Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 19. szám - Az örökség birtokbavételéről. Optkv. 797-824. §. - T. II. 1843-1872. Folytatás

19. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 157. oldal. Az ingóságok biztosítási vagy kielégítési végrehajtás utján lefoglalhatok, de csak azzal a joghatálylyal, ha azok az adós örökösnek bíróilag átadatnak. (1881 : LX. t.-c. 48. §.) Az ingatlanokra nézve az 1870. TI/5-iki tkvi rendtartás 74. §-a határozza meg, hogy az Optkv. 822. §-ban foglalt szabály mikép érvényesül. Eszerint: Mihelyt az örökös örökösödési joga megnyílt, hitelezőinek szabadságában áll, követeléseiknek a hagyatéki javakra s követeléseikrei biztosítását, habár a hagyatéki ingatlan az örökös nevére átiiva nincs is, bekebelezés vagy előjegyzés által eszközölni, amennyiben arra nézve a többi törvényes kellékek léteznek; de az ilyes biztosítás csak azon fenntartással engedtethetik meg, hogy csak az örökös nevérei átírás idejétől fogva lép hatályba és hogy annak megtörténtéig a hagyatéki igényeknek sérelmére nem szolgálhat. (72. §.) Az örökös hitelezőinek e joga gyakorlatilag azáltal nyer jelentőséget, hogy az 1894 : XVI. t.-c. 3. §-a értelmében az ily hitelező az örökösödési eljárás megindítását kérheti.4 (L. az 1881 : LX. t.-c. 138. §-t is.) Az 1881 : LX. t.-c. 138. §-ban biztosított ama jog, hogy a hitelező a tulajdonjognak az örökös javára való kebelezését szorgalmazhatja, kérdésessé teszi, hogy a hitelező az örökösödési eljárás rendén (1894 : XVI. t.-c.) mit van jogosítva tenni? Az 1894: XVI. t.-c. 3., 53., 75., 76., 84. és 85. §-ainak egybevetéséből kétségtelen, hogy az ily hitelező a hagyatéki eljárásban olyan érdekeltnek tekintendő, aki az 1881 : LX. t.-c. 138. §-ában biztosított jogát, vagyis az adósára tényleg átszállott örökségi jogot a hagyatéki eljárásban is érvényesítheti s ebből a célból a hagyatéki tárgyaláson nyilatkozatot tehet, igényt támaszthat, mely nyilatkozatokat s támasztott igényt a bíróság figyelmen kivül nem hagyhatja s a hitelező beleegyezése nélkül és határozott tiltakozása ellenére; különösen, ha az adós örököstársnak rosszhiszemű s a hitelező kijátszását célzó magatartása kétségtelennek látszik, a hagyatékot át nem adhatja, hanem módot kell adnia a hitelezőnek, hogy a hagyaték átadása előtt törvényes jogát érvényesíthesse. Ez a felfogás nem áll ellentétben a Curia 34. sz. döntvényével, mert ez arra az esetre vonatkozik, ha a hagyaték átadása már megtörtént. (Kolozsvári kir. ítélőtábla 1160/908. I. 1909. április hó 23.)"' II. Vitatott kérdés, hogy a 822. §. rendelkezése a szükségörökössel (kötelesrészre jogosítottal) szemben érvényesülhet-e (764. §.)? A döntés attól függ, hogy a kötelesrész a 774. §. értelmében örökség" vagy hagyománykép hagyatott-e, vagy kötelmi alapon érvényesül? A tkvi rendtartás 74. §-val kapcsolatos jogok a kötelesrészre jogosítottal szemben is érvényesülnek, ha örökség vagy hagyományképen hagyatott hátra. hó leteltével jöhettek az örökösök hitelezői. Az 1872. V 27-én kelt udvari rendelet; ezt követöleg az 1794. IV 22-én kiadott cseh és morva Landtafelpatent már ugyanazt az elvet juttatja kifejezésre, an:ely az osztrák polgári törvénykönyv 822. §-ba lett fölvéve. 