Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 18. szám - A nyomdatulajdonos sajtójogi felelőssége az új sajtótörvényben - Az örökség birtokbavételéről. 0ptkv. 797-824. §. - T. II. 1843-1872. Folytatás

148. oldal. Erdéljrészi Jogi Közlöny 18. szám. Tényállás a vonatkozó iratok alapján az, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó, távollevő örököst — S. Györgyöt — a hagyaték tárgyalásával megbízott kir. közjegyző az 1910. évi április hó 9-re kitűzött tárgyalási határnapra az 1894. évi XVI. t.-c. 54. §. rendelkezésének megfelelőleg szabályszerüleg megidézte, de megidézte egyidejűleg Szebenvármegye Árvaszéke, mint gyámhatóság által a 310—1910. árv. számú végzéssel a távollevő részére kirendelt gondnokot (L. Andrást) is. Távollevő örökös nem jelent meg, valamint nem jelent meg a szintén szabályszerűen megidézett gondnoka sem. De nem jelent meg az 1894. évi t.-c. 62. §-a alapján a távollevőt illető örökségi hányad közlése mellett, szabályszerűen idézett gondnok a kir. közjegyző által az 1910. évi április hó 27-re, majd 1910. évi május hó 10-re kitűzött további tárgyalási határnapon sem. Minthogy pedig az 1894. évi XVI. t.-c. 4. §-hoz fűzött miniszteri indokolás szerint a törvényhozónak a hivatalból való eljárását elrendelő intézkedése szoros összefüggésben áll azzal a törvényhozói törekvéssel, amely a jogi és közgazdasági okokból a telekkönyv rendbentartását az ingatlanokra vonatkozó jogviszonyok tisztázását célozza; s mithogy a kir. közjegyző az 1894. évi XVI. t.-c. 54. és 62. §-ban megszabott alaki eljárást megtartotta: az a körülmény, hogy szabályszerűen idézett megjelenésre nem kényszeríthető, gondnok a távollevő örökös nevében az optkv. 797. §. értelmében kifejezett örökösödési nyilatkozatot nem tett: a különben is hivatalból indított örökösödési eljárás szabályszerű lebonyolítását s a hagyaték átadását nem gátolhatta meg. Helyesen járt el ennélfogva a kir. járásbíróság akkor, a midőn az 1894. évi XVI. t.-c. 62. §. értelmében a hagyaték átadó végzést Szebenvármegye Árvaszékének 6131—1910. számú végzésében foglalt s a jelen felfolyamodásban is fentartott érvelése dacára meghozta. (1911. évi március hó 1-én. Ko. 438/911. sz. alatt). A peren kivüli eljárás folyamán hozott s igy a hagyatéki eljárás rendén keletkezett átadó végzés is nem képez ugyan ítélt dolgot, de abból, hogy az ezzel megállapított jogviszony mindaddig fennáll, mig az a törvény rendes utján meg nem változtattatik, önként következik, hogy a hagyatékot átadó végzéssel megállapított jogviszony megváltoztatását kívánó fél ebbeli jogát perben tartozik érvényesíteni. C. 907. V/21. 2982/906. Gr. XIV. 729. I. 820. §. Több örökösök, kik valamely köaös örökségbe a leltár jogkedvezménye nélkül léptek, valamennyi örökségi hitelezőknek és hagyományosoknak, még az átadás után is, egyetemleg tartoznak jótállással. Magok között azonban örökrészeik aránya szerint kötelesek ahhoz járulni. 821. §. Ha a közös örökösök a leltár jogkedvezményét használták; az átadás előtt az örökségi hitelezőknek és hagyományosoknak az 550. §. szerint kötelesek jótállani. Az átadás megtörténte után, minden egyes, még az örökségi tömeget meg nem haladó terhekért is, csak örökrésze aránya szerint áll jót. I. E rendelkezések (820. 821.) az aditionalis rendszer és a 801. 