Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 14. szám - Kérdések és feleletek

14. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 115. oldal. Az árverési vétel cimén alapuló tulajdonszerzés különleges jogi természetet, mint láttuk, a kúria egy esetben abból vezette le, hogy az birói intézkedésen alapul és az árverési vevő egyáltalán nincsen feljogosítva arra, hogy az árverésnek, mint birói intézkedésen alapuló ténynek jogszerűségét vizsgálja. Ez az állítás nem foghat helyet, mert egyrészt az árverésnél is, mint minden végrehajtási aktusnál meg kell különböztetni a közjogi és magánjogi tartalmot, az eljárás maga közjogi, de az azt betöltő tartalom magánjogi hatályú. Azok a jogszabályok, melyek a bíró számára előírják, hogy hogyan rendeljen el egy árverést, közjogi szabályok, de azok a jogszabályok, melyek arról rendelkeznek, hogy az árverés is tulajdonszerzési cim, már magánjogiak, épen ugy, mint ahogyan az egyes jogvédelmi igénye, melybe a végrehajtás iránti igény is belétartozik, alanyi közjog, mig az a joga, hogy a zálogtárgyából magát kielégítse, magánjog, már pedig a végrehajtásnak legfeljebb közjogi oldala az, amely olyan birói aktusnak tekintendő, melynek jogosságát ezen a címen a jogviszonyba belépő nem köteles megvizsgálni. Ugyar csak a fent érintett okokból nem állhat meg az a tétel sem, hogy az árverési vevő magával a bírósággal lép közvetlenül jogviszonyba és közvetlenül a birósággal köt ügyletet — mint azt ismételten lehet hallani, — mert a biróság nem rendelkezik az árverés tárgyával, a biróság a végrehajtási eljárásban is csak a végrehajtató konkrét végrehajtási jogának realizálására van hivatva. A végrehajtató a végrehajtásnál is csak épen ugy veszi a bíróságot igénybe, mint akkor, midőn keresettel fordul hozzája, a bíróságnál itt is csak jogvédelmi igényét érvényesiti, ami itt nem a konkrét kereseti jog, hanem az annak a helyébe lépő konkrét végrehajtási jog, végrehajtó azon igénye, hogy a biróság végrehajtható jogának tényleg érvényt is szerezzen. A biróság tulajdonképeni feladata a végrehajtási eljárásban a végrehajtás elrendelésével be is volna íejezve, anyagi igazságügyi jog csak a végrehajtáshoz való igény, minden további tisztán eljárási rendelkezés, melyeknek hivatása pusztán azt megmondani, hogy minő formák között érvényesülhet a végrehajtató ezen konkrét végrehajtási joga, mely szabályok azután ennek a célnak elérésére egy csomó rendelkezést tartalmaznak, átszőve egy csomó intézkedéssel, melyek különböző szociális szempontokból az adóst védik stb. A biróság akkor, midőn a végrehajtást elrendeli, eleget tesz kötelességének, amely a végrehajtatónak konkrét végrehajtási jogából folyik, minden további intézkedése voltaképen csak ennek az igy érvényesülni engedett jog miként való gyakorlásának ellenőrzéséből áll. A biróság állapítja meg az árverési feltételeket, ügyel a hirdetmény szabályszerű közzétételére, mert a jog a végrehajtást szenvedőt egyrészt nem szolgáltatja ki teljesen a hitelezőjének, másrészt a hiteléletből folyó más magasabb érdekek is megóvandók, de mindezen alapjukat szintén szociálpolitikai megfontolásokban biró szabályoknak a végrehajtás anyagi jogi oldalához semmi közük nincsen, ennélfogva, mert a biróság ezen intézkedései tisztán eljárási természetűek, nem is lehet azt állítani, hogy az árverési vevő a tisztán közjogi és főleg alaki közjogi funkciót teljesítő birósággal köti meg a vétel anyagi magánjogi ügyletét, tehát ennélfogva nem is lehet ebből az árverési vétel különleges jogi helyzetét levezetni. (Folytatjuk ) % Kérdések és feleletek. Felelet az 1. kérdésre. A felvetett kérdésben más megoldási mód nincsen, minthogy a férj indítsa meg a közösség megszüntetési pert a felesége ellen. E perben elbírálás tárgyát képezendi az is, hogy ki építette fel és miből a szép kőházat és ha igaz, hogy a férj ezt sajátjából tette, akkor a befolyandó vételárból — első sorban a ház értéke fogja levonás tárgyát képezni — és az ezután fennmaradó összegen fognak majd csak megosztozkodni egyenlő arányban. Ha azonban a belsőség megosztható ugy, hogy a ház az egyik