Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 50. szám - Hatáskör és illetékesség a csődmegtámadási perekben - A román büntető törvénykönyv . Folytatás

50. szám, Jogesetek Tára 199. oldal. levonásba jön és igy a hagyaték tárgyát képezett ingatlanok értéke csak 2150 korona. A felperes a hagyatéki vagyont képezett ingatlanok Vs-ad része iránt támasztván tulajdonjogi igényt, a pertárgya csak 268 korona 75 fill. De ha K. Z. örököstárs perbe vonása folytán örökösödési pernek lenne vehető is, a felperesi igény akkor is az érték 400 koronán aluli, még akkor is, hogy az elsőfokú bíróság hatáskörének a S. E. 1. §. 3. pontjában foglalt rendelkezés figyelembe vétele mellett történt megállapítására vonatkozó kivételes rendelkezést a felülvizsgálati biróság hatáskörére kiterjesztöleg lehetne magyarázni, amiről azonban nem lehet szó. Ugyanis; a vonatkozó hagyatéki iratok szerint az egész hagyaték értéke, az adósságok és terhek levonása nélkül csak 302 koronát (151 írt) tesz ki. Ezek szerint a kereset tárgyának érteke járulékok nélkül 400 korona értéket meg nem haladván: a S. E. 181. §-a értelmében felülvizsgálatnak helye nincsen. A felülvizsgálati kérelem visszautasításának folyomány iként a felülvizsgálattal élő alpereseket kötelezni kellett a válasz beadásával és egy tárgyalás tartásával felmerült költségek viselésére. Minthogy pedig a felebbezési biróság Ítéletének indokolásában foglaltakkal ellentétbe!., az 1912. évi október 10-én felvett tárgyalási jegyzőkönyv szerint, bár minden indokolás nélkül, a felek egyezően állapították meg a per tárgyát 400—1000 korona közötti értékűnek és csak a kir. Ítélőtáblának az első izben megtartott tárgyalása után kiadott rendelete folytán nyújtotta be a leiperes az értékbizonzlatot: ezekre tekintettel nem lehet azt megállapítani, hogy az alperesi ügyvéd előre láthatta, hogy a felülvizsgálati kérelem vissza fog utasíttatni. Erre tekintettel lett megállapítva az alperes ügyvédnek is a felülvizsgálati eljárásban felmerült dija s költsége a saját felével szemben. 1913. szeptember hó 29. Felülvizsgálat. A tanok vallomásainak a §. E. 61. §. szerinti mérlegelése s ez alapon az, hogy a biróság melyik félnek a vallom ssát találta vaiószinüsitettnek és esküvel mcgerősitendíúiek, felülvizsgálati panasz tárgyát nem képezheti. 183. Szám: 1913. G. 214/3. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polg. felülvizsg. b:róság itélt : A kir. ítélőtábla íelperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A vitatott iratellenesség az indokolás hiányossága miatt a S, E. 64. §-a, valamint a 96. §. rendelkezéseinek megsértése miatt előterjesztett panaszok alaptalanok. A felperes nem is állítja felülvizsgálati kérésében, hogy a felebbezési biróság a perbeli valamely adatnak más tartalmat tulajdonított volna, mint a minővel a szóban forgó adatok birnak. Az iratellenességet a felülvizsgálati kérelem össztartalmából kitetszően nyilván azért vitatja a felperes, mert a megnevezett tanuk vallomásai elég alapot szolgáltattak volna arra, hogy a felperes bocsáttassák esküre a döntő ténykörülményre nézvr s ennek folytán más tényállás volt volna megállapítandó. Igaz ugyan, hogy sem az elsöbirósági ítéletnek elfogadott indokolásában, sem a felebbezési biróság ítéletében nmesen szó arról, hogy B. H. tanú vallomása miért nem lett elfogadva a felperes tényállítás valószinüsitésére nézve, ámde a nevezett tanú vallomása szerint csak hallomásból tudott annyit, hogy az alperes 100 koronát igért a felperesnek, hogy őt ne perelje. Minthogy pedig a felebbezési biróság Ítéletének indokaiból kitűnik, hogy a dr. H. Gy. tanú vallomását sem találta valószínűsítő adatnak, aki pedig azt vallotta, hogy az alperes előbb 100, utóbb 150 koronát igért, hogy ne pereljenek, mert indokolása szerint érthető az alperesnek az az igyekezete, hogy mint családos üzletember a pert anyagi áldozatok árán is megakarta szüntetni, mely indokolás a helyes gondolkodás szabályait kiállja : a fennforgó körülmények között a szóban íorgó bizonyítéknak valószinüsitő adatként való el nem fogadását tárgyazó indokolás hiánya nem képezhet lényeges eljárási szabálysértést, mert az Ítéletnek fent kiemelt egyéb tartalmából nyilván kitűnik a felebbezési bíróságnak az a meggyőződése, hogy a B. H. tanú vallomását még kevésbbé tarthatja valószinüsitő adatnak, mint a H. Gy. tauu vallomását, mert előbbi vallomása csak hallomáson alapuló s részben ezen az alapon a H. M. tanú vallomásara sem helyezett súlyt. A felebbezési biróság indokolta azt is, hogy a G. D.