Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 14. szám - A vagyonos nő ideiglenes tartása kérdése

VII. évfolyam. 14. szám. Kolozsvár, 1914. ápri is 5. ERDELYRESZI3061K0ZL0 R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak. Dr. Biró Baláss, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd. Dr. Tóth György, kir. tcrv.-széki biró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Ssitás Jenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Fercncz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Félévre.... 8 kor Negyedévre.... 4 kor. Késiratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. í ARTALOMJEGYZÉK : A vagyonos nő ideiglenes tartása kérdése. Irta: Antal József, kézdivásárhelyi kir. járásbiró. — Az örökség birtokbavételéről. (Optkv. 797—824. §§. — T. II. 1843—1872.) Irta: Dr. Tóth György. (Folytatás). — Az árverési vélel megtámadhatósága rosszhiszeműség cimén. (A kir. Curia 3. sz. polgári jogegységi döntvénye.) Irta : Rosnyay Dávid. — Kérdések és feleletek. KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatoka kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. vagyonos nő ideiglenes tartása kérdése. Irta: Antal József, kézdivásárhelyi kir. járásbiró. Az ideiglenes nőtartásnak két változatával találkozunk a joggyakorlatban. Egyik az, melyet a válóper birája a megindított válóper folyamán az 1894. 31. t.-c. 102, §. alapján szab ki, a másik az, a melyet a járásbíróság előtt érvényesít sommás per útján a nő férje ellen. Előbbiről mindkét jogterületen tételes törvény rendelkezvén, egyöntetű a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a mennyiben a nő vagyoni viszonyai és kereső képességénél fogva tartásra nem szorul, részére ideiglenes nőtartás nem ítéltetik meg. Utóbbi körül azonban a kifejlődött joggyakorlat már nemcsak lényeges eltéréseket, hanem egymásnak teljesen ellentmondó határozatokat is mutat. E cikk keretében az ideiglenes nőtartásnak csupán utóbbi, sommás úton érvényesített fajával kívánok foglalkozni. Ezzel is csupán a tekintetben, hogy a vagyonos és keresetképes nő részére itélhető-e meg ideiglenes tartás díj, vagy nem ? * A magyar magánjog területén lévő kir. táblák, — a nagyváradi tábla kivételével és a kir. Curia is következetesen elutasítják azt az ideiglenes tartást kérő nőt, kinek megélhetése saját vagyona és keresetéből biztosítva van. Szerény véleményem szerint egészen helyesen. De nem igy az erdélyi és a nagyváradi kir. táblák. Legutoljára az Erdélyrészi Jogi Közlöny 1914. évi 1. számában találkozunk a kolozsvári kir. Ítélőtáblának 1913. szept. 29-én 1913. G. 211. sz. alatt hozott olyan Ítéletével, mely kimondja, hogy: „A H. T. 90. §-nak a rendelkezése az ideiglenes nőtartás iránt indított sommás perekben nem alkalmazandó. Az Optkv. hatálya területén a férj tartási kötelezettségét illetően az Optkv. 91. §. nyer alkalmazást, miből folyóan a férj az alól a kötelezettsége alól a nő keresetképessége esetében sem menthető fel. A 102. §. pedig szintén csak házassági perben az ágy- és asztaltól való különélés elrendelése esetére tartalmaz intézkedést a nötartásra vonatkozóan is, de nem a sommás perben érvényesített nötartásra. A tartás összegének megállapításánál azonban az is figyelembe veendő, hogy a nőnek is van vagyona vagy keresete." A nagyváradi kir. tábla 1912. május 14. G. 56. sz. alatt kelt határozatában pedig ezeket mondja: „Igaz ugyan, hogy az 1894: 31. t.-c. 90. §. szerint a vétkesnek nyilvánított férj is csak annyiban köteles a nem vétkes nőt eltartani, a mennyiben a nő jövedelme a tartásra elégtelen, de a törvénynek ez a rendelkezése az ideiglenes nötartásra nem vonatkozik; arra nézve az a jogszabály alkalmazandó, hogy a férj nejét a házassági együttélés alatt eltartani köteles. Az a nő, aki a férje hibája miatt különélésre van kényszerítve, nem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe, mint az, aki a férjével együtt él a miatt, hogy külön vagyona vagy keresete van. Következőleg az a körülmény, hogy a nőnek magánvagyona vari, a férjet a neje ideiglenes tartásra vonatkozó kötelezettséqétöl fel nem menti, hanem a nő külön vagyona és keresete csak a tartásdíj mennyiségének megállapításánál veendő figyelembe". Régebben a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla is hasonló gyakorlatot folytatott a kolozsvárival. Azonban egyik ujabbi határozatában (1912. G. 268/2.) már olyan kijelentéssel találkozunk, hogy „a férj tartási kötelezettségét csakis annyiban és főleg oly mértékben köteles teljesíteni, amennyiben a feleség erre tényleg reá szorul*. H^gy a kolozsvári és nagyváradi kir. táblák joggyakorlatában kifejezésre jutó elv mennyire nem számol a gyakorlati élettel, mennyire sérti a törvény szellemét és mennyivel helyesebb volna a sommás uton érvényesített ideiglenes nőtartási perekre is analógia ulján H. T. 102. §-nak alkalmazása — amennyiben egy rövid cikk keretében ez lehetséges, azt óhajtanám kimutatni. * Hogy a kérdést helyesen oldhassuk meg, vizsgáljuk legelőbb is az ideiglenes nőtartás fogalmát és célját. Azt hiszem e tekintetben helyes az a több bírói Ítéletben is kifejezésre jutott meghatározás, hogy az ideiglenes nőtartás célja az, hogy addig is, mig a házasság felbontása iránti perben a házasfelek közötti jogviszonyt végérvényesen szabályozó ítélet keletkezik, a nő életfentartása biztosittassék. Miután az ideiglenes nőtartás, mint ilyen külön codifikálva s feltételei körülírva nincsenek, hanem azt az életviszonyok alakulása folytán a birói gyakorlat fejlesztette ki az Optkv. 91. 117. és HT. 90. 102. §§-ban irt jogszabályok alapján, a birói gyakorlatnak sem szabad olyan irányban fejlődni, a hol a kiindulás alapjául vett céllal ellentétbe jut, mert különben az olyan ítélet sérti a törvény szellemét s nemhogy megnyugvást keltene, hanem ujabb viszályok magvát rejti magában. Véleményem szerint tehát ellentétben van az ideiglenes nőtartás fogalmával és annak céljával az a birói gyakorlat, mely a vagyonos és keresőképes nő ideiglenes tartási perében kimondja, hogy Optkv. hatálya területén a férj tartási kötelezettségét illetően az Optkv. 91. §. nyer alkalmazást, miből folyólag a férj ez alól a kötelezettsége alól a nő keresetképessége és vagyonossága esetén sem menthető fei. Ellentétben van pedig azért, mert a különélésre kényszerült nőnek tartáshoz való joga csupán feltételes és annak érvényesítése attól a két feltételtől függ: 1. hogy a különélésben vétlen legyen, 2. hogy tartásdíj nélkül a megélhetése biztosítva ne legyen. A fennti ítéletek pedig akkor, mikor ezt a második szintén lényeges feltételt figyelmen kívül hagyják, túllőnek a kitűzött célon és ítéletükkel olyan feltételes jognak a kikényszerítését teszik a nőre lehetővé, mely jog a nőt a törvény helyes alkalmazása esetén meg nem illetné. (Folytatjuk.)