Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 15. szám - A vagyonos nő ideiglenes kérdése. Befejező közlemény

VII. évfolyam. 15. szám. Kolozsvár, 1914. április 12. ERQÉLYRÉSZI1061 KÖZLÖNY J\ KOLOZSVRRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HRTRROZRTTRRÁVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. Icrv.-széki biró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. fiovatvezetők: Dr. Ssitás Jenő és Dr. Stefáni Károly, Szí i kt tztóség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Fcrcncz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Félévre 8 kor Negyedévre.... 4 kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK : A vagyonos nő ideiglenes tartása kérdése. Irta : Antal József, kézdivásárhelyi kir. járásbiró. (Befejező közi.) — Az árverési vétel megtámadhatósága rosszhiszeműség cimén. (A kir. Curia 3. sz. polgári jogegységi döntvénye.) Irta: Rosnyay Dávid. (Befejező közi.) — Az örökség birtokba vételéről. (Optkv. 797— 824. §§. — T. II. 1843—1872.) Irta: Dr. Tóth György. (Folyt.) — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Foly.). KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatoka kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. i) vagyonos nő ideiglenes tartása Kérdése. Irta: Antal József, kézdivásárhelyi kir. járásbiró. X (Befejező közlemény.) Vizsgálva a kolozsvári tábla Ítéletének indokait, az abból indul ki, hogy az Optkv. területén a nő eltartásáról tételes törvény Optkv. 91. §. rendelkezik s ez a nő vagyoni viszonya, figyelembevételéről nem tartalmaz rendelkezést, másrészt abbóli hogy a H. T. 90. 102. §§-ok alkalmazást az ideiglenes nőtartás iránti sommás perekre nem nyerhetnek. Szóval ezen joggyakorlatban az Optkv. 91. §. az a biztos vár, melyből a vagyonos feleség egész biztossággal teheti tönkre a saját megélhetésével is néha alig közködő férjet. Nézzük, hogy a gyakorlati életben milyen helyzetet teremt az ilyen Ítélet, mert az élet legjobb iskolamester, ő mindig hű tükröt mutat elénk. Esetünkben egy vétlen és a saját maga fenntartására elegendő vagyonnal vagy keresettel biró nőről van szó. Miután az életközösség megszakítása a férj hibájából következett be, a nő ilyenkor rendszerint vagy elkeseredett, vagy bosszúért liheg. Egyik állapot sem olyan tehát, mely rendes fegyverrel való harcra nyújthatna reményt. Aki ilyen pereket végigcsinált, gyakorlatból tudja, hogy a legtöbbször bizony mérgezett nyilakkal is lövöldöznek benne s az elhagyás oka és körülményei tisztábahozatala végett végig bizonyítják a bontó per teljes anyagát úgy, hogy az mindig egy fiók válóper. Bebizonyul végül a nő vétlen volta és jön a fenti felfogás mellett a marasztaló itéJet, jó súlyos havi tartásdíjakkal, kölönösen ha a férjnek kissé magasabb társadalmi állása van. De jön vele együtt, vagy még előbb, szinte mindig külön perben az ingó kiadási per is és bár a legtöbb esetben bebizonyitható, hogy a nő alig hazott „a házassági társasággal járó költekezés könnyebbitésére Optkv. 1218. §." egyebet, mint a bútorok és ruhanemüekből álló kelengyéjét, ki ítéljük neki azt, mint külön vagyonát ugy, hogy a mikor a nőtartási ítélet megérkezik, akkor a férjnek a saját vagyona, esetleg fizetésén kívül a házi berendezésből nem marad egyébb, mint a ház négy sarka, esetleg még néhány eltartásra váró kiskorú gyermek. Kérdem tehát: bármennyire helyes is az, hogy a különélésre okot adó férj arra szoruló nejét tartani köteles legyen, pusztán azért, mert az Optkv. 91. §. a férjnek a tartás alól való felmentéséről nem tartalmaz rendelkezést, meg engedhető-e, hojíy bírói ítélettel reászabaditsuk a férjre a bosszúért lihegő nőt? Szándékosan nevezem a felperes állapotát ilyennek, mert a megélhetése saját vagyona és keresete által biztosítva lévén, a szükség indoka nem vezethette a perindításra. Szabad-e kitenni a férjet annak, hogy esetleg a gyermekeitől legyen kénytelen elvonni a megit* lt tartási összeget, hogy magát a végrehajtástó1 megmenthesse ? Szerény véleményem szerint nem szabad. S hogy ez az álláspont egyedül helyes, erre mutat az, hogy ujabbi időben ezen táblák területén is az a humánus joggyakorlat kezdett kifejlődni, hogy az ideiglenes nőtartási díj megállapításánál a /• rj vagyoni viszonyai mellett a nő keresőképessége és vagyoni viszonyai is figyelembe veendők. De ennél a lépésnél aztán, — ellentétben a marosvásárhelyi tábla ujabbi felfogásával, — az említett két tábla mégis állott, sőt egyik másik még határozottan reá is mutatott, „hogy erre hivatkozással a férj a tartási kötelezettség alól fel nem meríthető". Nem kívánok ezen táblai döntéseknek az alsó bíróra nehezedő azzal a nehézségével bővebben foglalkozni, hogy ha mar a nő vagyoni viszonyait és keresőképességét figyelembe kell venni s viszont a férjet a tartás kötelezettsége alól a nő képessége esetén nem lehet egészen felmenteni; hol és hogyan keresi ki a biró azt az elválasztó vonalat, a meddig figyelembe veheti a nő vagyoni és keresőképességét? Csak egyszerűen utalok erre a nehézségre. Nem kívánok részletesebben foglalkozni az egyik határozatban foglalt azzal az indokkal sem, „hogy a férj hibájából különélésre kényszeritett nő nem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe mint az, a ki férjével együtt él egyedül azon okból, mert neki elég vagyona vagy keresete van11: csak ennél is reá mutatok ennek az egyoldalú nézőpontnak a másik oldalról jelentkezhető arra a kirívó hátrányára, mely könnyen a férj és a netán lévő közös gyermekek tönkretételére vezethet az által, hogy a nő ily módon felszabadulván a háztartás és gyermeknevelés gondja és költségeihez való hozzájárulás kötelezettsége alól, a megítélt tartásdíj egy része által jogtalanul gazdagodik a férj és a netán lévő közös gyermekek rovására. De nemcsak az ily álláspont mellett keletkezett ítéletek fent vázolt hátrányos következményei, hanem egyéb indokok is ellene szólanak az Optkv. 91. §. merev alkalmazásának. Ugyanis: a) Igaz, hogy a 91. §. mitsem szól arról, hogy a nő vagyoni viszonyai figyelembe vétessenek, ugy, de maguk a fent idézett határozatok maguknak mondanak részben ellent, mikor a nő vagyoni viszonyait ennek decára mégis bizonyos mértékig figyelembe venni rendelik. Ezzel tehát és pedig nagyon helyesen maguk törik át a. 91. §. rendelkezéseit. b) Az is igaz, hogy a H. T. 90. és 102. §-ai intézkedései a házassági perekre vonatkoznak. De szerény véleményem szerint ezzel szemben nem lehet mereven kimondani azt, hogy az Optkv. területén azért nem lehet ezen §-okat alkalmazni, mert nálunk más tételes törvény az Optkv. 91. §. rendelkezik' a férj tartási kötelezettségéről.