Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 7. szám - Az alaptőkeleszállitás reformjához

52. olaal. Erdélyrészi A 209. § 2. bekezdésének megokolását nem találjuk a törvény-előkészítő munkálatokban: különösen pedig nem akadtunk reá arra, hogy a kisorsolásra vonatkozó rendelkezést — aminek alapjul kétségtelenül az 1870. évi német novella 215. §-ának 3. bekezdése szolgai — miért nem vette fel a törvény a 161. §-ban a saját-részvény szerzésére nézve felállított tila- • lomhoz és miért olvasztotta össze az alaptőkeleszállitás szabályozásával ? K. T.-ünknek az alaptőkeleszállitással szemben elfoglalt álláspontját tartva szem előtt, pedig igazán érthetetlen az, hogy amíg az alaptőkeleszállitásnak és a tőkét csökkentő részvénybevonásnak egyéb módozatainál érvényesül a hitelezők védelme végett megkívánt törvényszéki ellenőrzés, addig az eredeti alapszabályokban megállapított kisorsolás utján történő tőkeleszállítás keresztülvihető abban az esetben is, ha a társaság ennek folytán képtelenné válik tartozásainak teljesítésére. A törvény-magyarázat a 209. § világos rendelkezése melleit nem gondolhat arra, amit talán e kivételt megtevő törvényszerkesxtők, akik még ma is meglehetősen vitás jogi természetű és hatályú amortizációnak fogalmát nem láthattak tisztán, szem előtt tartottak (és amit Neuman Ármin (1. 648. I.) mint „rendszerinti", Kádár Gyula (Magyar részvénytársasági jog 177. 1.) pedig mint egyetlen esetet bele is akarnak magyarázni a törvénybe), hogy t. i. a 209. § 2. bekezdése a tiszta jövedelemből és nem az alaptőkéből történő kisorsolásra vonatkozik. A szóbanforgó kivételnek ilyen módon való magyarázatát lehetetlenné teszi az a tény, hogy a tiszta jövedelemből történő részvénybevonás (amortizáció) nem von maga után alaptőkeleszállítást : holott a 209. § 2. bekezdése az alaptőkeleszállitásnak egyik estét veszi ki az általános feltételek alól/' Részletesebb fejtegetések nélkül is megállapíthatjuk tehát, hogy a K. T. 209. §-a nem védi meg alaptőkeleszállitás esetén a hitelezők érdekeit. 1. Mert a tőkeleszállítás keresztülvihető az ö meghallgagatásuk nélkül is, 2. mert az eredeti alapszabályokban megállapított és a tökét apasztó részvény-kisorsolás esetén még a bírói ellenőrzés sem érvényesül. A hitelezők védelmére feltétlenül szükséges volna — a német K. T. 289. §-ához hasonlóan —• annak kimondása, hogy az alaptőkeleszállitás csakis abban az esetben vihető keresztül, ha a társaság az eredeti alaptökére hitelt nyújtó összes hitelezőit •— amennyiben azok, megtelelő határidőt kitűző felhívás alapián a/, alaptökeleszállitásról értesülvén, azt követelik — kielégítette, avagy követeléseiket biztosította. b) Az alaptőkeleszállitás folytán érdekeikben sérelmet szenvedő részvényesek védelmére a K. T. 209. §-a mindenekelőtt felsorolja azokat a módozatokat, amelyek betartása mellett az alaptőkeleszállitás keresztülvihető (a 2. bekezdésben körvonalozott kisorsolástól eltekintve: 1. a részvények visszaszerzése és megsemmisítése, 2. a még künnlevö részletfizetések elengedése, 3. készpénzbeli részletfizetés és 4. a részvények névértékének leszállítása); emellett — a 2. bekezdésben említett kisorsolástól eltekintve — közgyűlési határozatot követel meg. A törvényszék engedélyét — amint az a 209. § utolsó bekezdéséből is kitűnik — a törvény elsősorban a hitelezők érdekeinek