Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 12. szám - Az ügyvédnek a bíróság és kartársai iránti kötelességei

VII. évfolyam. 12. szám. Kolozsvár, 1914. március 22 ERQELYRESZI3061K0ZL0HY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTfiBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak-. Szerkesztő és kiadó: Rovatvezetők: Dr. Bitó Balázs, ügyvéd, •-Dr. Papp József, ügyvéd, Dr. Szitás Jenő Dr. Pordea Gyula, ügyvéd. a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, és Dr. Tóth György, kir. törv.-széki bíró. Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelen minden vasárnapon. Kéziratok bérmentve a nerkutőséghez. Kolozsvár, Előfizetési dij: Egész évre 16 kor. Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz Deák Fercncz-utcza 42. szám. Félévre 8 kor Negyedévre.... 4 kor. intéz endők. TARTALOMJEGYZÉK : Az ügyvédnek a bíróság és kartársai iránti kötelességei. — Az örökség birtokbavételéről. (Optkv. 797—824. §§. — T. H. 1843—1872.) Irta: Dr. Tóth Gvörgv. (Folvtatás). KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X Hz ügyvédnek a bíróság és kartársai iránti kötelességei. Az ügyvédnek (legyen az diplomás ügyvéd vagy gyakorlaton levő jelölt) ezen kötelességeit Králik az ő „Magyar ügyvédség" cimü könyvében, mely könyv, sajnos sok ügyvéd könyvtárából kiányzik, következőleg definiálja: A bírósággal szemben ,,a tárgyalásokon, az érintkezésekben müveit modort kell használni, olyat, mely lehetővé teszi, hogy a mindennapi érintkezés kellemesen folyjon." Az ügyvéd tanult ember, tőle az udvarias modort joggal meg lehet kívánni. Ezt az udvariasságot önuralommal, mértéktartással, minden hencegő, sértő kifejezések és érzések távoltartásával lehet elérni. Ami az ügyvédi kollegialitást illeti, e tekintetben idézi Mollot definícióját, mely szerint kollegiálilás alatt „érteni kell nemes, udvarias érzések koncertjét, amely egyesíti a kart és annak minden tagját arra viszi, hogy becsületérzésböl, közös érdekeik kultuszából tiszteljék mindannyian a szabályokat, védjék közös jogaikat, végrehajtsanak ekként jó cselekedeteket, elősegítvén ekként a köz- és az egyéni jólétet." Az ügyvéd, ha igazán az, a kollegitás folytán nemcsak becsületes ember, hanem egyúttal udvarias is. A mit bíróval szemben nem illik tenni, attól kollegával szemben is őrizkedik az igazi ügyvéd. Idézi aztán Králik — a már emiitett Mollot-nek „Régles sur la profession d'advocat" cimü müvéből a kartársak irányában követendő szabályok egynéhányát, melyek valóságos tizparancsob.tjai az ügyvédi karnak. Igen nagy tért venne igénybe ezen szabályok idézése, azért elégnek tartom egyre csak felhívni a figyelmet és különösen ajánlani elolvasásra. iMindazonáltal nem tudom magam visszatartani, hogy ezen szabályokból legalább egy sort ne idézzek, amely nálunk különösen megszívlelendő és amire lejjebb még visszatérek. Hogy t. i. „az első kötelesség, amelyet hagyományaink fiatal ügyvéd számára kartársaival szemben előírnak, az. hogy tisztelettel legyen az öregek iránt...." Ha most a Králik által felállított mértékkel kezünkben — vizsgálat tárgyává tesszük a mi ügyvédeinknek magatartását a bíróság és kartársaik irányában, meg lehet állapítani, hogy ez a magatartás a bírósággal szemben többé-kevésbé közeledik a mértékhez. Vannak itt is kilengések, a helyes birói taktika azonban mindig képes az egyensúlyt helyreállit-mi. A fő azonban