-né tanú vallomását miért nem fogadhatta el a felperesi álláspont igazolására. A tanuk vallomásainak a S. E. 64. §. szerinti mérlegelése s ez alapon az, hogy a biróság melyik félnek a vallomását találta valószinüsitettnek és esküvel megerősítendőnek, felülvizsgálati panasz tárgyát nem képezheti s igy a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényt képez az, hogy az alperes a felperessel a vélelmi időben nem közösült. Ezek szerint az anyagi jog helyes alkalmazásával van a kereset elutasítva. — 1913. évi szeptember hó 30. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. BovatveZötŐ : Dr. Stefáni Károly kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. Vétel. I. Jogkérdés, vájjon alperes a késedelmes szállítás miatt az ügylettől elállás szándékával az átvételt megtagadni jogosult volt-e ? II. Valamely ügyletet fix ügyletté nem az tes», hogy a szállításnak meghatározott időpontjára nézve a felek közt megállapodás történt. Hanem a megállapodásból annak is ki kell tűnnie, hogy az időpontnak kikötése olyannyira lényeges feltételként forgott fenn, hogy késűbbi teljesítés már nem tekinthető a megkivánnató teljesítésnek. CLXXXI. 1913. G. 294/3. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság, itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Alperesnek a kereset idöelötlisége címén felhozott felülvizsgálati érvelése megál ható alappal nem bir, mert a felebbezési eljárás az elsőbiróság előtt befejezett eljárásnak tovább folytatása lévén, a felebbezési biróság az időközben megszűnt időelőttiségre fektetett alperesi kifogást az alperes elmarasztalása akadályául, helyesen, nem vette figyelembe, hanem annak jelentőségét csupán az elsőbiróság előtt; perköltség viselésére nézve tulajdonított. A keresetnek főtárgyára vonatkozó marasztalás tekintetében a felebbezési biróság megállapította, hogy a C7. alatti megrendelő jegyben 1913 január hónapi szállításra megrendelt áruknak egy részét felperes 1913. évi február hó 7-én küldte meg, és hogy alperes az átvételt — az ügylettől való elállásnak szándékát magában foglaló, 1913 február 10-ilii levele szerint — azért tagadta meg, mert a szállítást elkésettnek tekintette és az átvételt a jövőre is megtagadta. E té lyállás megtámadva sem lévén, e helyen irányadó. A pervita szempontjából eldöntendő az a jogi kérdés, vájjon alperes a késedelmes szállítás miatt az ügylettől ellállás szándékával az átvételt megtagadni jogosult volt-e? E részben a felebbezési bíróságnak alperes kifogásait mellőző döntését, alperes felülvizsgálati kérelmében, az alábbiak szerint sikertelenül támadja meg. Valamely ügyletet fix ügyletté nem az tesz, hogy a szállításnak meghatározott időpontjára nézve a felek közt megállapodás történt. Hanem e megállapodásból annak is ki kell tűnnie, hogy az időpontnak kikötése oly annyira lényeges feltételként forgott fenn, hogy későbbi teljesítés már nem tekinthető a megkívánható teljesítésnek. A felebbezési biróság nem tévedett, hogy ilyenszrü kikötést a megrendelő jegy tartalmából nem észlelvén, a határidő megjelülését arra al almás ügyleti adatként, mely a fix ügyletre nézve döntő, elfogadhatónak nem találta. Annak pedig a tárgyalási jegyzökönyvekben, avagy az ítéletekben nincs nyoma, hogy alperes a mepállapodásnak idevágó körülményeire nézve tanuk kihallgatását kérte. S igy csupán a felülvizsgálati eljárásban ajánlottnak tekintendő, ezt illető uj bizonyításnak az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében helye nem lehet. Különben is annak ajánlott bizonyítása, hogy alperes a megrendeléskor kifejezte, hogy az árut csak akkor tudja használni, ha januárban feltétlenül rendelkezésére áll, s ez után vették be a januári szállítási határidőt a megrende.ő jegybe,