Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 50. szám - Hatáskör és illetékesség a csődmegtámadási perekben - A román büntető törvénykönyv . Folytatás

200. oldal. Jogesetek Tára •50. szám. egyéb körülmények hozzájárulása nélkül az ügyletnek fix ügyletté minősítésére nem is volna elégséges. Nem lehetvén tehát fix ügyletről szólni, helyes a felebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy csupán 7 napi késedelemmel érkezett árunak átvételét alperes megtagadni jogosult nem volt. Alperes ugyanis az átvétel megtagadását csupán és egyedül a február 10-iki levelében felhozott határidöbeli késedelemmel indokolta. A mihez pedig, fix ügyletnek fenn nem forgása következtében, joga nem volt. Alperes csupán a jelenlegi per során hozta fel azt a kifogását, hogy alperes az árunak csupán egy részét szállította és részleges átvételre nem is volt köteles. Ez a kifogása sem alapos. Mert ha állana is az a felülvizsgálati érvelése, hogy a felebbezési bíróság jogszabálysértéssel állapította meg, hogy a keresetben követelt vételáron felüli, hasonló áruknak nem szállított részére nézve is felek az ügyletet felbontották, ez az alperesnek elmarasztalásán nem változtathatna, s igy az esetleges fent érintett jogszabálysértés lényeges uem volna. Mert alperes, aki az egész megrendelésre nézve az ügylettől elállni kivánt, azt a kifogást, hogy felperes nem az egész mennyiséget szállította, most már utólag fel nem húzhatja, a szállított részletet pedig átvenni tartozott és tartozik, minthogy vászonáru rendszerint osztható és részletekben szállítható, az ellenkezőjét pedig alperes fel sem hozta. Ép ezért, mert alperes a részleges teljesítést is indokolatlanul és jogtalanul utasította vissza, nem kellett ugyan alperesnek valamely további értesítéssel felperest felvilágosítania, hogy az ügylettől elállni kíván, s utólagos teljesítésre való határidőengedésről sem lehet szó, amikor az áru ott volt, s alperes az átvételt mindenkorra megtagadta, felperes azonban csak a már szállított árunak vételárát követeli. Helyén nem való tehát a felebbezési bíróságnak az alperes abbeli mulasztását illető jogi érvelése, hogy felperest elállási szándékáról azonnal nem értesítette és utólagos teljesítésre határidőt kellett volna engednie, de e hibás érvelésnek — a döntés egyébként a fent kifejtettek szerint helyes lévén — jelentősége nincs, s alperesnek idevágó felülvizsgálati támadása sem sulylyal bíró. Bírói letétbehelyezésről csupán a felülvizsgálati kérelemben tett emlités figyelembe, mint új körülmény, sem vehető. 1913. évi oktúber hó 14. Felülvizsgálat. Ha a felülvizsgálati Kérvényben csak az iránt van kérelem, hogy a feiebbezési birósá^ Ítéletinek egész terjedelemben leendő megváltoztatá .a c ljá'oóJ, a kir. ítélőtáblai a felebbezési bíróság ítéletét és eljárását oldja fel, s a felebbezési bíróságot tovább! eljárásira és itj ítélet hozatalra utasítsa; a felülvizsgálat csaki. arra szorítkozhatok, hogy nem forognak-e fenn olyan eljárási jogszabály sértések, amelyek az 1893: XVIII. t.-c. 165. 166. §-ai alapján, az ítéletnek, az ügy érdemétől eltekintve is, feloldásra vezetnek. CLXXXH. 1913. G. 261/2. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok : A felülvizsgálati kérvényben csak az iránt van kérelem, hogy a felebbezési bíróság íteletének egész terjedelemben leendő megváltoztatása céljából, a kir. ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét és eljárását oldja fel, s a felebbezési bíróságot további eljárásra és uj Ítélet hozatalra utasítsa. Ilyen esetben s ha az anyagjogi szabályok megsértése cimén emelt panaszpontok sem mutatnak rá, hogy a fél az ítéletnek milyen megváltoztatását célozza, vagy ilyen panaszpontok nincsenek is, az 1893 : XVIII. t. c. 193. §-ban meghatározott joghátrány alkalmazásba ugyan nem jön. Azonban a felülvizsgálat csakis arra szoritkozhatik, hogy nem forognak-e fenn olyan eljárási jogszabály sértések, amelyek az 1893. XVIII. t. c. 165. 166. §-ai alapján, az ítéletnek, az ügy érdemétől eltekintve is, feloldására vezetnek. Ebben az esetben felperes megtámadási alapként csakis az 1893. XVIII. t. c. 185. §. c. pontját hívta fel; ez magában kívánja azt, hogy a felebbezési bíróság ítélete, más alapon is felülvizsgálat tárgyát képezze, mint épen a felhívott 165. és 166. §§.