802. §-ok szerinti nyilatkozatok okszerű következményei. A megnyílástól az átadásig (797. §.) a felelősség együttleges, vagyis mindenik örökös az 547. §-ban irt nyilatkozat után a reá jutott vagyon erejéig felel (550. §.) a hitelezőnek (810. §.) Ha kisebb a hitelező követelése, mint az örökség (örökrész), az egész összeg követelhető, ha nagyobb, csak annyi, amennyi az örökrész által fedezhető. (821. §) Ez a gyakorlatban alig fordul elő, mert az átadásig rendszerint a „hagyaték" mint jogi személy vonatik perbe s a végrehajtás a hagyatéki vagyonra történik. Az Optkv. 550. §-a értelmében a nyilatkozott örökösök (547. §.) correalis felelőssége csak akkor érvényesül, ha a hagyatékot még a hagyaték átadása előtt (819. §.) beolvasztották saját vagyonúkba, vagy saját céljaikra felhasználták.8 s Az osztályos egyezség megkötése idején felperes, mint kinevezett végrendeleti örökös az osztály alá vont hagyatéki vagyonra nézve olyan érdekelt fél volt, akinek hozzájárulása nélkül a törvényes örökösök maguk között s a végrendelet önkényes félretételével osztályos egyezséget érvényesen nem köthettek, miután felperes (a már fent elbírált helyes megállapítás szerint) az osztályos egyezség megkötésében részt nem vett, ahoz sem kifejezetten, sem hallgatólag hozzá nem járult, az osztályos egyezség Átadás előtt teljesen közömbös, hogy az örökösök az örökösödési nyilatkozat a 801. §. vagy a 802. §. szerint tették-e, mert az örökségnek birói átadása előtt együttleg (in solidum) kereskednek. II. a) A hagyaték átadása után (819. §.) az örökösök felelőssége a 820. §-ban, vagy a 821. §-ban szabályozott módon alakul. A 820. §. azt az elvet ismétli, ami a 801. §-ban is világosan kifejezésre jut. (L. ott.) Az örökösök többsége a felelősséget a hitelezőkkel szemben nem osztja meg s ezért mondja a törvény: Több örökösök még az átadás után is egyetemleg tartoznak jótálással.9 Az örökösök egymással szemben az örökség aránya szerint felelősek. Ez az elv az 1894 :XVí. t.-c. 55. §. 5. pontjában is kifejezésre lett juttatva. Az örököstársak egymással szemben a visszatérítést per uton érvényesíthetik. A perről való értesítés esetében a perköltségek aránylagos része is követelhető, mert a perbe nem vont örökös saját érdekét az őt terhelő rész felajánlásával védhette volna.10 b) A leltár jogkedvezménye mellett nyilatkozott örökösök a hagyatéki terhekért a hagyaték átadása előtt az 547. 550. és 819. §§. rendelkezéseire figyelemmel együttlegesen felelnek. Ha az örökösök egy része a leltár jogkedvezményének fenntartása nélkül nyilatkozott volna örökösnek: a 807. §. rendelkezése értelmében az átadásig (819. §.), ezek is együtt élvezik a leltár jogkedvezményét. Az átadás után a leltár jogkedvezménye abban nyilvánul, hogy az örökös a hagyatéki hitelezők bármelyikének csak öröklési joga arányában felel. Pld. 10 K-ból is csak Vc rész erejéig. E felelősség is csak az örökrész kimerüléséig áll fenn. Ha a hagyatéki hitelezők az örökséget aránylagosan igénybe vették akár az örökös jóhiszemű fizetése utján, akár végrehajtás rendjén : a leltár kedvezménye előtérbe lép s az örökös többé nem köteles fizetni.11 1. A temetési költségek mértéke. Örökhagyó a köteles rész (786. §.) megsértése nélkül vagyonát az eltemetés költségeire rendelheti fordítani. Ahol a halotti tor helyi szokás, a tor költségei az