Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 20. szám - Az országos ügyvédszövetség kolozsvári osztályának 1913. évi jelentése

166. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlim.y 20. szám. különös tevékenységével foglalkozni, csupán a sorrendet fordítjuk ; meg az egyes irányok emelkedő fontosságához képest. Az ügyvédi rendtartás reformja. Az igazságszolgáltatási és törvénykezési kérdések közül, ! ránk nézve legfontosabb az ügyvédi rendtartás reformja. A jelen- j leg érvényben levő ügyvédi rendtartás rendelkezései elavultak s [ másrészről a folyton fejlődő élet olyan uj helyzeteket, viszony- I latokat teremtett, amelyek már régen megérettek a törvényhozási szabályozásra. Szembeötlő gyöngeségünk, hogy még nincsen uj I ügyvédi rendtartás. Az igazságügyminiszter utasítására dr. Nagy Dezső, szövetségünk néhai nagynevű, érdemes elnöke már évekkel ezelőtt elkészített egy törvénytervezetet, amelyre vonatkozólag az ügyvédi testületek már évekkel ezelőtt véleményt is nyilvánítottak. Azóta irattáron nyugszik ez a fölötte sürgős törvénytervezet. Nincsen, aki sürgesse. Az igazságügyminiszternek pedig — ugy látszik — nem fájnak a mi bajaink. Mivel pedig ezt a törvénytervezetet, amely sok üdvös és hasznos intézkedést tartalmaz, megfelelő alapnak tartjuk egy uj ügyvédi rendtartás létesítésére, hangos szóval sürgetnünk kell annak a kívánatos ! módosítások eszközlése után való mielőbbi törvénybeiktatását. Az uj ügyvédi rendtartás elvi alapja tekintetében fönn kell tartanunk az osztály már többször kifejezésre juttatott álláspontját. Szemben a Nagy Dezső-féle törvénytervezet által fönntartott szabad ügyvédségi elvi alappal, a magunk részéről kizártnak tartjuk, hogy a magyar ügyvédség súlyos helyzetén más, mint az ügyvédlétszám törvényes korlátozása, segíthetne. Az ügyvédi ! foglalkozás függetlenségének és szabadságának feltétlen hivei vagyunk, azonban a jelen viszonyok között a teljes szabadságnak j kell föláldoznunk az ügyvédséget, az ügyvédség anyagi exisz- j tenciáját, erkölcsi erejét. A törvényes korlátozás megfelelő ke- j resztülvitele érdekében kell és lehet találni olyan módot, amely a foglalkozási szabadságot és függetlenséget legkevésbbé korlátozza. Másfelől pedig ezáltal az ügyvédség helyzetének meg- j javítása s az ország gazdasági viszonyainak remélhető erősbö- [ dése, a gazdasági életpályák szaporodása után könnyebben I visszatérhetünk a szabad ügyvédséghez, mint amennyire vészé- j lyezteíett jelenleg a szabad ügyvédség által a magyar ügyvédi kar exisztenciáüs érdeke. A Nagy Dezső-féle törvénytervezet egyébként bölcsen mérlegeli az uj foglalkozási viszonyokat, sok rendelkezése erősiti anyagilag az ügyvédeket, megvédi az ügyvédi egyéni és szólásszabadságot s igy az elvi alaptól eltekintve azt készséggel fogadjuk el. Az elvi alap tekintetében pedig megsürgetjük a plebiscitum elrendelése iránt tett előterjesztésünket s ez most már a szövetségi sajtó közvetítésével, vagy még könnyebben az osztályok közreműködésével volna foganatosítható. A szövetségnek — ismételjük — múlhatatlan kötelessége azonban az ügyvédi rendtartás reformját a lehető legrövidebb időn belül tető alá juttatni. A törvény előkészítés. A törvény előkészítés tekintetében az utóbbi idők törvény- ! alkotási tevékenységét illetően a magyar ügyvédi karnak jogos és eléggé nagyfontosságú panasza van. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis az igazságszolgáltatási vonatkozású törvényjavaslatokat előzetesen megküldték véleményezés végett az ügyvédi testületeknek, eddig az ügyvédi kamaráknak. Ez a gyakorlat abból a kétségtelenül helyes intencióból indult ki, hogy a törvények szakszerű előkészítését az igazságügyminiszíeri bürók- j ban megfelelően eszközölni nem lehet s a szakszerű előkészítést ; főleg a gyakorlati jogászoknak az életviszonyokat s nem az elméletet s pláne hatalmi érdekeket kodifikáló tevékenysége adhatja meg. Az utóbbi időkben azonban sajnosán kell tapasztalnunk azt, hogy a kardinális igazságszolgáltatási és törvényhozási érdekeket érintő törvényjavaslatok minden megfelelő szakszerű előkészítés nélkül, teljesen rendszertelenül, úgyszólván máról-holnapra születnek meg s mindössze egy-egy miniszteri fogalmazó rengeteg életbölcsességének retortáján átszűrődve. Ilyenek voltak a királyság védelméről, az esküdtszéki intézmény módosításáról, a sajtóról, a becsület védelméről, a választói jog büntetőjogi védelméről szóló új törvények. Kifejezetten követelnünk kell tehát az eddigi helyes gyakorlat fönntartását s a törvények szakszerű előkészítését. Az előkészítésben részt kérünk az Országos Ügyvédszövetségnek is, amely az ügyvédség társadalmi