Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 12. szám - Az örökség birtokbavételeiről. Optk. 797-824. §. - T. II. 1843-1872. Folytatás

1)8. oldal. Erdéiyrészs Jogi Közlöny. 12. szám. Az ilyen alkalom számos életrevaló eszmének lesz kútforrása, mert én megvagyok győződve, hogy ebből egy állandó szerve az ügyvédi karnak fog létesülni, amely az összetartást, az állandó továbbképzést Ifcáí hivatva ápolni. Mert lehetetlen állapot az, hogy ahol annyi ügyvéd, annyi jelölt van, mint pl. Kolozsvárt is, ne legyen az ügyvédi karnak egy helye, ahol állandóan találkozhassék az- egyik kolléga a másikkal és ahol a kari ügyeket fesztelenül megbeszelhesse. Ismerjük fel végre a helyzetet és igyekezzünk azon javítani. X Bz oriüsség birtohbouBteléről. X^íOptkf. 797-824. §. - T. II. 1843- 1872.) Irta: Dr. Tóth György. (folytatás.) 808. §. Ha valaki, kit a» öröklési Jog égessen, vagy résében, végrendelet nélkül is illeteti volna, örökössé neveztetik; nincs feljogosítva a törvényes öröklésre hivatkozni, s ez által a végrendeletet meghiusitni. Az örökségbe vagy a végrendetetnél fogva kell lépnie, vagy arról egészen lemondania. De azon személyek, kiket kötelesrész illet, az örökség el nem fogadását kötelesrészök fentartásával tehetik. 1. 1. A 726. és 563. §§. rendelkezésein kivül fennforoghat az az eset, hogy az örökhagyó a törvényes örököst feltétel mellett nevezte örökösévé. A végrendeleti örökös személyéhez kötött meghagyás is fordulhat elő a végrendeletben. Ezek meghiúsításának kikerüléséi célozza e rendelkezés.1 2. E rendelkezés alól kivételi képeznek a 774. §-ban szabályozott kötelesrészre jogosítottak. Ezek megtehetik, hogy a végrendeleti örökséget köteles részök veszélyeztetése nélkül el nem fogadják. Sőt a végrendelet cimén való öröklési nyilatkozat tétele után is az el nem fogadás a kötelesrész veszélyeztetése nélkül érvényesülhet.2 II. E helyen vissza kell hogy mutassunk az optkv. 563. §-ra, amely szerint a hagyaték terhek a hagyatéki vagyonnal együtt járnak; hacsak az örökös személyes cselekvényére nem vonatkoznak. A végrendeleti öröklés különös eseteiben azonban nem az 563. §. rendelkezése, hanem a jelen §. nyer alkalmazást. E §. a modus érvényesülhetését kívánja biztosítani, hogy a végrendeleti örökös a végrendelkező célját ne hiúsíthassa meg. Itt azonban nem mellőzhetjük annak a kiemelését, hogy a végrendeletileg részesített személyre (örökös, hagyományos) rótt oly szolgáltatás, amely harmadik személy részére valamely előny juttatását célozza, sohasem egyéb, mint hagyomány (legatum 535. §.), járjon az akár a hagyatékból, akár a részesített személytől.3 Az ily szolgáltatások a meghagyás fogalmából kizárnák, mert a törvény a meghagvást (modus) feloldó feltételnek kívánja tekinteni. (L. 709. §.) Az optkönyv — helyes értelmezés szerint — a meghagyást kikényszerítőnek nem tartja, annak birói kikényszerítését meg nem engedi, hanem a nem teljesités következményéül a jelen §-ban azt állítja be, hogy a meghagyással terhelt elveszti az örökséget, ha a meghagyást nem teljesiti.4 1 Ez az úgynevezett: nemleges végrendelet. Pofaíí-Horímann conini. II. 539. old. 2 Ennek fenntartásához nem szükséges kifejezett nyilatkozat. Ha a hagyományok és más végrendeleti intézkedések teljesítése folytán derül ki, hogy a köteles rész nem marad fenn: a köteles rész kiszabható. Az osztr. f3bir. így döntött 1853. X 14-én. £449. sz. alatt. 3 A meghagyás fogalmi meghatározása az esetek különbözőségeire tekintettel szabatosan ne"1 eszközölhető. A meghagyás vagy hagyomány vitatása esetén a hagyomány vélelmezendő. A T. II. 1701. §-a szerint: az örökhagyó az örököst vagy hagyományost meghagyással valaminek adására, tevésére vagy nem tevésébe kötelezheti anélkül, hogy a kötelezettel szemben másnak követelési jogot adna. Amennyiben az örökhagyó máskép nem rendelkezett, az örököst terheli a meghagyás. Kolosváry azt tanítja, hogy: a mértéktelen meghagyást a bíróság mérsékelheti s meghagyásképen a végrendelet meg nem támadását is ki lehet kötni. (II. k. 687. 1.). A megtámadás tilalma azonban nem terjed ki a végrendelet valódiságának és értelmének megtámadására. így a Curia is 4070 886. Dt. Ujf. XVI. 284. 1. Elvi szempontból 1. Kohler: Jogtud. Közlöny 1888. évi 1. szám. Az optkv. szempontja e 720. §-ban nyer kifejezést. * L. Dr. Menyhárth Gáspár: Követelhető-e a meghagyás (inodus) teljesítése? (E. J. K. 1912. 