Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 51. szám - A házastársak személyes viszonyai. (Jegyzetek az Optk. 89-92 §-aihoz.)

51. szám. Erdélyréazi_JogX Közlöny 481. oldal. Az u. n. férji hatalmat körülíró ez a § kétirányú: egyfelől jogot, másfelöl kötelességet tartalmaz. A jog a házügy Tezetésére, a kötelesség a nö tartására vonatkozik. A tartás három féle: 1. a rendes, együttélés alatti nőtartás, 2. a tényleges, vagy a bontó per folyamán bíróilag elrendelt különélés alatti ideiglenes és 3. a bontó, illetve válóper befejezte utáni végleges nőtartás. A 91. § ezek közül csak az együttélés és a tényleges különélés ideje alatti nötartásra vonatkozik. A bontó, illetve válóper alatti ideiglenes és az emiitett végleges tartást az 1894 : XXX. t.-c. szabályozza. Az együttélés alatti tartás természetben szolgáltatandó ki s lakás, élelmezés és ruházatból áll, ideértve a ni'táni gyógyítási költségeket és a szellemi szükségletek kielégítését is. Mértéke az illő tartás, vagyis az olyan, mely a férj társadalmi állásának és vagyoni helyzetének megfelel. Pénzbeli megváltása nem szokásos, söt az együttélés tartama alatt a 91. §-ra tekintetlel kizárt. Teljesítésére a férj van kötelezve, annak szülői csak akkor, ha a férj ezek gazdaságában, illetve vagyonában és javára fordítja munkaerejét s önálló vagyonnal nem bir. A férj örököse a nem élvezett, megtagadott, vagy nem illő tartás utólagos pótlására nem köteles. A tényleges különélés alatti ideiglenes tartóst a nö csak akkor igényelheti, ha megérdemli, vagyis 1., ha a különélésre nem ő szolgáltatott okot és 2., a különélés alatt tisztességes viselkedést tanúsított. Mértékére a fentebb előadottak állanak azzal, hogy ha a nő vagyonos, ez a férjet a tartás alól nem mentesiti. Visszamenőleg az 1480. §. korláta között követelhető. Biztosítása nem kérhető. Az a körülmény, hogy alperes férj kijelenti, miszerint nejével felperessel többé együtt elni nem akar, ha nem tudja igazolni, hogy az együttélést a nő magatartása tette lehetetlenné, egyenlőnek tekintendő a nőnek a férj házától való elűzésével s alapul szolgálhat a női tartás megítélésére. (G. 9019/694. Tábl. gyújt.) Földmives emberek között, ha civódás közben a férj nejét feleselés miatt tettleg bántalmazza, a nőnek nem ad jogot a különélésre, s a tartásdíj követelésére. (C. 9247/1895. Tábl. gyűjt. Hasonló a virslikészitő és áruló cigányokra: Kv. 1905. G. 37. Téifi X. 495.) Az 1894: XXXL t.-c. csakis a házassági válóper folyama alatt kiszolgáltatandó ideiglenes s ezen kivül a házasság felbontása esetében megállapítható végleges tartásról rendelkezik; e törvény által tehát hatályon kivül helyezettnek nem tekinthető az opthv. 91. §.-nak rendelkezése. (C. 13/1901. Mm. I. 482. Hasonló Gottl. II. 197. IV. 34.) A tartásról való lemondáshoz közjegyzői okirat kívántatik. (C. 1905. I. G. 744. — Gottl. XI. 289.) ' Az 1894: XXXI. t.-c. 90. § a ideiglenes nötartási perben alkalmazást nem nyerhet, következőleg a megítélt tartásdíjnak tkvi biztosítása el nem rendelhető. (C. 1906. I. O. 757. — Gottl. XII. 705.) Az optkv. 