Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 14. szám - Az örökség birtokbavételeiről. 0ptkv. 797-824. §. - T. II. 1843-1872. Folytatás - Az árverési vétel megtámadhatósága rosszhiszeműség cimén

114. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny. 14. szám. X flz örökség birtohbavétel £P01. )C(0ptkf. 797-824. §. - T. II. 1843-1872.) Irta: Dr. Tóth György. (folytatás.) 209. §. Ha az örökös előbb halt el, hogy sem a kinyílt örökségbe lépett, vagy arról lemondott volna; annak örökösei, ha az örökhagyó ezeket ki nem zárta, vagy más utóörökösöket nem nevezett, az örökség elfogadása vagy el nem fogadása jogába lépnek. (531. §.) I. Az 537. §-ban foglalt anyagi jognak megfelelő eljárási szabály jut kifejezésre a 809. §-ban arra az esetre, ha az örökös az öröklésbe lépés előtt meghal.1 a) Ha az örökös még öröklési nyilatkozatot sem tett, ugy az ő Örökösei pro parte birálatlanul gyakorolhatják jogukat. Az örökségi nyilatkozatot a 801, vagy 802. §. szerint tehetik, avagy az örökséget el nem fogadják. b) Ha a túlélő örökös az örökség megnyílta után örökösödési nyilatkozatát megtette: ennek következményeit az ő örökösei viselni kötelesek. A 806. §. szerint megengedett változtatást azonban az örökösök is megtehetik. c) Ezekkel szemben a túlélő örökös jogán az örökösi jogot nem érvényesíthetnek, ha az előző örökös őket jogérvényesen kizárta az örökségből. II. A T. II. 1849. §-a az optkv. rendszerétől eltérő alapon akként rendelkezik, hogy : az örökség elfogadásának vagy visszautasításának joga átszáll az örökös örökösére. Ha az örökösnek több örököse van, mindegyik a maga örökrésze arányában az jogosítsa az örökség elfogadására vagy visszautasítására. E rendelkezés kizárja azt, hogy az örökhagyó a közvetlen örökös által el nem fogadott örökségből az örökös örököseit végintézkedéssel kizárhassa. 810. §. Ha az örökös az örökségbelépéskor örökjogát elegendően kimutatja, a hagyatéki ellátása és használása neki átengedhető. I. Az átadó végzés meghozataláig is a hagyatéki vagyon kezelést igényel, mivel az Optkv. jelenlegi rendszere nem követeli meg a hereditas jacens vagyonáliagának föltétlen birói zár alá vételét. Erre a valóságos kezelésre a cselekvőképes vélelmezett örökösök, vagy örökhagyónak vagyonkezeléssel megbízott alkalmazottja vannak hivatva2. A 810. §-nak megfelelő jogosultság kimutatása a haláleset-felvétel alkalmával a halálesetet felvevő közeg előtt történik3. 1 a) Az örökség megnyílása (delativ) még nem öröklés, de az addigi puszta váromány az elhalás ténye folytán joggá változik, amely az 531. §. értelmében átszáll az örökös jogutódaira is (az örökség transmissiója) A 809. §. azonban nem érvényesülhet, ha az örökhagyó (végrendeletén öröklés esetén) az örökös örökösét kizárta, vagy a 604. §-nak megfelelően utóörököst Íörököshelyettest) rendelt. A közönséges utóöröklés substitutiv vulgáris) az átszállítást (transmissio) kizárja. A transmissio nem érvényesülhet a 801. és 542. §-ai esetében sem. b) Ha az örökös öröklési jogát nem érvényesiti, vagy törvényes akadály miatt nem érvényesítheti: successiv delativ áll be (735. §.i de ez is örökhagyó halálának pillanatára visszahatólag. III. Ha a vélt örökös örökhagyó előtt halt el, annak örökösei közvetlenül az örökhagyó után saját jogul on örökölnek. (733. §.) A méhmagzatra nézve L a 22. és 545. §§-at. L. 703. §-t is. 2 a) Ausztriában az 1854. VIIí/9-én kiadott pátens 437-es határozta meg azt, hogy a halál bekövetkeztekor a hagyatéki vagyon kinek a kezén hagyandó. b) Az 1868: 54. í.