4 A tkvi rendtartás 74. §-ra vonatkozóan kiemelendő, hogy az 1855. évi XII/ 15-iki tkvi rendtartás az Optkv. rendszerével kapcsolatban az örökös hitelezőinek biztosítását „az örökösödési nyilatkozat beadásától" tette függővé. A magyar jog (ipso iure) az örökösödési nyilatkozatot nem tekinti az öröklés feltételének. Az Optkv. joghatályának területén érvényes tkvi rendtartás (1870. 11 5.) ellenben a hitelezőnek a biztosításra irányuló jogot megadja „mihelyt az örökös örökösödési joga megnyílt." E forditott állapotot a gyakorlat akként oldja meg, hogy ugy a magyar jog, mint az Optkv. joghatályának lerületén a követelés biztosítását megengedi, mihelyt a hitelező a tkvi tulajdonosként szereplő örökhagyó elhalálozását anyakönyvi hivatallal, halálesetfelvételi Ívvel, holttányilvánítási ítélettel kimutatja és igazolja, hogy adósa tor vénynél vagy végrendeletnél fogva öröklésre van hivatva. Ez kimutatható halálesetfelvételi ivvel, vagy családfa csatolásával. \égrendeleti öröklés esetén a végrendelet (szóbeli végrendelet feljegyzése) által. A tkvi 74. §-a az ingatlan hagyományosával szemben is alkalmazást talál. (1894; XVI. t.-c. 82. §.) 5 a) E határozat alapján a hitelező perre lett utasítva az adós örökös örökösödési jutalékának megállapítása végett. (E. J. K. I. 27. sz., 106. I,) b) Az adós örökös rosszhiszemű eljárása esetén a hitelező az osztályegyezség foganatosítását perreutasitó határozat alapján, az örököstársak sérelme nélkül gátolhatja. (Imling: 138. §.) A C. 34. sz. döntvényének indokolása ugyan kiemeli, hogy a 74. §. szerint a zálogjog az örökösök közti osztály módozataira gátló, vagy szabályozó befolyást nem gyakorolhat, de a súlyt mégis arra helyezi, hogy a hagyaték átadása az adós mellőzésével megtörtént anélkül, hogy az örökös hitelezője az 1881 : LX. t.-c. 138. §-ban biztosított jogával élt volna. A hitelező jogát a 34. §. döntvény nem korlátozza az örökösödési eljárás rendén. Az 1894: XVI. t.-c. keretén belül pedig e jog érvényesülését meg kell engedni, ha az örököstársak sérelmére nem szolgál. (Fodor : V. kö öt 642. 1.) Az adós örökös hányadának megfelelő biztosítása mellett az örökösök teljesen szabadon létesíthetik az osztályt a hitelező beavatkozása esetén is. (L. Bacsó Jenő: Jog 38/1895.) Amennyiben a kötelesrész az örökösök ellen, mint személyes jellegű követelés érvényesül: a kötelesrészhez való jog végrehajtás tárgya csak akkor lehet, ha a kötelesrészre jogosított e jogát érvényesítette vagy kifejezetten érvényesíteni kívánja.6 E jog érvényesítése, mint tisztán személyhez kötött jog, a kötelesrészre jogosított akaratától és tetszésétől függ, arra a hitelezője őt nem kényszeritheti. (Po. 1900. G. 1., Tfi IV. 568.) III. Gyakori eset, hogy az örökös az átadás előtt a reá jutó örökségei eladja. Ebben az esetben a 822. §-on alapuló terhek az örökös jogutódára is átszállanak (1278. és 1282. §.). Az eladás után az örökös hitelezői — amennyiben a telekkönyvből kitetszik — a jutalékra a tkvi rendtartás 74. §-a értelmében biztosítást nem szerezhetnek, a vevő hitelező azonban szerezhetnek. IV. Hagyatéki osztály esetén a 74. §. szerint bekeblezett lehet az örökös hányada helyett a neki jutott egész ingatlanokat fogja terhelni. Amennyiben az osztály akként létesül, hogy az örökösök valamelyike pénzben elégíti ki örököstársait: az osztály után is érvényben maradnak a 74. §. szerint szerzett zálogjogok.7 A gyakorlatban ily árnyalatai vannak a Curia 34. sz. döntvényének, amely szerint: Valamely hagyatékhoz tartozó ingatlan javakra, vagy jelzálogilag biztositott követelésekre az örökös ellen a tkvi rendtartás 