védelmére követeli meg. Az általános jogelvekből következnék, hogy a részvényesek egyéni jogait (tagsági, részesedési stb. jogokat) korlátozó vagy éppen megsemmisítő alaptökeleszállitáshoz valamenyi érdekelt részvényes hozzájárulása követeltessók meg. Az alaptőkeleszállitás érvényes elhatározásához ez az „egyhangú hozzájárulás" azonban — gyakorlati szempontokból -— nem követelhető meg, mert 1 Messze túlhaladná dolgozatunk célját az amortizáció bonyodalmas kérdésének rendszeres taglása. Felemlítjük azonban, hogy igen tekintélyes német írók (igy Slaub is. Anra. 1. § 7. ad 227. § Leist: Sanierung. 98. és kör. II. Goldmann: 10 ad 227. Leh an-Ring No- 5. ad 227. S; Rehin: Bilanzén slb. 423. 1. : Frankenburger: Handelsgesetzbuch stb. 1902. 1. ad 227. §.; Esser: Die Aktiengesellsrhaft. 1907. 3. ad 227. §.) vitatják, hogy a tiszta jövedelemből történő részvénybevonás is csökkenti az alaptőkét. Ez a felfogás azonban főleg a N. K. T. 227. g-ának dogmatikai magyarázatából keletkezett; tehát nem is támaszkodik részvényjogi általános elvekre. Hiszen mága Leist is koncedálja (i. m. 99. 1.), hogy a hitelezők érdekében, de lege ferenda helyes volna, ha a N. K.T. 227. §-a azzal a rendelkezéssel toldatnék meg, hogy a tiszta jövedelemből foganátositott részvénybevonás esetén a a társaság fennállása alatt törvényes tartalékalapba őrizendő meg a bevont részvények értékét kitevő összeg. Lásd részletesebben az 1870. évi N. K. T. 125., az 1884. évi novella 215. d. és az uj N. K. T. 227. §-aihoz fűzött megjegyzéseit a német kommentároknak • továbbá Hirschland (Die Einziehung von Aktién. München 1908); Geiger (Busch's Archív 1874. 10. L)j Bachmann (u. o. 1875.1.1.); Reisch (Grünhut—Zeitschrift stb. 28. k. 716. I ) ; Hergenhahn (Magzin für. das d. Recht der Gegenwartz 7. k. 28. I.): Neuburger (i. m. 186. is köv. II.) és Ripart (Annales de droit commercial 1907. évf. 372—378. II.) stb. fejtegetéseit. Joai Közlöny. 7. szám. lehetetlenné tenné a sokszor egyetlen mentő-akciót alkotó eme műveleteknek megvalósítását.4 Viszont nem helyeselhető a K. T.-nek az a rendszere sem, amely bármely közgyűlésnek többségi határozatát elégségesnek tokinti a részvényesek egyéni jogait annyira érintő alaptőkeleszállitás keresztülviteléhez. K. T.-ünknek a részvényesek érdekeit a közgyűlési határozat megkövetelésénél védelmező rendelkezése két irányban tökéletesítendő: 1. szigorú — az alapszabályok rendelkezéseivel sem enyhíthető — minősített határozatképesség követelendő meg a leszállítást elhatározó közgyűléstől; 2. a törvényben Írandó körül a közgy. határozatnak tartalma. Előbbire azért van szükség, hogy biztosittassék eme nagyfontosságú müvelet, elhatározásának a komolysága és megfontoltsága ; utóbbira pedig azért, mert a részvényesek érdekeit tekintve, mindenekelőtt az alaptőkeleszállitás módozata és keresztülvitelének formája bir fontossággal, aminek a meghatározására kizáróan a közgyűlés jogosítandó fel, minthogy a legtöbb visszaélés éppen abból keletkezik, hogy az általánosságban tartott közgyűlési határozatot végrehajtó igazgatóság nem jár el egyformán, igazságosan az egyes részvényesekkel szemben.5 A részvényesek érdekeit tekintve, igen nagyfontosságú kérdés az, hogy minő módon lehetséges az alaptőkeleszállitás keresztülvitele. Az alaptőkeleszállitás megfelel'") szabályozása mellett azonban arra nincsen