-c. illetve az 1871 : XX. t.-c. vonatkozó rendelkezései helyett jelenleg az 1894: XVI. t.-c. 14. 15. §-ai határozták meg, hogy a haláleseset-felvevö közeg miként köteles eljárni a hagyatéki vagyon biztosítása körül. Vannak esetek, hogy a vagyon biztosítása iránt a halál beálltával rögtön kell intézkedni. Egyedül ál ó vagyonos ember, utazó stb. elhalálazásakor. Az 1894: XVI. t.-c. ily esetekre rendeli a 10. §-ban: A községi jegyző, a körjegyző, városokban az erre rendelt hivatalos közeg köteles oly esetben, melyet a halottkém sürgősnek jelzett, vagy a melyben az eljárást ő maga más okból sürgősnek tartja, a halálesetről vett értesülés után, azonnal a halottas házhoz menni s a szükséghez képest a hagyaték biztosítása felől intézkedni. Ha az elhunyt lakásán senki sincs, kire a hátrahagyott vagyont megnyugvással rá lehetne bízni: jogában áll az emiitett hivatalos közegnek a veszélynek kitett ingó vagyont még a temetés előtt, vagy közvetlenül a temetés után a haláleset felvételéig zár alá venni. A hagyaték biztosítása végett szükséges intézkedések a háznép vagy két tanú jelenlétében teendők meg. 3 A halálesetfelvétel mindaddig, mig annak ellenkezője nem bizonyittatik, a kizárólagos örökösi minőség igazolására minden további kutatás mellőzésével teljes bizonyítékul elfogadandó. (C. 1895. IX.'27. 10489 1894.) II. A hagyaték kezelője a hagyatékhoz idegen jövedelméről számadás kötelezettségével rendelkezik. Jogállása azonos a gondnok jogállásával. Az igazolt örökösök a vagyonkezelő örököstárstól számadást követelhetnek. (824. §.) III. A hagyaték átadása előtt a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak elidegenítése a hagyatéki bíróság jóváhagyásával történik Az eladás történhetik szabad kézből (1894. XVI. t.-cz. 94. §.) vagy birói árverés utján (1894. XVI. t.-cz. 95. §.)4 IV. Vitás hagyaték igények esetén a hagyatékra a hagyatéki bíróság zárlatot rendel el. Az ingatlanokra nézve a zárlat a följegyzést a tkvi hatóság foganatosítja. (1881. LX. t.-cz.)5 A zárgondnok számadása az 1881. LX. t.-cz. 248. §-a értelmében az örökösödési eljárásra illetékes járásbírósághoz adandó be s a zárgondnoki számadások a 242. §. értelmében döntendők el. (C. 1931. V-30. 32273 sz. a.) (Folytatjuk.) — ' -— Hz árverési vétel megtámadhatósága rosszhiszeműség címén. A kir. Curia 3. sz. polgári jogegységi döntvénye. Irta: Rosnyay Dávid. (Folytatás.) Telekkönyvi rendszerünk mellett az ingatlanoknál a teljes tulajdont a bekebelezés állapítja meg, a vételi ügylet egymagában nem alkalmas a tulajdonszerzésre, ha pedig a vételi ügylet egymagában nem alkalmas a tulajdonszerzésre, akkor az árverési vétel sem lehet az, mert a törvény világos intézkedésének hiányában az árverési vételre is a rendes szabályok alkalmazandók, a végrehajtási eljárás pedig semminemű ezzel ellentétes intézkedést sem tartalmaz, sőt az árverési vevőt következetesen csak vevőnek nevezi, így az árverés