Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 13. szám - A becsület védelme

VII. évfolyam. 13. szám. Kolozsvár, 1914. március 29. ERDELYRESZI JOGI KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVHSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTrtROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak. Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd Dr. Tóth György, kir. terv.-széki biró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Ssitás Jenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolotssvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Félévre 8 kor Negyedévre.... 4 kor. Kéziratok bérmentve a szerke$:tá<téghez. Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendok. TARTALOMJEGYZÉK : A becsület védelme. — Az árverési vétel megtámadhatósága rosszhiszeműség cimén. (A kir. Curia 3. sz. polgári jogegységi döntvénye.) Irta : Rosnyay Dávid. — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhnann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Foly.). — Az EívMyi Pártfogó Egyesüiet közgyűlése. — Kérdések és feleletek. KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. >^B becsület védelme. Akármilyen jogos is legyen a panasz, amelyet az érdekelt körök a mostan divó tömeges és aggasztó törvénytermelés ellen felhozni szoktak, ez a panasz a becsület védelmére megalkotni szándékolt törvényre nem talál és arra nem vonatkoztatható. Ez a törvény — amennyiben a becsületsértés fogalmi körét megtágítja és szigorúbb büntetést contemplál — a közóhajnak kiván eleget tenni. Hiszen nem kell külön kiemelnünk, hogy mennyire általános a panasz, hogy a becsület nem részesül kellő védelemben. Okolta a társadalom ezért az enyhén kiszabott büntetések miatt a bíróságokat is. Szerintünk azonban igazságtalanul. Mert a becsület értéke sülyedésének ez csak eredménye volt. A becsület ériékében először a társadalomban veszített, a társadalom értékelte kevesebbre a becsületet. A biró pedig, a helyesen Ítélkező b:ró, aki a társadalom üterén tartja kezét, ezt megérezte és a büntetést ehhez képest szabta ki. Nem lehet minden tekintetben a bírótól társadalomjavitó működést várni. A biró is ember. Ö is benne él a társadalomban, ő is annak integráns tagja. Tőle sem lehet ennélfogva extramorált, nitzschei übermt nsch-morált várni. A bíró tehát, amikor a becsületsértőre, rágalmazóra kis büntetéseket szabott, kétséges, hogy vájjon nem-e éppen ekkor érdemelte ki a Jó biró" nevet. Beteg a mi társadalmunk — ezt kell első sorban gyógyítani. Törvényekkel, paragrafusokkal nehéz persze ezt elérni. És ebből a szempontból a törvény sohasem társadalomjavitó, hanem társadalomkonzerváló elemként jelentkezik. A becsület védelmére alkotandó törvény ennélfogva csak a jövő zenéjének tekintendő, tőle azonban azt, hogy társadalmunkat a becsület értékelése szempontjából egés/en megreformálja, Tárni nem lehet. Mert mint emlitém, a törvénynek ez nem is hivatása. Jó auspicium mindenesetre a törvényalkotás előestéjén az, hogy a közóhaj a becsületsértőkre súlyosabb büntetést kiván. Ez azt jelzi, hogy a társadalomfelfogás a becsület értékelését illetően — fordulóponton van. Ez azonban nem elégséges. Ez a közóhaj — ha szabad igy nevezni — régóta megvan és az eddigi törvény is elég módot nyújtott a szigorú büntetésre és mégis honnét van az, hogy ennek dacára a büntetések enyhék voltak mindig vagy legalább is nagyobbrészt? S itt ismét csak arra kell visszatérni, hogy a baj a társadalomban van. Ahol az egész társadalom beteg, ahol az erkölcsi fogalmak tágithatók és szűkíthetők, aszerint, amint a helyzet kívánja, ahol minden osztálynak más a morálja, ahol tehát az egyetemes morálnak kevés a hive, ott, abban a társadalomban a becsületnek is csekély az értéke. És ebben a tekintetben, a mi társadalmunk — sajnos — az utóbbi évtizedekben nagyot sülyedt. A régi jó magyar erkölcs kiveszőiéiben van. Mi megbámuljuk azt, aki másokat szemfényvesztőén becsap. Mi azt élelmesnek tartjuk. Igyekezünk vele jóban lenni, utazunk a barátságára. Innen van az, hogy (van-e közöttünk, aki ilyen esetet ne tudna?) értelmes emberek áldózatul esnek ilyen kétéltű egyéneknek és pedig csak azért, mert az értékelésük a becsület kérdésében nem volt helyes. Beteg társadalmunk reformálására kell reávetnünk tehát első sorban magunkat. Üldözni kell a sarlatánokat, a felszínen uszó könnyű egyéneket. Bele kell vinnünk a társadalomba azt a gondolatot, hogy a becsülettel meg lehet élni. És ennek a gondolatnak statuáljunk élő példákat. Ha mindez megtörtént, a szigorú törvény jó lesz, mert a bírónak — aki pedig kötve van a törvényhez — módot fog nyújtani a becsület védelmére. A társadalom javítása nélkül a szigorú törvény sem fog célt érni. A bíróságok minimumra fognak leszállani ezután is, mint mostan és eddig. Róma is sülyedése idejében mindenre külön törvényeket és pedig szigorú törvényeket hozott és még sem tudta megreformálni a római züllött társadalmat. A prima positio tehát legyen társadalmunk javítása és csak mint másodtétel fog aztán igazában érvényesülni a becsület védelmét célzó megalkotandó uj törvény. A javaslat (Törvényjavaslat a becsület védelméről), melyet a m. kir. igazságügyminiszter megbízásából dr. Lengyel Aurél, a m. kir. igazságügyminiszteriumban alkalmazott kir. járásbiró készített, I—V. cikk és harmincezer szakaszból áll. Az 1—18. §§. a szorosan vett anyagi részt, a 10—21. §§-ok a hatásköri szabályokat, a 32—31. $§-ok a vegyes rendelkezéseket tartalmazzák. Az 1. §. a rágalmazás tényálladékát adja. El van ejtve, hogy az állítás „többek" előtt kell történjék. Nem kell majd tehát arra döntéseket provokálni, hogy 2 egyén nem több egyén. Az 1. §. a rágalmazás fogalmát helyesen kibővíti, ugy, hogy az uj törvény alatt aligha fog a rágalmazó sofisztériákkal szabadulni a büntetés alól. A büntetési tétel is helyes, azonban kár, hogy az 1. bekezdésben is nincs a korlát a minimumra megállapitva. A mi viszonyainkat tekintve, a minimum megállapítása lett volna a szigorítás. A 2. §. a becsületsértést definiálja — helyesen. A 2. §. 2. bekezdése a becsületsértésnek súlyosabban büntetendő esetet állapítja meg, amikor t. i. a becsületsértés feltűnően durva módon, aljas indokból, nyilvánosan vagy sajtó utján követtetett el: