Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 7. szám - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. (Folytatás)

7. szám. Erdélyrésasi Jogi Kftziön.v 53. oldal. heti azonban a társaság hitelezőit, akiknek meglevő egyetlen garanciáját (a veszteségek folytán kisebbedett tőkét) ugyan nem csökkenti, de az évi tiszta jövedelemnek az alaptőke eredeti nagyságra való kiegészítésére leendő fordítását megakadályozza.7 (Folytatjuk.) X Telchtiünyui helyesbítés a gyakorlatban. (Folytatás.) A tényleges birtokosokat a hirdetmény (betét r. 45. hely. r. 28. §.) arra szólítja fel, hogy „oda hassanak", hogy az átruházás tényét az átruházó tkvi tulajdonos ismerje el, holott a tényleges birtokosoknak fogalmuk sincs arról, milyen lehet a tkvi állapot. Bizony, ez az „oda hatás" a bizottságra hárul s különböző fogásokból áll, pl. hogy muszály a tkvi tulajdonosnak keresztet vonni, mert különben büntetést kap (== joghátrány éri, amit de !ege ferenda meg is érdemelne) s hogyha nem von is keresztet, ugy is csak be lesz kebelezve a ténylegesség, vagy ha a tkvi tulajdonos nem von, másoknak se szabad vonni az ö részére (persze ennek végrehajtásához egy jó mutató kellene) vagy hogy vonjon keresztet, ne fizesse tovább az adót, mikor pedig azt kívánja, hogy a tényleges birtokos térítse vissza neki a 30 éven keresztül fizetett adót, akkor felvilágosítják, hogy az adót a tényleges birtokos fizeti, azután, ha az emberek nem jönnek, kidobottatják, hogy a ki nem jön, a csendőrök fogják elővezetni és büntetést fognak kapni, vagy hogy a bizottság mindjárt bemegy, ha nem jönnek stb. Kitűnő azonban a 912: 7, 32. §. azon intézkedése, hogy a keresetet a kiküldött felveheti, nem azért, mintha az összes makacskodó tkvi tulajdonosokkal idő volna perekkel tisztázni a kérdést (jegyzőtől pedig aligha venné főnöke jó néven, ha nagy tömegű perrel jönne be) ezenkívül a tényleges birtokosok sem igen vállalkoznának bélyeg után járni és költeni, (mert a per nem bélyegmentes), sőt még a bíróság székhelyére tárgyalásra be is járni, mind a mellett ijesztésnek nagyon jó s ha a tényleges birtokosban van némi érdeklődés, nyilvánvaló könnyű esetekben sikerrel használható a makacs alperesekkel szemben, kiknek az az elvük, hogy bele nem egyeznek, de ha nélkülük tud valamit a lényleges birtokos csinálni, azt már nem bánják. A végrehajtásról nincs intézkedés ; ennek a félre bizása egyértelmű volna annak valószínű elmaradásával, legjobb tehát bele foglalni az ítéletbe, hogy jogerő után a bekebelezés foganatosítása végett a tkvi hatóság hivatalból megkeresendő. A fentiek szerint a tényleges birtokos fogalma egyenlő lévén a birtokló tkvön kivüli tulajdonos fogalmával, következik, hogy a bizottság előtt indítható per ennek a tkvön kivüli tulajdonnak a tkvi bejegyzésére irányul, vagyis a 912: 7, 33. §. 2. bek. szerint deklaratív jellegű. Ugyanezen §. 1. bek. beszél constitutiv jellegű keresetről is, amit a birtokban nem levő, de igazi tkvön kivüli tulajdonos indítana a jogtalan bitorló ellen, ily esetben zárlatnak is lenne helye, ez alig előforduló különlegesség. Osztály a leggyakoribb esete a beleegyezéses eseteknek, ugy, hogy a bizottság jórészt nem egyéb, mint osztályos egyezséget készítő bizottság. Az osztály kiváltkép jellegzetes beleegyezéses eset, de minél nagyobb számú a tulajdonostárs, annál kisebb a remény, hogy ilyent nyélbe lehet ütni; 10—15 emberig még lehet remény, de már 30—40 vagy 100 emberes tkveknél, mert ilyenek is vannak, mosolyogni kellene azon, ki azokat helyesbíteni akarná, már t. i. előírásos módon. Ennyi embert csakugyan csak csendőrrel lehetne összegyűjteni. Ha néhány ember hiányzik, de lehet gondolni, hogy nem ellenkeznek, akkor lehet dolgozni, csak meg kell mondani a meg nem jelentek tesvérének vagy házastársának, hogy mondják meg a meg nem jelenteknek, hogy osztoztak s küldjék be őket keresztet vonni, mert előttük ujabban az ingatlanok felolvasva nem lesznek. Elvétve felhívást is lehet kibocsátani, bár osztálynál ennek nincs helye. Ha nagyon sok az osztályos eset s a bizottság, illetve kiküldött látja, hogy minden cselfogása és ijesztése dacára az emberek nem jönnek, a kik jönnek, megszöknek, akkor hozzáfog a „jutalékra dolgozás" gyakorlati intézményéhez. Erre különben akkor is szükség van, ha régi elhaltak vannak a tkvben, kik pl. idegen helyen halván el, a bizalmi férfiak nem tudnak örökösöket diktálni, a felek közül pedig szokás szerint senki sem vállalkozik utána járni. A jutalékra dolgozás ugy néz ki, hogy a jelen nem lévők jutalékai érintetlen maradnak, vagyis minden parcellában megmaradnak, de ha ők is bírnak kizárólag 7 Lásd: Leist: i. m. 7—8. 