Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 18. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

150. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 18. szám. 8. A birák áthelyezhetőségére tekintettel (1912 : L1V. tc. 83. §.) a kir. ítélőtáblák elnökeit felhívta, hogy e tárgyban előterjesztéseiket és javaslataikat a f. év tavaszán olykép terjeszszék elő, hogy (a miniszter) abban a helyzetben legyen, hogy az általuk tett javaslatok alapján az áthelyezéseket még a Pp. hatálybalépte előtt legalább két hónappal megelőzően megtehesse. Az áthelyezések körülbelül július hó folyamán meg fognak történni. = Az ügyvédek elleni ellenszenv az ország közigazgatási hatóságainál kezd napirenden lenni. És sajnál ittál láthatjuk az alábbi esetből, amelyet a napilapok ismertettek, hogy ez az ellenszenv éppen a legfőbb hatóságtól indul ki, amelynek pedig ez ellen harcolnia kellene. Az eset az, hogy egy okleveles gyógyszerész gyógyszertári jog engedélyezéséért kérvénnyel fordult a belügyminiszterhez, időközben, miután látta, hogy sok reménye a gyógyszertári jog elnyeréséhez nem lehet, megbízott egy budapesti ügyvédet, hogy iratait a belügyminisztériumból szerezze vissza és e célból neki szabályszerűen kiállított ügyvédi meghatalmazást adott. Az ügyvéd kérvénnyel fordult a belügyminiszterhez, melyben kijelentette, hogy ügyfele a kért gyógyszertári jogosítványra többé igényt nem tart és kérte a belügyminisztert, hogy ügyfele iratait sürgősen kézbesítse vissza az ö, mint megbízott ügyvéd kezeihez. Az ügyvéd április 25 én megjelent a belügyminisztérium egészségügyi osztályában és ott a gyógyszertári ügyek referensét arra kérte, hogy miután ügyfelének az iratokra szüksége van, szíveskedjenek azokat ügyvédi irodájába kikézbesiteni. A referens miniszteri titkár kijelentette, hogy ő az iratokat nem fogja ügyvédnek kikézbesiteni és nem veszi figyelembe a csatolt ügyvédi meghatalmazást. Az ügyvéd azonnal megjelent a belügyminiszter hivatalában. Itt a miniszter titkárjának jelentést tett, aki azonnal telefonon érdeklődött az ügy referensénél és azt a választ kapta, hogy a belügyminiszter megtiltotta az ügyosztálynak, hogy az ügyvédi képviseletet figyelemre méltassák és ezen rendeletre hivatkozva utasította el az ügyvédet kérelmével. Az 1874. évi XXXIV. tc, mely az ügyvédi rendtartásról szól, 38. §-ában határozottan kijelenti, hogy az ügyvéd jogosítva van az ország valamennyi bírósága és hatósága előtt feleket képviselni. Az emiitett törvény 49. §-a megparancsolja az gyvédnek, hogy az elvállalt ügyekben híven járjon el és a képiselt fél érdekében a törvényes intézkedéseket szorgalommal és pontossággal tegye meg. Nyilvánvaló, hogy a belügyminiszter azon határozatával, melylyel közegeinek meghagyta, hogy az ügyvédi képviseletet hagyják figyelmen kivül, helyes nem lehet. Az esettel foglalkozni fog ugy a budapesti ügyvédi kamara, mint az országos ügyvédszövetség, amelyeknek a belügyminiszter intézkedését hivatalosan tudomására hozták. Amint értesülünk, ezen esettel a kolozsvári ügyvédi kamara is legközelebb L, foglalkozni fog. = Kinevezések. A m. kir. Igazságügyminiszter: Bene Dénes székelyudvarhelyi kir. törvszéki joggyakornokot a csíkszeredai kir. törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. = Pályázatok. A besztercei kir. jbíróságnál albirói állás (besztercei kir. törvényszék 1914. V. 11.), a pozsonyi kir. ítélőtábla területén segélydijas joggyakornoki állás. A sziráki kir. jbiróságnál albirói állás (balassagyarmati kir. törvszék). A szekszárdi kir. törvszéknél jegyzői állás ; az aradi kir. ügyészségnél ^alügyészi állás (1914. V. 12). A szegedi kir. törvszéknél jegyzői állás (1914. V. 13.). A nagybecskereki kir. törvszéknél jegyzői állás (1914. V. 15.). A pancsovai kir. törvszéknél jegyzői állás (1914. V. 16.). = A biztosítéki jelzálogjog törvényhozási reformja. A „Jogállam" most megjelenő májusi füzetében Sichermann Bernát dr. budapesti ügyvéd aktuális és érdekes tanulmánya foglaltatik a biztosítéki jelzálogjogról, mely a szerző . jkiváló egyéniségénél fogva is, kinek az új váltótörvény megalkotása körül is nagy érdemei vannak, különös figyelmet érdemel. Ez a jogintézmény nálunk mindinkább növekszik jelentőségében és sokkal nagvobb fontosságú, mint a nyugati tőkegazdag országokban. A hitelbiztosíték által fedezett váltó- és folyószámlahitel hitelforgalmunk mindennapi normális formájává vált. Annak dacára, hiányát érezzük ez intézmény megfelelő törvényhozási ^kiépítésének, mert a telekkönyvi rendtartás intézkedései elavultak i/ és oly kérdéseket hagynak szabályozatlanul, melyeknek bizony1 talansága ugy a hitelezőre, mint az adósra egyaránt káros. Érthető tehát, hogy az új váltótörvény megalkotásakor az érdekelt körök e joganyag szabályozását is