91. §-ának rendelkezése szeriut a nötartásra csak a férj van kötelezve és nincsen törvényes rendelkezés arra, hogy ez a kötelezettség a férj vagyontalansága okából az apósra szállna át. (Mv. 1912. G. 306. E. J. K. IV. 54.) A férj apját is terheli fia nejének eltartására, a kötelezettség akkor, ha önálló vagyonnal biró fia az apai házhoz az apa beleegyezésével viszi nejét, a fiu tevékenységét az apai vagyon megmunkálásában érvényesiti és ha az önhibáján kivül különélésre kényszeritett nő vagyontalan és keresetképtelen. (Mv. 1905. G. 137. — Térfi X. 489; Hasonló E. J. K. I. 47.) Az állandóan követett birói gyakorlat által elfogadott jogszabály, hogy abban az esetben, ha a tényleges különélés megkezdésére a nő hibás magatartása adott okot, a nő férjétől ideiglenes eltartást nem követelhet. Annak a megállapítása, hogy a különélés megkezdésére a házasfelek közül melyik szolgáltatott okot, a megállapított tényekből levezetendő, jogkérdést képez s ennek folytán a felülvizsgálatnak tárgya. Ezen jogkérdés eldöntésénél nem a tényleges különválás után felmerült tények, hanem azok a perdöntők, amelyek a házasfelek között közvetlen a különválás előtt, vagy azzal egy időben történtek. (Ko. 1912. G. 367. — E. J. K. VI. 6; Hasonló E. J. K. 11.85., V. 126., I. 185.) Az állandósult bírósági joggyakorlat szerint a férj még a jogos ok nélkül külön élő feleségét is visszafogadni tartozik, hacsak nem igazol olyan tényeket, amelyek öt a felesége vissza- : fogadásának megtagadására feljogosítják s az ő kötelessége a családi élet nyugalmáról gondoskodni és minden oly természetű akadályt elhárítani, amely az együttélést a nőre nézve elviselhetetlenné teszi. (Kv. 1911. G. 353. E. J. K. V. 48.) A nőtartás iránti perben teljesen közönbös, hogy a nő j beteg s minő betegségben szenved, mert a férj beteg feleségét I nem zárhatja ki a háztartásból, sőt fokozottan köteles annak eltartásáról és gyógykezeltetéséről gondoskodni. (Kv. 1910. G. 163. E. J. K. III. 172.) Nincs oly jogszabály, mely a nő ideiglenes eltartására a házassági együtelésen kivül a férjet, csak az ennek részéről fennforgó házassági bontó ok esetén nyilvánítaná kötelezhetönek. (Mv. 1905. G. 60. — Térfi X. 482.) Ha a felperes, bár arra méltatlan nejének tartásköltséget küldött, azt utóbb, ha a feleség már elköltötte, felperes vissza nem követelheti. (Mv. 1910. G. 194. E. J. K. III. 191.) Nem jogi, hanem a házasság természetéből folyó egyszerű vélelem, hogy házasságban élő nő nemi bajt csak a törvényes férjjel történt közösülésből szerezhet, azonban épen azért, mert nem tulajdonképeni jogi vélelem, csak ott alkalmazható, ahol a nő erkölcsi tisztasága minden kételyen felül áll. Ellenkező esetben a nö köteles bizonyítani a tartási kötelezettség jogalapjának fennállását. (Kv. 1909. G. 235. E. .1. K. III. 25.) 1. Ideiglenes nötartási perben a bíróság hivatalból nem köteles a felek vagyoni viszonyait kutatni, hanem az előtte ismert peradatok alapján állapítja meg számszerűleg a tartási összeget. (Kv. 1912. G. 173. E. J. K. V. 121.) A „tartás" természetéből következik, hogy ezt rendszerint és első sorban természetben kell szolgáltatni. Ez a szabály áll különösen a nötartásra is (optkv. 