74. §-a értelmében nyert zálogjog már azáltal, hogy az igy terhelt javak vagy követelések az adóstól különböző más személynek adatnak át, jogi hatályát veszti. (1886. V/21-én.)8 (Folytatjuk.) KÜLÖNFÉLÉK. = A budapesti ügyvédi kamara és az ipari bíróságok. A budapesti ügyvédi kamara választmánya tárgyalta az ipari bíróságokról szóló törvénytervezetet és beható tanácskozás után felterjesztésben foglalta össze észrevételeit. Felterjesztésében a kamara kifejti, hogy az ipari bíráskodás reformja egyike a legégetőbb jogpolitikai feladatoknak. A kamara csak örömmel üdvözli, hogy az eddigi tűrhetetlen helyzeten segíteni akarnak, de kétségesnek tartja, hogy az eljárásnak az ipari bíróságnál szükséges gyors üteme megvalósítható-e akkor, ha az ipari bíróság garanciájává a járásbíróságot teszik. Az ipari bíróság külön szervezete élén az érdekeltség által választott birói vagy ügyvédi vizsgát tett egyén a felterjesztés szerint sokkal inkább alkalmas azon feladatok megoldására, melyeket a javaslat maga elé tűzött. Érdekes az az álláspont, amelyet a kamara a nők ülnökválasztási joga kérdésében elfogtál. A tervezet ugyanis nem zárja ki a nőket az ülnökválasztás jogából, de nyitva hagyja a kérdést. Minthogy azonban vannak iparágak, amelyekben csaknem kivétel nélkül nők vannak alkalmazva, kívánatos a nők aktív és passzív ülnökválasztási jogának kifejezett megadása. - Az tíj legelőtorvény életbelépése. Az osztatlan közös legelőről szóló 1913. évi X. t.-c. május elsejével lépett életbe. A törvény végrehajtása a közigazgatási bizottságok hatáskörébe utaltatott, amelyek a szükséges teendők elvégzésése céljából úgynevezett gazdasági albizottságokat alakítottak. A bizottságok alakulása az egész országban most van folyamatban, hogy c Az osztrák birói gyakorlatban a kötelesrész: mint végrehajtás tárgyát képező követelés az örökös hitelezőjének kielégítésére szolgálhat. A 822. §. szerinti biztosításul is szolgálhat a 3253. és 8691. sorsz. határozatok szerint (Glaser). Az osztrák gyakorlat ép oly ingadozó, mint a magyar. 7 Ez esetben örökség átutalásáról szólhatunk. A kielégítő örökös ebben a vonatkozásban nem az örökhagyó, hanem a kielégített örököstárs jogutóda. így a helyes osztrák birói gyak.: 1890. IX, 25. Glas.: 13414. Téves az ellenkező gyakorlat. 8 A vonatkozó határozatok: Dt. uj f. XIV. 160. A tkvi rendtartás 74. §-a értelmében feltételesen bekeblezett zálogjog hivatalból törlendő, ha a hagyatékátadó végzésből kitűnik, hogy az adós az ingatlanból mit sem kapott. Dt. uj f. IX. 60.; uj t. XI. 51. Helyes a Curia következő döntése is: A m. kir. Curia 34. sz. döntvénye nem nyerhet oly esetben alkalmazást, midőn a hagyatékátadó végzés szerint a hagyatéki ingatlanok az adósokat örökségül megilletvén, az ő lemondásuk folytán, tehát az ő jogukon adatik át a jelenlegi tulajdonosoknak. Dt. IV. f. III. k. 144. c. Az anyagi igazság világosabb a magy. kir. C. eme határozatában: S. A. a hagyatéki ingatlanokból örökölt és az adásvevési szerződést ez alapon a vevő féllel ő is, mint egyik örökös kötötte meg s a vevő fél az S. A.-ra eső jutalékra az ő jogán szerzett tulajdonjogot. A C. 34. sz. döntvénye a jelen esetre nem alkalmazható, mert a hitelező a feltételes zálogjog kitörlését csak abban az esetben köteles tűrni, ha az ingatlan a nem adós örökösök jogán, avagy ezek által eszközölt eladás folytán iratottát valamely vevő nevére. M. D. III. 24. e.