szükség, hogy a törvény — a K. T. 209. ij-ához hasonlóan — az egyes módozatokat merev taxatióval felsorolja, mert ez a részvénytársaságnak szabad mozgását hzerfelett hátráltatná. A hitelezőknek és részvényeseknek a német K. T. G88. és következő §-aiban megvalósítódhoz hasonló védelme, továbbá a közgyűlési hatáskörnek az „egyéni jogokkal" szemben keresztülvitt korlátozása, egymagukban is elégségesek arra, hogy a sérelmes módon történő tőkeleszállítás keresztülvitele elé gátat emeljenek. A tőkéből történő részvény-bevonás és összevonás azonban — amiket alább röviden ismertetni fogunk — különös törvényes szabályozásra szorulnak, mert eme tőke-leszállító módozatok erőszakosan avatkoznak be a részvényesek egyéni jogaiba. A gyakorlati élet és lehetőség az alaptőke-leszállítás módozatainak bizonyos főbb típusait forrotta ki és amidőn a reform részéről figyelembe veendő jogi szempontoknak körvonalazására vállalkozunk, nem mulaszthatjuk el eme módozatoknak bizonyos rendszerességgel összeállított rövid áttekintését. Az alaptőke-leszállításnak módozatai általánosságban két csoportba oszthatók: lehetnek ugyanis olyanok, 1. amelyekegyszerre és egységesen: 2. amelyek fokozatosan valósítják meg a tőkeleszállítást. 1. Az első csoportról általánosságban megjegyezzük, hogy az egyszerre (egy időben) megvalósuló tőke-leszállitás kihathat valamennyi részvényre, illetve részvényesre; de lehet olyan is, hogy a részvényeknek csak bizonyos részét érinti. Az egyszerre megvalósuló tőke-leszállitás rendszerint kétféleképen történik: a) Az első módozat az, amidőn a társaság a veszteség által csökkent alaptőke tényleges összegére szállítja le az eredeti tőkét. Ha pl. az alaptőke 600.000 koronában állapíttatott meg és a veszteségek folytán a társaság csak 400.000 korona értéket fedező vagyon felett rendelkezik; akkor a társaság az alaptökét leszállítja 400.000 koronára és a részvények névértékét az eredeti névérték kétharmadában állapítja meg. Ez a módozat felel meg a K. T. 209. §. 1. bekezdéseben említett ..a részvények névértékének leszállításának. ° Ilyenkor a részvényesek betétjeiből a társaság nem fizet vissza semmit sem: a leszállítás csak „számtanilag" (ziffermiissig, rechnungsmássig) vitetik keresztül. Ez a módozat a részvényesek szempontjából határozottan előnyös, mert lehetővé leszi azt, hogy a részvénytársaság a veszteség folytán csökkent alaptökének az eredeti összegre való kiegészítése nélkül (amire alaptőkeleszállítás nemlétében a K. T. 165. és 199. §. 4. p. értelmében szükség volna) a tiszta jövedelemből osztalékot fizessen: előnyös a részvénytársaságra nézve is, mert az osztalék fizetése kedvezően hat a részvények árfolyamára.0 Annál károsabban érint 4 Lásd e tekintetben különösen Leist (Die Sanierung von Aktiengesellschaften. Berlin, 1905.) gyakorlati ismeretekben bővelkedő fejtegetéseit. 6 Lásd e tekintetben részletesebben : Nitsche: jogászgyülésen előterjesztett véleményét (54, 1.) és Mészáros Lajos cikkét (Jogtud Közlönv 1911. 26. sz.), a német K. T. 288. § 29. mondatára vonatkozóan: Leist: (i. m. 73. 1.) világos fejtegetéseit. " Amint Lehmann megjegyzi (i. m. IL G22. 1.) „Die Abschreibung raubt den Gliiubigern nicht einen vorhandenen, aber eiaen zükünftig elwa zu envartenden Betrag von Vermögenswerten, der für sie sont reserviert wáre." L. még Neuburger : i. m. 33. és köv. II.