11.). egy parcellát, abban viszont bennmaradnak a többiek is, ha elismerik a t. b. jogát, ha nem. Természetesen minél többen vannak a jelen nem levők, annál tökéletlenebb a munka, de ha kevés van jelen nem létező, még egy-egy vázrajzi megosztás is elcsúszhat, természetesen csakis a jelen nem levők által nem bírt parcelláknál, bárha szigorúan ez a bet. r. 85. §. hely. r. GG. §. ut. szerint nem volna szabad, de jogsérelem belőle nem lehet, mert a mezőgazdasági ingatlan értéke a megosztás által nem csökken s mert a jelen nem lévők a megosztott területekben jogtalan jutalékaikkal ugy is bennmaradnak. A jutalékra dolgozás egyik oka továbbá az, hogy kiskorúakkal előirás szerint nem szabad dolgozni, tehát azok jutalékainak meg kell maradni. Adásyétel is gyakran fordul elő; természetes, hogy a tkvi tulajdonostól kell kiindulni (1911. El. 2. A, 6. kol. t. eln. r. II. 1.), vagyis annak vagy jogutódának kell beleegyező nyilatkozatot adni, azonban nem kell holmi láncolatokat keresni, mert erre semmi szükség nincs: ha valami közbeeső jogügylet után illeték fizettetett volna, a betét r. 145. §. hely. r. 87. §. G. bek. szerint az utolsó vagyonátruházásnál illeték mértéklésének lenne ugyan helye, ilyen eset azonban nem szokott előfordulni. A jkvbe ilyenkor időpontul a iegiijabb szerzés ideje irandö. Csere is többször fordul elő, itt is lehetnek közben átruházások, fődolog, hogy a tényleges birtokos javára a tkvi tulajdonos beleegyező nyilatkozatot tegyen. Ajándék rendszerint lemenő javára fordul elő; ezt az illeték miatt a jkvben ki is kell tüntetni; az ajándékozó részére az életfogytiglani haszonélvezet jkvre vételét nem kell elfelejteni. Ez a 89 : 38, 8. §. leggyakoribb esete. Kiigazítás a jogcím akkor, ha más valami jogügyleti cimet nem lehet találni, vagyis ha az érdekeltek s bizalmi férfiak azt mondjak, hogy a tkvi tulajdonos vagy jogelőde a kérdéses ingatlant sohse birta, hanem a tényleges birtokos családjáé volt mindig. Helyesbítés az, ami már kiigazítás se lehet, vagyis nem a tkv készülte (helyszínelés, átalakítás) idejében, hanem később elkövetett hiba forog fenn, pl. téves szerződési szám vagy téves bevezetés — bár a gyakorlat néha ezt is kiigazításnak nevezi; nincs is a megkülönböztetésnek semmi gyakorlati indoka. Öröklés osztálylyal kapcsolatosan vagy önállóan is előfordul. De az örökösöknek birtokban kell lenni; ha az örökösök az idegenek által bírt parcellákra nem akarnak beleegyező nyilatkozatot adni, vagy köztük kiskorúak lévén, nem is adhatnak, vagy ha a tényleges birtokos nem jön elfogadó nyilatkozatot tenni, akkor az illető parcella marad az örökhagyó nevén és minthogy a közjegyző már azonosítás és ténylegességekkel nem dolgozik, hanem csak jutalékkal (és nem jutalékra), hagyatéki eljárás utján kerül az örökösök nevére. Az örökléses esetnél is a betét r. 93. §. hely. r. 52. §. 2. p. szerint a tényleges békés birtoklás nemcsak a bizalmi-férfiakkal, hanem helyhatósági bizonyitványnyal is igazolandó. Ennek oka az, hogy az örökléses szakasz, mely az első novellában van, a 89: 38, 6. §., ugy lett szövegezve, hogy az nem önálló, hanem a 86: 29, 17. §. 18. §-nak (a ritkább vegyes esetek első bekezdésében emiitett két t?-nak) a kiegészítése, a rendeletek fent idézett szakaszai még inkább összekeverik s megkülönböztetés nélkül a birtoklás kettős igazolását kívánjak. Ez nem nagy baj, mert bele lehet tenni a jegyzőkönyvi blankettába is, a haláleseti blankettába is, kivéve, ha idegen helyen halt meg az örökhagyó. Az egyszeres igazolás is elégnek mutatkozik azonban, emellett nyilatkozik Kapeller is a könyve 92-ik lapján. Nagyobb baj volna az, hogy az örökhagyónak legalább 3 évre elhaltnak kellene lenni, .ezt a szabályt ismét csak azzal lehet megmagyarázni, hogy a 86: 29, 18. §-ban is 3 év van említve. Lehet azonban 3 éven innen elhaltakkal is dolgozni, csak arra kell ügyelni, hogy hagyatéki eljárás ne legyen folyamatban, (bet. r. 93. §. 6. p., hely. r. 50. §. 1. bek.) bár akkpr is megtörténhetik, hogy a kérdéses ingatlan ki van a leltárból maradva. Másik tökéletlensége e szakasznak, hogy csak leszármazókról beszél, de bizony a gyakorlat szerint egyéb örökösök esetében is alkalmazható, örökös kifejeI zés van a használatban lévő nyomtatványokban az örökösödésre hivatott leszármazói kifejezés helyett. A fentiek ellen nem találunk megjegyzést a felügyeleti észrevételezésekben sem. A 89: 38. 5. §. 1. bek. ritkán ugyan, de mégis előforduló esete, mikor bekebelezetlen átadó végzés mutattatik fel; ha halálesettel dolgozunk ez 6. §. vagyis örökléses, de ha átadó végzéssel, ez 5. §. okiratos, ezzel kell dolgozni, midőn az átadó végzésben a hagyatéki eljárás során már jelentkezett vevők javára történik intézkedés (ö. elj. 72. §. 2. bek. 2! mond.