Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 21. szám - Szükmarkuság az uj igazságügyi épitkezések körül

VII. évfolyam. 21. szám. Kolozsvár, 1914. május 24. !KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp yóssef, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Fercncz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Előfizetési-dij: Egész évre 16 K. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések e's hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: Szűkmarkúság az uj igazságügyi építkezések körül. — A dologbani elővásárlási jog, különös tekintettel harmadik jogszerzőkre. Irta: Zcntai Ernő dr. ügyvédjelölt. (Befej, közi.) — Az örökség birtokba vételéről. (Optkv. 797—824. §§. — T. II. 1843—1872.) Irta: Dr. Tóth György. (Vége). KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatoka kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X SzUhmarhuság az uj igazságügyi építkezések korul. Az uj Pp. életbeléptetésével szükségessé vált uj igazságügyi építkezések kétségtelenül nagy terhet rónak az országra és sok gondot adnak az igazságügyi kormánynak. A helyzet nehézsége abban rejlik, hogy ezek az építkezések ugyszólva egyszerre hajtandók végre az egész országban, a successiv építkezés és ebből íolyóan a költségeknek több évre való, szükséghez képest beosztásának nagy előnyét az ország ennélfogva nem élvezheti. Érthető tehát ilyen helyzetben, hogy az állam is arra törekszik, a mirö a magánember általában véve törekedni szokott — hogy lehetőleg kevés pénzzel — olcsón építkezzék. Az állam ezen törekvése tehát magától értetődő és helyes állami gazdálkodásra mutat. Azonban csak bizonyos határig. Az államnak nem szabad ugyanis azt a határt túllépnie, amelyen tul már a „krajcároskodás" kezdődik. Mert az állami építkezéseknél elsősorban a közérdek a spiritus movens. amellyel szemben sohasem hivatkozhatik a legtöbb esetben az egyénre sem hízelgő — egoizmusra. Hiába, a közérdeknek való szolgálás áldozatokkal jár, amelyeket az államnak — éppen mert létalapját képezik — meg kell hoznia. * Szomorúan tapasztaljuk azt, hogy az állam ezen uj építkezéseknél ugy látszik a közérdekre nem nagy súlyt fektet. Eltekintve ugyanis a hazánkat annyira jellemző ankétezésektől, amelyek minden állami építkezést szükségszerűen megelőznek s amelyek az építkezések körüli sok huzavonának szülőokai : ugy vesszük észre, hogy a tervek keresztülvitelénél az állam egyedül azt veszi irányadóul, hogy a felépítés kevésbe kerüljön! Az építkezésnél ugy látszik egyedül és egyedül ez lesz a domináló szempont. Ez pedig semmi körülmények között sem lehet helyes. Mert mint említettük, a domináló szempont a közérdek kell, hogy legyen. A pecunárius szempont csak második sorban képezheti mérlegelés tárgyát. Ha a helyes szempontot a szemelől eltévesztjük, akkor odajutunk, hogy ezek az építkezések megfelelők ab ovo nem lesznek, az állam félmunkát végzett s amit megnyert a vámon, odaadja a hídon. Ez pedig semmi esetre sem lehet helyes finánciális politika. Áldozzék az állam egyszer többet s akkor évekre terjedöleg rendezte a dolgot s nem fog jutni sohasem oda, hogy egy épület már az első téglától elégtelen legyen az előirt és megkívánt célra. Eddig igazságügyi érdek volt az, amely évtizedek óta minden állami hivatalnak szánt építkezésnél irányadó zsinórmértékül szolgált, hogy az egyazon körű és foglalkozású hivatalok lehetőleg központosittassanak. Ez fontos volt minden tekintetben, különösen pedig az éber felügyelet és ellenőrzés keresztülvitele, de meg a jogkereső szempontjából is.^ Az ilyen központosítás előnyét élvezte azután az ügyvédi kar is. Különben a mai forgalmi életben s a mostani nehéz megélhetési viszonyok között, amikor már mi is tudatára ébredtünk annak, hogy az idő pén?., el sem lehet képzelni mást, mint központosított hivatalépitkezést. Ettől az annyira bevált praktikus elvtől ugy látszik az igazságügyi kormány el akar térni, mert máskép nem állítaná fel, mint általános elvet, hogy különösebb igazságügyi érdek nem fűződik ahhoz, hogy pl. egy kir. járásbíróság közvetlenül a többi helyben levő igazságügyi hatóságok közvetlen közelében legyen. Ez az elv — teljesen elvonatkoztatva az élettől — lehet helyes, de nem az élet, a közérdek szempontjából. Hiszen igaz, ".sommás bíró a város végén is ugyanazt a Pp.-t alkalmazza, mint a város központjában. A polgár, a jogkereső ugyanazt az igazságot kapja itt is, ott is. Ebből a szempontból ennélfogva mindegy, hogy hol kapja. De ha már pl. bejön faluról és a kir. törvényszék felebbviteli tanácsánál van dolga — és egyúttal a telekkönyvet is megnézni akarja — reá nézve sem lehet mindegy, hogy a telekkönyvi hatósághoz, mely most a kir. járásbíróságnál lesz, még 2 kilómétert kell menjen, miközben esetleg el is késik, s ezért más napot kell elveszítsen. Lényeges a központosított építkezés különösen az ügyvédi karra. Az ügyvédi karra az egyenesen létérdek. Az igazságügyi kormánytól ennélfogva, amely pedig az ügyvédi kar pártfogójaként szeret lenni látszani, egyenesen érthetetlen ettől az elvtől való eltérés. Hiszen képzeljük csak magunkat azt az uj Pp. életbeléptetése utáni időben. Az ügyvédnek — mondjuk Ítélőtábla székhelyen, Kolozsvárt — egy napon 3 tárgyalása van. Egyik a kir. törvényszéken, egy a táblán és egy annál a kir. járásbíróságnál, amelyet tisztán pecuniárius érdekből a város valamelyik külső részén akar felépíteni. A táblán a jelöltjét nem küldheti, oda tehát személyesen kell elmennie. Á külvárosban fekvő kir. járásbírósághoz a jelöltjét kell küldje, aki ott egész napját elveszíti, ha nem mindjárt kerül reá a sor. A közbeeső munkaidejét egyáltalában fel nem használhatja, s az ügyvéd, ha a táblai tárgyalás egybeesik időre a törvényszéki tárgyalással, helyettesítésről kell gondoskodjék. Központosított építkezés mellett, mig az ügyvéd nyugodtan ellátja a táblai tárgyalást, addig a jelölt a törvényszéknél, járásbíróságnál jut szóhoz, közben telekkönyvet, jogerőt megnéz, szóval gazdaságosan felhasználja az idejét. Az ügyvéd a tárgyalása után otthon lehet az irodában is, a felekkel értekezhet. Ebből is láthatni, hogy az ügyvédi karra az, hogv az igazságügyi kormány a kolozsvári kir. járásbíróságok egyikét, azért, mert 25—30000 koronánál többet egy a kir. tábla mellett fekvő városi telekért adni nem akar, ki akarja a város valamely távolabb eső helyére helyezni (mert belvárosban a fenti összegért telket nem fog kapni) — mennyire sérelmes. Az ügy — ugy tudjuk — megfontolás tárgya. Tehát véglegesen eldöntve még nincsen. Ezért szólaltunk fel érdekünk megóvása szempontjából, a mely érdekünk egyben — a jogkereső közönség szempontjából — közérdeket is képez.