-ban meghatározott alapokon. Ezek szem előtt tartásával pedig a felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert olyan eljárási jogszabálysérelmet, amely ezeknek a szakaszoknak a rendelkezései alá lenne vonható, felperes nem hozott fel és hivatalból a kir. Ítélőtábla nem észlelt. Eként a feloldásra alap nem lévén, a felülvizsgálati kérelemnek sem lehet helyet adni. — 1913. évi október hó 8. Elbirtoklás. A jog s tehát ebben az esetben szolgalmi jog használatáról vagyis birtokáról, mely elbirtoklásra vezethet, a/, optkv. 313. §-a értelmében az szólhat, aki másnak dolga', ennek engedélyével, és pedig a jövőre való tűrési kötelezettségét megállapit»lag, a saját hasznára fordítja, míg ha » használat csak puszta szívességen, vagy elnézésen alapszik, a bármily hosszú idei gyakorlat sem alkalmas — az állandó bírói gyakorlat szerint — az elbirtoklásnak megállapítására. CLXXXIII. 1913. G. 293/3. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati tanácsa itélt : A felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával, felperesek keresetének helyt ad, megállapítja, hogy a felpereseknek a 34. sz. tjkvben A f 15. rdszám alatt foglalt belsőségén levő kúthoz vizmerés és gyalogjárás joga e célra, az alpereseket meg nem illeti, utóbbiakat ennek gyakorlásától eltiltja s ehhez való szolgalmi joguknak megállapítása iránt támasztott viszontkeresetükkel elutasítja, s egyszersmind alpereseket egyetemleg, végrehajtás terhével kötelezi, hogy felpereseknek perbeli, felebbezési és felülvizsgálati költiéget fizessenek. Indokok: A kir. ítélőtáblának ebben az ügyben 1913. G. 134/3. szám alatt kelt feloldó végzésben elfoglalt jogi álláspontjához mérten ügydöntő fontossággal bír annak megá'lapitása, vájjon alperesek a vizmeritést szolgalmi jogképpen, vagyis szolgalomszerüleg és mennyi időn keresztül gyakorolták. A jog s tehát ebben az esetben szolgalmi jog használatáról vagyis birtokáról, mely elbirtoklásra vezethet, az optkv. 313. §-a értelmében az szolhat, aki másnak dolgát, ennek engedélyével és pedig a jövőre való tűrési kötelezettségét megállapitólag, a saját hasznára fordítja, mig, ha e használat csak puszta sziveségen, vagy elnézésen alapszik, a bármily hosszú idei gyakorlat sem alkalmas —• állandó birói gyakorlat szerint — az elbirtoklásnak megállapítására. Az a kérdés továbbá, vájjon a megállapított tényekből a használatnak a fennti értelemben val '> szolgalomszerüségére kell és lehet-e jogilag következtetni, a felülvizsgálat körébe tartozó jogkérdés. A felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállásból csupán az állandó, a 30 évet meghaladó s a felpei esek jogelődének s utóbb az I. r. felperesnek ily értelmű kijelentésében is megnyilvánuló puszta tűrésével történt vízhasználatnak az alperesek részéről való jóhiszemű gyakorlására mutató tények ismerhetők fel, ellenben nincs semmi adat arra, hogy e használatnak jogképpen is való állandó gyakorlását felperesek vagy jogelődjük tűrési kötelezettségének megfelelőleg, szolgalomszerünek kellene és lehelne megállapítani. A jogképen és igy szolgalomszerüleg való vízhasználatnak meg nem állapithatása miatt pedig a használatnak puszta ténye, bármily hosszú idei elnézése mellett is, csupán tényleges állapotot jelent, amelyből a használóra nézve elbirtoklásra támaszkodó jog s az elnézöre nézve ennek megfelelő jogi kötelezettség nem keletkezhetett, következéskép alperesek, akik a kifejtettek szerint az elbirtokláshoz szükséges jogképpi gyakorlást jelentő tényeket fel nem hoztak s nem bizonyítottak, a vízhasználat szolgalmi jogát elbirtoklás utjön meg nem szerezhették, s felpereseknek a tulajdonjoguk korlátlanságának, szolgalomtól mentességének megállapítására irányzott keresete jogos alapon áll, mig alpereseknek szolgalmi jog megállapítására támasztott viszontkeresető helyt nem foghat. A felülvizsgálati kérelem tehát anyagjogi szabálysértés cimén a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatására alaposnak bizonyult s a fenti értelemben való határozatott kellett e helyen hozni. Pervesztes alperesok az okozott költséget az 1893. XVIII. t. c. 204. 168. és 109. §§-i értelmében, védekezésük egységes voltánál fogva, egyetemlegesen megtéríteni tartoznak. 1913. évi október hó 14.