Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 51. szám - A házastársak személyes viszonyai. (Jegyzetek az Optk. 89-92 §-aihoz.)

öl. szám, Jogeseteit Tára 2P3. oldal. az o. 246. sz. tjkvben A. + 1. 2. rdsz. '(B5): az o. 302. sz. tjkvben A. + 1. 4. rdsz., az o. 501. sz. tjkvben A. + 4. rdsz. (B 13), az o. 557. sz. tjkvben A. + 1. rdsz. és az o. 644. sz. tjkvben A. + 1. 2. rdsz. alatt felvett ingatlanaira, illetve ingatlan jutalékaira . W. S. bej. cég javára 30 nap alatti igazolás kötelezettsége mellett előjegyezni rendeli s a telekkönyvi hatóságot ennek megfelelő szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: A zálogjog bekebelezését kérő cég felebbe/.ésében maga elismeri, hogy a bekebelezési kérdéshez becsatolt eredeti okiratba azon ingatlanokat, melyekre a zálogjog bekebelezését kérelmezte, az okirat kiállítása utan egyoldalulag vezette be. Ennélfogva a bemutatott okirat nem fogadható el olyannak, melynek alapján a zálogjog bekebelezése elrendelhető lett volna, mert a kérelmező előadásából nyilvánvaló, hogy az okirat kiállításakor az okirat a tkvi rdts. 81. §-ának a pontjában irt követelménynek nem felelt meg s ez a hiányosság utólag a kérelmező által egyoldalulag pótoltatott. Ezért az elsöbiróság rendelkezése annyiban, hogy a záiogjog bekebelezésének elrendelését megtagadta, helyes. Minthogy azonban a bemutatott okirat eredeti tartalma szerint a tkvi rdts. 63 ás köv. §-aiban körülirt általános rendelkezéseknek meg felel és a perrendtartás szabályai szerint bizonyítékul szolgáihat s minthogy abban a követelés biztosításának a joga már eleve meg volt engedve, ezért figyelemmel a tkvi rdts. 122. §-ának 2-ik bekezdésere a zálogjog előjegyzésének, elrendelése nem volt mellőzhető, miért is az elsöbiróság végzésének megváltoztatása mellett a tkvi rdts. 87. és 88. §. a. p. alapján a zálogjog előjegyzését el kellett rendelni. 1913. évi október hó 16. Fel folyamodás. A szakért i dijak előlegezése társrvában hozott végzés a per előkészítésére vonatkozó azok közé a végzések közé tartozik, amelyek ellen a felfolyamodás ki van zárva. 190. 3137/1913. I. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla: A felfolyamodásokat hivatalból visszautasítja. Indokok: A szakértői dijak előlegezése tárgyában hozott végzés az 1881. LIX. t.-c. 52. § ában meghatározott és a per előkészítésére vonatkozó azok közé a végzések közé tartozik, amelyek ellen a felfolyamodás az id. §. értelmében ki van zárva, miért is mindkét fél által benyújtott felfolyamodást az id. t.-c. 27. §-a alapján hivatalból visszautasítani kellett. 1913. szeptember hó 24. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Stefáni Károly kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. Szolgalom. Ha felperesek az alperest valamely ingatlanán az Átjárástól eltiltotta s ez ennek engedelmeskedett, mert a kérdéses útvonalon alperes többé át nem járt s igy a felperesek tulajdonjogának korlátlan voltát és kizárólagosságát kétségbe nem is vonta. CLXXXIV. 1913. G. 172/4. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok. A felebbezési bíróság megállapította tényállás helyességét, felperesek pusztán azon ponton támadják, hogy az általuk indítványba hozott ujabb helyszíni eljárást, és a tanuknak újból leendő kihallgatását a ténymegállapitó bíróság jogszabályt sértően mellőzte. Ennek a panasznak jogi súlya nem lehet. A felebbezési bíróság ugyanis a tényállást a perben fölmerült összes bizonyítékoknak és peradatoknak mérlegelése utján állapította meg, és külön megindokolta azt is, hogy a felperesek folytatólagos bizonyítási indítványát miért mellőzi, eként pedig eljárási szabályt nem sértett, hanem az 1893: XVIII. t.