mindig a bíró részéről is a mértéktartás, a hivatása magaslatán való állás. Egyedül ez képes hatni, ez képes az affektusokat, amelyeket a tárgyalás vált ki. lenyomni. A helyzet azonban sokkal szomorúbb — az ügyvédi kollegiálitással. Itt már — bajok vannak. Az udvarias érzésekkoncertjéről — amiről Moílett beszél — szó nem lehet. Hanem van diszharmónia. Mert hiányzik az igazi, nemesen #érzö kollegialitás. Hiányzik a kartársiasság, a kartársi szellem ápolása. Mindenik csak magának él. A jó irodáju ügyvéd lenézi — a kevés klienteláju ügyvédet. A kis jövedelmű — irigykedve gondol arra, akinek jövedelme akkora, hogy abból félre is tehet szomorú napokra. És ennek a nyugtalan, zavaros lelki állapotnak hü tükre a periratokban is fellelhető, az érintkezésben is megérezhető. Az emberek — itt — egymáson ütnek, ütni szeretnek... Azért nem tárgyilagosak a periratok. Hot vagyunk attól, amit Mollot a 112. Régle-jében mond, hogy t. i. „lárgyaláson vagy perirataiban az ügyvéd sohase használja tehetségét arra, hogy kartársát nevetségessé teejge; kartársát ne üldözze soha megvetéssel vagy szemrehányásaival...." A keserűség végighúzódik minden ténykedésén az ügyvédnek. Hogy aztán ebből — udvariasság nem lesz — kézenfekvő. Pedig az érintkezésnek, a kollegialitásnak ez a sinequanonja. Az elemi udvariassági tényeket mellőzve odajutunk aztán, hogy az ügyvéd kollega asztalhoz ül, a másik társával tárgyalni, anélkül, hogy magát bemutatná.... Akadt már olyan is, akitől a biró kellett megkérdezze, hogy kihez van szerencséje ? mert különben tárgyalt volna — anélkül, hogy magát megnevezte volna. Az ilyen ténykedések nem vezetnek kollegialitásra. Ezek meg nem bocsátható aberrációk. Hogy aztán milyen a fiatalok viselkedése az öreg kartársakkal — arról jobb nem is beszélni. N.hink az öreg kolléga — guny tárgya. Nálunk az idő nem tekintélyöregbitéssel jár, hanem éppen megfordítva. A tekintély napról-napra csökken. Ez is kóros jelenség, amivel érdemes volna behatóbban foglalkozni. És azt hiszem, hogy az ilyen vivisectióból sokat tanulnának a fiatalok is. Mert hisz az ö sorsuk is — a megvénülés. Hiányzik egyáltalán az ügyvédi karban a kartársiasság ápolására való törekvés. Pedig erre nagyobb városokban, ahol nagyobb számban vannak ügyvédek, ugyancsak kínálkoznék bőven alkalom. Azért a kartársi érzést már a fiatal nemzedékben kell felkelteni. Velük az összetartást, az együvétartozás érzetét kell melegen ápolni. Legyen a jelölt tisztelettel az ügyvédek iránt. Tartsa kötelességének magát megismertetni pl. a kamara elöljáróival. Mindenekelőtt annak elnökéve!. Öt az ügyvédek, a kartársak szabad szavazattal választják. Ö a család feje, mindannyiunknak mintaképe, a primus inter pares. Ö őrködik a kar érdekei felett. Kell tehát, hogy megismerje a kamara területén levő kollegákat. A megismerésből kifejlődik a kollegialitás, a melyre pedig mindannyiunknak különösen súlyt kell helyeznünk. Meg kell becsülnünk tehát önmagunkat. Keresni kell mindenekfölött az érintkezést. íme pl. itt van az ügyvédjelölteknek miniszterileg elrendelt gyakorlati továbbképzője. Erre az ügyvédkoüégák figyelmét különösen felhívjuk. Látogassák ezeket ők is. Ezzel az összejövetelek értékét is emelik, szerzett tapasztalataikkal pedig útmutatást adnak a fiatal generációnak. De különösen ajánlatos az ezen összejöveteken való részvétel a kartársi együttérzés ápolása szempontjából is.