jogerőssé nyilvánítása alkalmával is csak vételi bizonyítvány állíttatik számára ki stb. Az egyetlen kivétel, amit a végrehajtási eljárás tesz, az, hogy elrendeli, hogy abban az esetben, ha az árverés jogerőre emelkedett és a vevő az árverési feltételeknek eleget tett, különösen a vételárat lefizette: az ingatlan tulajdonának nevére leendő bekebelezését, a telekkönyvi hatóság hivatalból rendeli el (182. §.), mely különbség azonban tisztán eljárási jellegű. Nem lehet különösen a végrehajtási eljárás azon szabályaiból, melyek az árverési eljárást tartalmazzák, mint igen gyakran történik, igy különösen azokból a jogszabályokból, melyek az árverési hirdetmény közzétételének módjáról rendelkeznek és ezáltal annak nagyobb nyilvánosságot kölcsönöznek, azt a jogi következtetést levonni, hogy ezáltal az árverési vétel nyilvános közaktussá válván, ellene azok a kifogások, melyek a ren| des magánjogi ügyletek ellen érvényesíthetők, fel nem hozhatók, I nem lehet különösen abból, hogy az árverés birói közbenjöttei { történik és hogy az árverési feltételeket a bíróság állapítja meg, j azt a jogi következtetést levonni, hogy ennélfogva az árverési vevő közvetlenül a birósággal szerződik, mert egyrészt azok a jogszabályok, melyek az árverési eljárást tartalmazzák alaki és közjogi természetű szabályok, ennélfogva azoknak kifejezett rendelkezés hiányában anyagi magánjogi hatályuk nem is lehet. De még ha el is ismernők magánjogi hatályukat, az esetben sem lehet a nekik kifejezett rendelkezés hiányában a fenti hatályt tulajdonítani, mert ez csak fikció utján volna lehetséges, vagyis aként, hogy gyakorlati szükségszerűségből felvesszük azt a valóságnak meg nem felelő tényt (Kolozsvárt), hogy az árverési hirdetmény a törvényszék hirdető táblájára való kifüggesztése által és a hivatalos lapban való közzététele által (ez a megkívánt legnagyobb fokú nyilvánosság) mindenkinek tudomására jutott és igy ellene, illetve az ennek alapján megtartott árverés ellen mindenki, ki ezáltal jogsérelmet szenvedett, orvoslást kereshet, tehát ki elmulasztotta, oly nagymértékben vétkes, hogy ellene még az is védve van, ki tudta, hogy a hirdetmény sérelmes. A modern jog ezeket a fikciókat a római joggal szemben, amely nem tudott ezek nélkül meglenni, mindikább kerüli, mert azok hamisak, a gyakorlati életnek meg nem felelnek, már pedig a modern jog az élet követelményeihez kiván alkalmazkodni és erre a hamis fikcióra egyáltalán szükség sincsen. 4 a) Az 1894. XVI. t.-cz. 14. §. bekezd, szerint: Amennyiben a hagyatéki bíróság intézkedése veszély nélkül be nem várható, a halálesetet felvevő közeg az eltarthatatlan ingóknak értékesítéséről is gondoskodik. — figyelemmel az érdekeltek kívánságára, és ha kiskorú vagy gondnokság alatt álló személy is van érdekelve, a jelenlévő törvényes képviselővel, ilyennek jelen nem létében pedig a községi közgyámmal egyetértőleg. b) Oly ingókra, melyeknek a hagyatékhoz való tartozása vitás, az 1894. XVI. t.-cz. 95. §-a alkalmazást nem nyerhet, fundus instructus sürgős árverés tárgyát nem képezheti. (C. 1899. IV./21-én 1860. sz. a. 5 A részletes intézkedések az 1894. XVI. t.-zz. 90-93. §-ban és a 43194/89c. I. M. sz. rendelet 90—91. §-ban foglaltatnak.