örökségen fekvő terhekhez tartoznak. C. 8679/902. Helyi szokás hiányában nem. A költségek azonban a meghalt állásához és vagyonához viszonyiíandók.12 A sirkő és rácskerités költségei is hagyatéki terhet képeznek, ha a ténykörülmények indokolják.13 (Folytatjuk.) eredetileg (létrejötte idejében) érvénytelen volt s ennek folytán annak alapján eszközölt bekebelezés is eredetileg érvénytelen. A felebbezési bíróságnak ez az álláspontja az anyagi jognak megfelel, mert amig a kinevezett végrendeleti örökös végrendeleten nyugvó örökösödési igényéről le nem mondott, vagy amig a végrendelet bíróilag érvénytelennek kimondva nincs, a törvényes örökösöket a hagyatéki vagyonra szabad rendelkezési jog meg nem illeti. Miután pedig a felebbezési bíróság ítéletének jogi következménye csak az, hogy az eredeti telekkönyvi állapot állitíatik helyre, tehát az ingatlanok az örökhagyó nevére kerülnek vissza; ezen perbeli ítélet nem érinti a törvényes örökösöknek, illetve jogutódainak azon jogát, melyek az oszt-ilyos egyezség és bekebelezés után bekövetkezett jogi tények alapján (végrendeleti igénytől való elállás, végrendelet érvénytelensége, köteles rész megsértése) őket felperessel szemben esetleg megilletik. Ko. 1913. 9129. E. J. K. 1913. 33. sz. 9 A régi magyar jogra nézve azt tanította Frank I. 332. §.: „Ha többen együtt örökölnek, mindenik csak arányos részfizetéssel tartozik; plures heredes divisionis beneficium habent, több örökös között a közteher megosztalik." Szóval a hitelezőkkel szemben is csak aránylagos volt a felelősség. A magyar jog ma az ellenkező álláspontot: az egyetemlegességet fogadta el a hitelezőkkel szemben — mint'az Optkv. 801. §-a szerint nyilatkozott örökösök felelőssége esetében. A T. II. 1905. §-a szerint: Ha a hitelezők összehívása megtörtént: az örökös az örökhagyó halálát követő öt év eltelte után.. . csak az alaptalan gazdagodás szabályai szerint felelős. Az 1909. §. szerint: Az a hagyatéki hitelező, aki a hirdetményi eljárás során követelését be nem jelentette: az örökössel szemben csak aránylagos kielégítést kívánhat. Ez a német polgári törv.-könyv 2050, 2051. §-aiban foglalt szabáyozásnak felel meg. 10 Az örökösök a hagyatéki terhekre nézve az osztály alkalmával egymás között az arányrésztől eltérő módon is rendelkezhetnek. 11 A hagyaték azonban nem a Lltár szerinti értékben, hanem a fizetéskor fennállott forgalmi értékben veendő. Ez, vita esetén, birói megállapítás tárgya. 12 A halotti tor elmaradása lehet kegyeletsértés is. Egyébként 1.: Staud L.: Mdt. VII. 308; Groschmied : Magánjogi előadások: I. 313—317. 1. 13 Téves a C. 2085/1899. sz. határozata, amely szerint a sirkőre és rácsra fordított kiadást azért nem ítélte meg, mert az eltemetést eszközöltető az örökös jóváhagyást nem nyerte ki. Hasonlóan tévesek mindazok a határozatok, amelyek a sirkő felállításának költségeit csak az örökösök beleegyezése esetén tekintik hagyatéki tehernek. Ténykérdés, hogy egyszerű fejfa, fakereszt, sirkő, vagy díszesebb sirkő illette-e az elhaltat. Helyes a kolozsvári tábla álláspontja: A sirkő felállításával felmerült költség, mint az elhalt örökhagyó emlékének tartozó kegyelet megnyilvánulása, temetési költségekhez tartozónak tekinthető. Az örökhagyó gondozásával és ápolásával felmerült költség a hagyatékot terheli. (1909. G. 58.)