40. szám). Ez érdekes cikkben a meghagyás do<*matfkai alapon éles disíinctioval lett körvonalazva. AT. I. az 1836—1837. III. Gyakorlati szempontból az kiván még megvilágítást, hogy a meghagyással terhelt mikép szorítható a meghagyás teljesítésére. Erészben az örökösödési eljárás ma igy intézkedik: Há végrendeleten alapuló öröklés esete forog fenn és valamely örökösnek joga föltételtől függ: kiderítendő, vájjon a föltétel bekövetkezett-e már? s esetleg tisztába hozandó a jogviszony, mely a föltétel függőben léte alatt fenn fog állani. (1894. XVI. tc. 55. §. 3. p.)5. A T. II. akként intézkedik, hogy: a végrendeleti végrehajtó, az örökös, örökös társ, vagy bárki más, aki a meghagyás teljesítésében érdekelve van, kérheti, hogy a hagyatéki bíróság valaminek adására, vagy tevésére irányuló meghagyás teljesítésére határidőt tűzzön ki. Közérdekű meghagyás esetében az illetékes hatóság is kívánhatja a határidő kitűzését. (170. §.) Ez az álláspont fedi a mai jogállapotot, amely szerint a meghagyást kikényszerithetőnek nem találja: perrel érvényesíteni nem lehet. Ez foly abból, hogy a meghagyásban nyilvánuló követelés ideális érdek, amelyre a kártérítés szabályai nem alkalmazhatók, tehát az optkv. 709. §-a szerint a meghagyás bontó feltétel erejével hat.6 (Folytatjük.) KÜLÖNFÉLÉK. Az Országos Ügyvédszövetség kolozsvári osztálya. Meghívó. Az Országos Ügyvédszövetség kolozsvári osztálya 1914. évi rendes közgyűlését Kolozsvárt, 1914. évi április hó 18-án délvJán 5 órakor tartja meg a városháza közgyűlési termében a következő tárgysorozattal: 1. Titkári jelentés az 1913. évi működésről. 2. Pénztárosi jelentés. 3. Az egri Kamara átirata az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdij-Intézet ügyében. 4. Választás a lemondás következtében megüresedett osztályelnöki és központi igazgatósági tagsági állásra. 5. Indítványok. Erre az ülésre a t. szövetségi tagokat tisztelettel meghívjuk. Kelt Kolozsvárt, 1914. évi március hó 4-én. Dr. Petrán Tibor s. k. (P. h) Dr. Óvári Elemér s. k. lilkár. tirselnök. = Az uj polgári törvénykönyv. A Magyar Jogászegyesülét Nagy Ferenc titkos tanácsos elnöklésével teljes ülést tartott, amelyen megkezdték az uj polgári törvénykönyv javaslata fölött való vitát. Nagy Ferenc, aki az uj polgári törvénykönyv kénviselőházi előadója is, hangoztatta, hogy bár a tervezet már a képviselőház bizottságai előtt fekszik, mégis hónapokra lesz szükség, amig a bizottsági munkálatok befejeződnek és igy a Magyar Jogászegycsüíetnek is bőven lesz ideje és alkalma a fontos jogi kérdések m gvitatására. Medgyes Simon dr. udvari tanácsos, ügyvéd az uj polgári törvénykönyvvel kapcsolatban: A szülők és kiskorú törvényes gyermekek közötti jogviszonyról tartott előadást. Kiemelte, hogy mig a törvénytelen gyermekek sorsával számos bírálat és vélemény foglalkozott, addig a törvényes gyermekek helyzete nem vont magára annyi érdeklődést, habár a törvényes származás egymagában a gyermekek sorsát még nem biztosítja. A gyermekvédelem állami és társadalmi feladata elsősorban a szülői házban kezdődik. Bizonyos, hogy a családi nevelés a mi társadalmi visszonyaink között legjobban felel meg a gyermekek érdeke nek, de viszont kétségtelenül az államnak és társadalomnak gondoskodnia kell arról, hoyy a gyermekek érdekei a család keretében se szenvedjenek sérelmet. E célból a szülői hatalom, §§-ban; a T. II. az 1701—1705. §-ban intézkedik a meghagyásról. Az 1703. §-ban a javaslat kimondja: A meghagyással terhelt részesítést olybá kell venni, mintha az örökhagyó a részesítést a meghagyással ellenkező magatartáshoz, mint bontó feltételhez kötötte volna. 5 Az 1894. XVI, tc. 82. §-a csak a hagyomány biztosításáról intézkedik. Az 1894. XVI. tc. 55. §. 3. pontja alapján talán alkalmazni lehetne a T. II. 1704. §-ban foglalt elveket ma is. Menyhárth szerint : nem indokolható a törvényből, hogy akár a végrendeleti végrehajtó a meghagyás teljesítésének követelhetésére följogosítottnak tekintessék; sem az, hogy a bíróság a meghagyás kikényszerítésére a tárgyalás be nem fejezése által (817. és 819. §.) közrehasson. c Ha a meghagyás az ezzel terheltnek hibáján kivül lehetetlenné vált akként kell venni, hogy a bontó feltétel nem következett be.