szervezete lévén, az élettapasztalatoknak elég bőségével rendelkezik. Az ujabb törvényalkotás. Az ujabb törvényalkotás tekintetében másfelől is vannak súlyos aggodalmaink. Egyes törvényeinket egyrészről a növel- I láris intézkedéseket tartalmazó uj törvények egész légiójáva módosították, sőt a már szentesitett, de még életbe nem lépett törvény módosítására is van eset s másrészről pedig olyan törvényeket léptettek életbe, melyeket mással, mint hatalmi okokkal igazolni nem lehet. Az első irányú törvényhozói tevékenység az amúgy is széles mederben mozgó jogbizonytalanság fokozására kiválóan alkalmas, a mi viszont elsősorban is az ügyvédeket érinti, lévén ők valójában első birái a pörnek. Eddig is alig lehetett valamennyire is biztos véleményt mondani egy pör sorsáról. Most azonban az összefoltozott törvények kétségbeejtő labirintusában eligazodni a legvilágosabb gyakorlati jogász elmének is éppenséggel a lehetetlenséggel határos. A sajtótörvény. A hatalmi érdektől irányított törvényalkotás pedig a törvényhozói hivatással való visszaélés, a valódi parlamentárizmus lényegének a morális többségi elvnek kijátszása párturalmi célokra. Hogy más uj törvényről ezúttal ne szóljunk, a legszembeötlőbb ez a tendencia az uj sajtótörvénynél és az esküdtszéki intézményt módosító törvénynél. Elismerjük, hogy az uj sajtótörvénynek vannak helyes rendelkezései is, azonban annak legtöbb intézkedése egyenes negációja az 1848. évi XV1IÍ. t.-c. 1. §-ában törvénybeiktatott sajtószabadságnak, mely szerint az előzetes cenzúra örökre eltöröltetik s gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti. A magyar ügyvédség a közszabadságoknak mindenha leglelkesebb védelmezője volt s igy tiltakozó szavát föl kell emelnie akkor, amikor a közszabadságok egyik legjelentősebbjét, a sajtószabadságot akarják annak nagyobb elismerése helyett béklyókba szorítani. A szabad sajtó és az ügyvédség sok vonatkozásban közös érdeküek s igy egymás külön érdekeit is legelemibb kötelességük kölcsönösen megvédelmezni. Fölötte kívánatos volna tehát a novdláris törvényhozásnak csupán a legégetőbb szükség kereteire való leszorítása s másfelől a törvényhozói tevékenységnél a hatalmi érdekeknek teljes s a parlamentárizmus követelményeinek megfelelő absorbeálása. A kari szolidaritás. A kari szolidáritás erősítése volna a szövetség tevékenységének második iránya. E részben a teendő mindenek előtt a tisztességtelen, illetve az ilioyalis verseny előforduló eseteinek retorziója. Az eszközök ebben az irányban jórészben rendelkezésünkre állanak ugy a kamarai, mint a szövetségi testületben. Csupán az volna kívánatos, hogy a kartársak az előforduló esetekről jelentést tennének s kényelmi nézőpontokból ne mellőzzék a hivatalos eljárás igénybevételét, mivel a kar iránt tartozó kötelesség az ilioyalis megállapodások, az ügyfélszeizésben való inkorrekt magatartás lehető kiküszöbölése. Ebbe a tevékenységi körbe vág a lugosi osztály kezdésére, általános érvényű kollektív szerződés létesítésére irányuló mozgalom. A Szövetségi Közlöny által teljes szövegében közölt szerződés tervezetet általában helyesnek és hasznosnak tartjuk. Osztályunknak már előzetesen elfoglalt áláspontja ebben a kérdésben ugyanaz, hogy a helyi viszonyokat ilyen kollektív szerződés létesítésére alkalmasoknak nem találjuk, mégis általános érvényű konkrét javaslatról lévén szó, kötelességünknek tartjuk ennek részletes tárgyalását, amely a választmány véleményes jelentése alapján egy külön osztályülés feladata lesz. A kari tisztesség megóvása egyébként — sajnos — csupán távolabb fekvő orvoslással volna radikálisan keresztülvihető. Ez a tisztességgel meg nem egyező eljárásra csábító gazdasági szükséghelyzet enyhítése s az ilyen magatartástól visszatartó tényezőknek erősítése és fokozása. Mindez azonban csak az ország gazdasági helyzetének javulásától várható, de addig is módunkban van, hogy a társadalmi és gazdasági szervezkedés nevelő befolyásával és megtorló hatalmával hatást gyakoroljunk a kartársakra, az ügyvédi rendtartás erejét fokozzuk a- társadalmi belátással, a Kamara hatósági erejét, a szövetség társadalmi erejével. Az ügyvédség gazdasági helyzete. Az ügyvédi kar anyagi erejének fokozása a legfontosabb szövetségi feladat, mivel a gazdaságilag megerősödött ügyvédi kar az erkölcsi tekintély postulatumait is könnyebben szerezheti meg. Idevágó tevékenységek az ügyvédi munka megfelelő díjazása, az ügyvédség részére uj működési területek meghódítása s az ügyvédi kereseti területekre való illetéktelen behatolások meggátlása. Az ügyvédi díjszabás kérdésében főleg a szövetség közbelépésére az ország majdnem minden bíróságánál sikerült kiesz-