kívánták, amit Balogh ' igazságügyminiszter a képviselőház február hó 10-iki ülésén külön törvényjavaslat formájában kilátásba helyezett. Dr. Sichermann értekezésében a Polgári Törvénykönyv javaslatának 688—694. §§-ainak bírálatából indul ki és azután ismerteti azt a törvénytervezetet, amelyet az igazságügyminiszteriumhoz benyújtott. Javaslataiból különösen azok emelendők ki, amelyek a hitelbiztosítéki jelzáloggal járó ezidőszerinti hátrányokkal kapcsolatosak, így azt indítványozza a szerző, hogy a jelzálog vagy a jelzálogos ingatlan átruházása esetén a biztosítéki összegig bekebelezett jelzálog azon követeléseket is fedezze, amelyek a biztosítéki okiratban megjelölt jogviszonyok tekintetében az illető jogutódok között az átruházás után keletkeznek. Szerző továbbá azt ajánlja, hogy a hitelviszony biztosítására rendelt jelzálog csakis a hitelbiztositéki okiratnak átadásával, illetőleg engedményezésével legyen átruházható. Ez esetben az okirat uj birtokosa az engedményt bejegyeztetheti, de ha ezt elmulasztja, akkor sem éri hátrány, mert a jelzálog tulajdonosa kizárólag az engedmények összefüggő láncolatával igazolt okirat-birtokos legyen. A jelzálog részleges átruházása pedig olykép történjék, hogy az okirat hiteles másolatban átadatik és ez az eredeti okiratban feljegyeztetik. Ez a rendszer, amely a német forgalomban is bevált, persze egyúttal a visszleszámitolt váltó könnyű és költségmentes biztosítását is lehetővő tenné. A hitelbiztositéki jelzálogon alapuló hitelgazdaságunk érdekében kívánatos volna, hogy ez alapos tanulmányban felvetett eszmék kellő megvitatás után megvalósuljanak. = Az iparbiréságrél szélé törvénytervezet. Az iparbiróságról készült tervezet az életbeléptetendő polgári perrendtartásnak kiegészitő részét fogja képezni. A tervezet, mint a most gyártott törvényeinknek legtöbbje, nem kielégítő. Főbb vonásaiban a tervezet, mely 3 részre oszlik, a következő : Az első rész a bíróság szervezetéről, hatásköréről és eljárásáról intézkedik. A második rész a perenkivüli eljárást szabályozza. A harmadik rész vegyes intézkedésekről szól. A legfontosabb részt az első öleli fel. Ennek második §-a két irányú ujitást tartalmaz, amennyiben ugy a tanoncokat, mint az olyan önálló iparosokat is a munkavállalók (1. §.) osztályába sorozza, akik a saját számlájukra dolgoznak ugyan, de meghatározott esetben más iparos avagy vállalkozó részére is. S ezen iparosok akkor is munkavállalóknak tekintendők, ha a más iparos részére feldolgozandó nyers anyagot a sajátjukból vásárolják. A tervezetnek ezen rendelkezése alapján oly összegű keresetek is, melyek a polgári perrendtartás szerint a kir. járásbíróság illetékességét az értékhatárra való tekintettel meghaladják, mégis a kir. járásbíróság jogkörébe fognak tartozni, mert hiszen lehetnek olyan differenciák, amelyeknek összege a kir. járásbíróság illetékességét jóval meghaladják. Ez magában véve nem hiba, mert hiszen épen az iparos osztály az, melynek szüksége van arra, hogy követeléséhez sommás uton hozzá juthasson. Viszont az sem baj, hogy bármily nagy követelés is legyen az, hogy az mégis csak egyes birói eldöntésben részesül. De éppen ez által ellentmondás van a polgári perrendtartás és ezen törvénytervezet, között, ha másban nem, legalább az értékhatár szempontjából. Nem helyesek az ülnöki intézménynek a behozatala sem. Ugyanis a tervezet szerint Budapesten és 30.00J lakossal bíró más városokban a kir. járásbíróság a munkaadók és munkavállalók köréből választandó 2 ülnökkel fog ítélkezni. Erre semmi szükség nincs. Sokkal helyesebb lett volna, ha az 1884. évi 7. tcikknek azon intézkedései, amelyek az idők folyamán kiegészítésre szorultak, a kor szellemének megfelelően pótoltattak volna. Erre elegendő anyagot szolgáltat az évek óta kifejlődött judikatura. Dr. H. I. = Az aij polgári törvénykönyv enqnéteja. A Magyar Társadalomtudományi Egyesület jogi bizottsága dr. Timon Ákos egyetemi tanár elnöklete alatt a polgári törvénykönyv tervezet-ről április hó 30-án és május 1-én és esetleg a következő napokon nyilvános szaktanácskozást rendez. Az enqéte célja annak a földerítése és megvitatása, hogy a törvénytervezet mennyiben felel meg a magyar társadalom nemzeti jellegének és követelményeinek. A törvénytervezet általános ismertetésére dr. Kiss Albert kassai kir. jogakadémiai tanár vállalkozott, kinek előadásával az általános megvitatás veszi kezdetét. A részleteket illetőleg a következő kérdések kerülnek megvitatás aiá: I. Személyi és családi jog. Személyességi jogok. Teljeskoruság. A törvénytelen gyermek és az elismert törvénytelen gyermek jogi helyzete. Törvényesités. Örökbefogadás. Házastársak jogállása. Szülői jog. Gyámság és gondnokság. Közszerzemény. Hozomány. II. Dolog jog. A birtoktan. A tulajdon alakulatai. A közös