felén legyen, akkor nincs kizárva a megosztásnak akkénti kérése, hogy ez a felerész maradjon a férfié. Más módon a férj a feleség ellen fel nem léphet. X. Felelet az I. kérdésre. A kérdésben ismertetett tényállás szerint a férj a felesége tulajdonát is képező, tehát idegen földön a saját anyagcseréivel épületet emelt. A kérdés — véleményem szerint — nem is olyan komplikált, mert az optk. 418. §-a a feleknek az ismertetett tényállásból folyó jogviszonyát szabályozza. A hivatkozott §. szerint pedig „ha a földtulajdonos az építkezés felől tudott és attól a jóhiszemű építkezőt azonnal el nem titkolta, csak a földnek közönséges értékét követelheti." Jelen esetben a férj perbeli helyzete annyival könnyebb, mert — nézetem szerint — férj és feleség között ugy a jóhiszeműség, mint az a körülmény, hogy a feleség a férj építkezéséről tudott, vélelmezendő. E vélelemmel szemben a nőt terheli a bizonyítás a rosszhiszeműségre vonatkozóan s ugyancsak neki kell majd bizonyítania azt is, hogy férjét az építkezéstől eltiltotta, — nemleges körülmény bizonyításának helye nem lévén. A férj ezek szerint jóhiszemű építkezéssel megszerezte a földterületből feleségét illető járandóság tulajdonjogát is. Természetesen ezzel szemben meg kell térítenie a feleség járandóságának a „közönséges értékét." A férjnek tehát az optk. 419. §-a alapján felesége ellen az utóbbi tkvi tulajdonát képező járandóság bekebelezésére alkalmas okirat kiadása iránti perrel kell fellépnie. A kereseti kérelem alperes visszteher melletti marasztalására irányul, nevezetesen alperes bekebelezésre alkalmas okiratot a földterület értékének megtérítése ellenében lesz köteles adni felperesnek. Dr. Zentai Jenő, ügyvédjelölt. Felelet a 2. kérdésre. Előre kell bocsátanom, hogy a kérdés egyáltalában nincs tisztán feltéve, hanem különféle más mellékkérdésekkel van összehozva, ugy, hogy a végkérdés sehogysem jelentkezik az előzmények konkluziójakép. Mert itt — szerintem és amint gondolom — a kérdés egyedül az lehet, hogy a 100 korona végrehajtott követelés kifizetésénél, abból a szempontból, hogy az egész követelés van-é kifizetve vagy sem, az ingatlan végrehajtás foganatositási, még ki nem fizetett költségek is figyelembe veendők-é, vagy sem ? Végrehajtás megszüntetése iránt indított perben — pl. a jelen esetet tartva szem előtt — egyedül az képezhette döntés tárgyát, hogy a 100 koronás követelés összes járulékával kilett-é fizetve, vagy sem. A fizetés folytáni megszüntetés szempontjából pedig döntő az, hogy minden, ami a 100 K behajtásával felmerült, mint megállapított költség ki legyen fizetve. Az ingatlan végrehajtással felmerült és ott be nem hajtott költség is tehát figyelembe veendő. Más költség aztán nem. Tehát csak olyan költség, amely a 100 koronával van összefüggésben. Ha a bíróságok igy jártak el, az helyesen történt, mert a bíróságok csak a végrehajtás alapját képező 100 K kifizetését vizsgálhatták. Ha B. tartozása a valóságban még nincs kifizetve, A. felléphet majd ellene keresettel. A kérdésre helyes feleletet persze csak akkor lehet adni, ha a kérdés feltevése és az annak alapját képező tényállás tiszta. Ez a felelet azonban csak feltevéseken alapul. Egy biró. KÜLÖNFÉLÉK. Az Országos Ogyvédszövetség kolozsvári osztálya. Meghívó. Az Országos Ügyvédszövetség kolozsvári osztálya 1914. évi rendes közgyűlését Kolozsvárt, 1914. évi április hó 18-án délután 5 órakor tartja meg a városháza közgyűlési termében a következő tárgysorozattal: 1. Titkári jelentés az 1913. évi működésről. 2. Pénztárosi jelentés. 3. Az egri Kamara átirata az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíj-Intézet ügyében. 4. Választás a lemondás következtében megüresedett osztályelnöki és központi igazgatósági tagsági állásra. 5. Indítványok. Erre a gyűlésre a t. szövetségi tagokat tisztelettel meghívjuk. Kelt Kolozsvárt, 1914. évi március hó 4-én. Dr. Petrán Tibor s. k. (P. h.) Dr. Óvári Elemér s. k. htkár. társelnök. = A. IV. Országos Patronázs kongresszus kolozsvári előkészítő bizottságától. A Kolozsvárt, 1914. évi szeptember hó 9. és következő napjain Ö Császári és Királyi