91. §.), melynek alapja a feleket együttélésre kötelező házasság jogintézményében fekszik. Ebből következik, hogy a nő férjétől a tartást rendszerint csakis természetben követelheti, annak készpénzbeli egyenértékét pedig csakis akkor, ha fizikai vagy erkölcsi akadályok a tartásnak természetben való élvezetét lehetetlenné teszik. (Mv. 1911. G. 237. E. J. K. IV. 196.) Az ideiglenes nötartási dij követelés kérdése egészen független a házasság megtámadhatóságának kérdésétől, tehát független attól is, hogy a megtámadási keresetjog időmúlás által elenyészet-e vagy sem ? A megtámadási keresetre esetleg alapul szolgáló körülményből a nötartási kötelezettség ellen meríthető kifogás önálló olyan kifogásnak tekintendő, mely a megtámadási kereset elévülésével meg nem szűnik, hanem mint önálló kifogás bármikor ellenvethető akkor, mikor a nőtartást épen követelik. (Mv. 1911. G. 75. E. J. K. IV. 87. Hasonló E. J. K. III. 112.) Abban az esetben, midőn a sértőszóval elűzés után rövid pár nap múlva, tehát nyilván megbánás folytán a férj nejét visszatérésre kérte, a nő nem tagadhatja meg a visszatérést pusztán a sértő kifejezések miatt oly joggal, hogy annak ellenére is tartásdijat követelhessen. (Mv. 1911. G. 18. E. J. K. IV. 59.) Férjétől külön élő nőt a férj részéről nem természetben teljesítendő, hanem pénzben fizetendő nőtartás akkor illeti meg, ha az életközösség a férjnek hibája, vagy kötelesség ellenes viselkedése miatt, tehát alapos (jogszerű) okból bontatik föl. (Kv. 1910. G. 254. — E. J. K. IV. 13. Hasonló E. J. K. VI. 44. III. 155.) A férj tartási kötelezettsége a nő vagyoni viszonyaira tekintet nélkül állapítandó meg, mert az optkv. 91. §-a ily irányban medkülönböztetést nem tesz. (Ko. 1908. G. 128. E. J. K. I. 279. Hasonló Gottl. II. 199., IV. 34.. VIII. 359.) Az a körülmény, hogy az ismeretlen tartózkodásu férj vagyona a nő követelése folytán esetleg árverésnek tétetik ki s ez a gyermekek anyagi érdekeit is érintheti, a férj kötelezettségének kimondását nem gátolja. (Ko. 1904. I. G. 597. Gottl. X. 277.) Hűtlen elhagyás esetében, ha a nö férjét előzőleg is már elhagyta, sőt közben mással viszonyt is folyiatott, a férj a visszafogadást jogosan megtagadhatja. (Ko. 1908. G. 21. E. J. K. II. 75.) Igaz ugyan, hogy anyagi jogszabályt képez az, hogy a férj köteles nejét vagyonához képest illő tartásban részesíteni, de ezztl szemben jogszabályt képez az is, hogy a férjétől különvállan élő nő az eltartásra csak abban az esetben tarthat igényt, ha a különválás után is a női tisztességet megőrzi, a hitvestársi hűséget megtartja és erkölcsös életet folytat (Ko. 1909. G. 21. E. J. K. II. 85. Hasonló E. J. K. II. 14.) Nincs olyan jogszabály, mely kizárná azt, hogy olyan lényeges körülmény, mely a bontó perben bizonyítottnak nem volt vehető, az ideiglenes nötartási perben nem volna bizonyítható, ha mindjárt az a ténykörülmény esetleg házassági bontó okot is foglalna magában. (Mv. 1909. G. 107. E. J. K. II. 172.) A férj nejét vagyonához képest illendő tartással ellátni köteles s e kötelezettségét az életközösségnek s a tartás ebből folyó lehetőségének a férj hibájából való megszűnése el nem enyésztetheti. A felebbezési bíróság Ítéletének az a rendelkezése, hogy alperes tartási kötelezettsége az esetben is megszűnik, ha