhetik. A tábla itt tévedett. A köteles rész iránti (követelési) jog elévülésének is a kezdeti ideje a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésével esik össze. A köteles rész elvileg az örökhagyó halála napján válik esedékessé. (C. 1903. IX/27. 4297. és 1357/899.) A kifizetés ténye azonban csak később állhat be. Ez okból a törvény a valóságos kiosztásig tartó állapotot a 786. §. második tételében rendezi. A 810. §. szerint a hagyaték rendszerinti kezelője az átadásig valamelyik örökös, a ki a kezelésről számadással tartozik. A kötelesrészt a törvény az átmeneti időre, az állagra vonatkozó közösség elvei szerint szabályozza. (L. az 58. sz. függeléket.) A hagyaték állagára vonatkozó változás a szükségörökös igényét is a nyereség vagy veszteség szerint érinti. A valóságos átadás előtti időre a szükségörököst az arány1 a) A magyar magánjog területén az öröklési jog elévülése az elhalálozás napján kezdődik. Ilyen értelemben (tehát a magyar jogterületre vonatkozó jogesetben) mondhatta ki a kolozsvári kir. tábla; Téves ugyan a felebbezési bíróságnak az a jogi kiindulási pontja, hogy az örökösödési jog elévülése az örökösödési nyilatkozat megtételének időpontjában venné kezdetét, mert az elévülés a jog (jelen esetben az örökösödési jog) érvényesithetésének időpontjától veszi kezdetét. A jelen esetben ez a lehetőség az örökség megnyíltakor, vagyis a felperes Miklós és János nevü fiai elhalálozásának napján állott be s ennek folytán felperes örökösödési jogának elévülése a Miklós nevü fia hagyatékára nézve 1881. év április 15-én, a János nevü fia hagyatékára nézve 1889. év január 19-én vette kezdetét. Ko. 1912. G. 8. E- J. K. 1912 686. A felebbezési bíróság a magyar jogterületre vonatkozóan is tévedett és az optkv. területére vonatkozóan szintén, mert itt az örökösödési nyilatkozat csak a képviseletre hat ki. (547. és 811. §§.) A birói gyakorlat az elévülés kezdetét a nyilatkozat ideje helyett kezdetben az átadó végzés keltének napjára s utóbb, helyesen az átadó végzés jogerőre emelkedésének napjára tette. b) A fenti álláspont jut kifejezésre a Ko. 1912. G. 287. sz. határozatában is (amnly a magyar jogterületre nézve helyes): A felebbezési biróság felperesnek elbirtoklásra alapított tulajdonjog iránti keresetét azért utasította el, mert szerinte a birói gyakorlat által megállapított jogszabály volna az, hogy osztályos örökösök között a hagyatékhoz tartozó ingatlanokra nézve az öröklési igény elévülése és az elbirtoklás a hagyatékátadó végzés kelte napjától veszi kezdetét s minthogy a néhai T. Todora hagyatéka ügyében az átadó végzés még nem hozatott meg, peres felek között az elévülési és elbirtoklási idő mégsem kezdődött. Ez az álláspont téves. Olyan állandó birói joggyakorlat, mely az osztályos örökösök között, az öröklési jog elévülésére vonatkozóan a másnemű vagyonjogi igények elévülésére érvényes általános magánjogi szabályoktól eltérő jogszabályt teremtett volna, — nincsen. Ennek folytán az öröklési jog elévülésére is, mint a jog érvényesítését gátló körülményre, áll az az általános jogszabály, hogy a jog elévülése attól az időponttól kezdődik, amikor a jog törvényszerűen érvényesíthető (gyakorolható) volt. Az öröklési jog az örökhagyó elhalálozása napján nyilván még e naptól kezdve, előzetes hagyatéki eljárás nélkül is tényleg gyakorolható és keresettel is érvényesíthető. Az öröklési jog elévülése tehát az örökhagyó elhalálozása napjától kezdődik és az öröklési jog feltétlenül és bárkivel szemben is elévül, ha azt az arra jogosított örökös ezen időponttól kezdve a megszakítás nélkül lefolyt elévülési időn belül (32 év alatt) nem gyakorolta, illetve ezen időn belül folyamatba tett perrel nem érvényesítette. A jelen esetben tehát alperesekkel szemben az elévülési idő a néhai T. Teodóra örökhagyó elhalálozása napján, azaz 1870. évi április hó 5-én kezdődött. E. J. K.^1912 40. Itt nyilván kitetszik, hogy a jogeset a magyar magánjog területére vonatkozik. Ezek az esetek mutatják, hogy a bíróságok mennyire nem ismerik az eltérő jogelveket.