-c. 64. és 156. §-aiban irt irányadó eljárási szabályokat megfelelően alkalmazta. Ilyszerü támadás sikerességéhez felpereseknek, az 1893. XVIII. t.-c. 185. 190. és 197. §-ai értelmében, valamely jogszabály megsértését kellett volna kimutatniok; ilyenre azonban nem is hivatkoznak; maga a felülvizsgálati bíróság pedig sem valamely kötelező eljárási szabály elmellözését,sem a bizonyítékoknak és peradatoknak irattellenes hivatkozását, sem az okszerű gondolkozás elveinek megsértését hivatalból fennforogni nem látja. A súlytalan támadás mellett, az 1893. XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében e helyütt is irányadó az a tényállás, mely szerint alperesek valamely szolgalmi jognak a létezését a szóban forgó ingatlanok tekintetében nem vitatják és a per megindítása előtt sem vitatták, és ennek kifejezéséül, amidőn I. r. felperes a II. r. alperest 1912. évb'-n még a jelen per megindítása előtt, kapálás idejében, az átjárástól eltiltotta, ennek engedelmeskedett, mert a kérdéses útvonalon alperesek többé át nem jártak. Anyagjogi döntését a felebbezési bíróság erre a tényállásra alapította, és pedig helyesen; amidőn kimondotta, hogy felperesek figyelmeztetését tudomásul vevő, alperesekkel szemben, akik a pertárgya ingatlanokra vonatkozóan, a felperesek tulajdonjogának korlátlan voltát és kizárólagosságát kétségbe nem is vonták, a jelen perre szükség sem volt. Ellentétben az anyagi jogok már a kereset megindításakor nem forogván fenn, jelen per anyagjogi szükségessége hiányzik. Üres tehát felpereseknek az a támadása, hogy a ténymegállapító bíróság azt mondotta volna ki, mikép alperesek a pertárgya ingatlanokra nézve szolgalmi jogot szereztek. Ellenkezőleg a felebbezési bíróság az elsőfokú bíróságnak ily irányú Ítélettel indokait helyesbbitette, és épp annak ellenkezőjét mondotta ki, az irányadó tényállás pedig ily felülvizsgálati támadás emelésére az iratszerinti alapot nélkülözi. k felülvizsgálati panaszok ezek szerint jogszerű alapjukat vesztvén, a helyes anyagjogi döntésen nyugvó felebbezési bírósági Ítélet ellen használt felülvizsgálati kérelem teljesíthető nem volt. 1913. évi október hó 1. Szokás. Az általános szokást, mint köztudomású tényt nem tanukkal, hanem hatósági bizonyítvánnyal kell igazolni. CLXXXV. Sz. 259/2—913. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint felülvizsgalati bíróság itélt; A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felülvizsgálati bíróság ítéletében megállapított tényállás ellen csak azon a ponton van támadás, hogy a felebbezési bíróság az alperes részéről kihallgatni kért tanuk és szakértők kihallgatását jogszabálysértéssel mellőzte. Ez a támadás azonban alaptalan, mert amidőn a mellőzés okait a felebbezési bíróság ítéletében előadta és következtetései az okszerű gondolkodás törvényeibe nem ütköznek, jogszabályt nem sértett, hanem az 1893. XVIII. tc. 64. §-ban foglalt jogszabályokat jogkörén belül alkalmazta. Az anyagjogi döntés ellen irányuló panasz pedig alaptalaa azért, mert a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított és sikeresen meg nem támadott tényállás szerint az nyert csak bizonyítást, hogy a peres tehén és borja a csordából elveszett, az elveszés oka és módja azonban bizonyítást és tisztázást nem nyert. E mellett a tényállás mellett azonban közömbössé válik minden további alperesi kifogás, mert nem lévén bizonyítva sem az, hogy az állatokat ellopták, sem az, hogy azok duvadaknak estek áldozatul: alperes védekezését nem fektetheti sem arra, hogy felperes kárát véletlen eset (optkv. 9645, §.) okozta, sem arra, hogy a kár a kötelességszerű gondviselés elmulasztásából nem származik, mert ezen a ponton az elveszés kétségtelen