Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 50. szám - Ügyvédi dijszabás és önállő működési körrel felruházott jegyzők

50. szám. Kolozsvár, 1913. december 14. mm EHOELVnESZJ JOBI HOZLOHV R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéti, Dr. Tóth György, kir. t;jrv.-széki biró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, ü. kamarai titkár, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Költő Gábor és Dr. Stefáni Károly, birók, ítélőtáblai tanácsjegyzők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Fercnez-utcza 42. szám. Mcgjclen minden vasárnapon. Előfizetési díj: F.gész évre 16 kor. Félévre.... H kor Negyedévre.... 4 kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz inlézendők. TARTALOMJEGYZÉK : Ügyvédi díjszabás és önálló működési körrel felruházott jegyiek. — Hatáskör és illetékesség a csödmegtámadási perekben. — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhmaun Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Foly.). KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLÉT: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatoka kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. y. Ügyvédi díjszabás és Mit működési Siörrei felruházott jeg Amikor a biró az ügyvédi munkadíjakat megállapítja, kézzelfogható bizonyságot tesz arról, hogy mennyire becsüli meg az előtte fekvő szellemi munkának értékét és mennyire barátja vagy ellensége az ügyvédi karnak. Mindenütt nagy keserűség forrása a bírói megállapítás. Ahol ez meg van, ott a biró és ügyvéd közötti viszonyt megmételyezi valósággal. Hiszen az ügyvédi kainak — önérzete és méltósága lealázásával — naponként arcpirulással kell átélnie, azt, hogy gyakran kicsinyes szenvedély, vagy szeszély vezette kezek csonkítják hosszú és költséges tanulmányának verejtékével keresett gyümölcseit. Évtizedes panasza tehát az ügyvédi karnak az, hogy a biróságok nem méltányolják az ügyvéd szellemi munkáját és ezzel egyidejűleg évtizedes óhaja, hogy ezen praekárius állapot mielőbb megszüntettessék. Panaceának ajánlották egyelőre, t. i. addig, amig az ügyvédi díjszabás törvényhozási uton fog szabályoztatni, hogy bírák és ügyvédekből álló bizottság által időszakonként kidolgozott díjszabályzat léptettessék életbe. Ezt némely helyen — se tekintetben kiváltképpen kell kiemelnünk a kolozsvári ügyvédi kamarát — karöltve a biróságok vezetőivel meg is tették. Megállapítottak egy u. n. díjtarifát, amely a rendes, mindennapi ügyek díjazására terjeszkedett csak ki. A hozzá fűzött remény azonban •— hiába — be nem következett, valóra nem vált. A díjmegállapítások körüli flactuációt, bizonytalanságot, ennélfogva meg nem szüntette. És ennek oka az, hogy a díjtarifának — nem volt semmiféle sanctiója-, nem volt meg a kötelező ereje. E nélkül pedig — csak ismerni kell a birói természetet — eredmény nincsen. Mindenik bírónak léhát meg van a maga bizonyos mértéke, de az sem egészen és mindig egyforma. Hogy az egyénenként mily nagy latitudeok között mozog, csak az tudja, aki figyelemmel kiséri a díjmegállapításokat. Nincsen ezekben semmi rendszer. Amit az egyik biró 10 koronával honorál, a másiknak az már csak 6 koronát ér. Sőt ugyanazon biró sem mér egyforma mértékkel. S e tekintetben sajnálattal kell megállapítanunk azt, amit már más alkalommal is hangoztattunk, hogy a birói kar az ügyvédi dijak megállapításánál kevés tekintettel van az ügyvédi kar helyzetére és munkáját rendszerint in abstracts mérlegeli. Hollott ebben van a legnagyobb hiba. Sokszor a kisebb ügy — nagyobb utánjárást kiván. Több fejtöréssel jár, mint a tiszta nagy ügy. Itt is tehát, individualizálni kell. S általában az lehet, a helyes kiindulási pont, ha aljból a fel fogásból indulunk ki, hogy a biró elé állított kész dolgot — az ügyvédnek, amig a fél zűrzavaros előadásából leszűrte — fáradságos munkájába került. Tehát tulajdonképen azt a nehezebb munkát kell honorálnunk, amelynek a bíróhoz benyújtott beadvány, már csak pusztán eredménye. Nem lehet ennélfogva irányadó az, hogy pl. ilyen beadványt hányat lehetne egy óra alatt készíteni. . . Ne abból induljon a biró. hogy ő annyiért, meg annyiért, ennyit meg ennyit csinálna meg. Ez arbitrarius felfogás, kicsinyes, amely a dolgok félreértésén alapszik, s a mely a lélek nem igazságos oldalának a megnyilatkozása lehet csupán. A díjmegállapításban fukar biró —• ha valaki ezen eljárást kifogás tárgyává teszi — azonnal hivatkozik bírói függetlenségére, amely hivatkozás lehet hatáskeltő, de nem találó. Ebben a tekintetbe;), jó ha a biró másra, mint erre hivatkozik. Végeredményben aki valamely bírónak fukar díjmegállapításait teszi szóvá, nem birói függetlenségét támadja meg. Mert hiszen — csak jól el kell gondolni — mégis csak más a díjmegállapításnál a dolog mibenléte. A díjszabás törvényileg kötelező módon szabályozva ugyanis nem lévén — itt a fiat jus, aut perreat mundus-ra a sor nem kerülhet. A díjmegállapításnál tehát a törvény a bírót nem köti, hanem csak saját elhatározása. Tehát rá lehet mondani, hogy a díjmegállapításokból lehet megismerni, hogy melyik biró jóakarója az ügyvédi karnak de melyik nem. Ha tehát a biró egy bizonyos, mondjuk a birói és ügyvédi kar részéről házi használatra készített díjtarifát a maga részéről elfogad, nem mond le az annyiszor hangoztatott bírói függetlenségről, hanem ellenkezőleg, tanújelét adja annak, hogy felfogja azt, miszerint a dolgok egyöntetű és egyforma kezelése megnyugvásjárással hozzájárul a bírói és ügyvédi kar között annyira kívánatos össszhang létesítéséhez. Aki ezt másképpen fogja fel, az nem lehet barátja az ügyvédi karnak, de az igazságszolgáltatásnak sem. Az ügyvédi kar gazdasági helyzetének felismerése és ebből folyóan a díjmegállapítások körüli elhatározás mikéntje attól függ tehát, hogy az illető kellő élettapasztalatokkal bir-e vagy sem? Kell tehát az illető, hogy tudja, hogy az ügyvéd minként és hogyan keresi kenyerét? Kell ismerje az ügyvédi irodának fentartási költségeit; bevételeit, kiadásait. E nélkül —• mivel a dolgokat nem ismeri — megállapítása reális alapokon nem nyugszik, hanem az önkényes elhatározás folyománya. Ez pedig minden, csak igazságos nem lehet. S ha most feltesszük a kérdést, hogy az önálló működési körrel felruházott jegyzők dimegállapitásaiból mire lehet következtetni, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az élet teljes nemismerésére. Általános a panasz ellenük, hogy a díjmegállapítás körül kicsinyesek, fukarok, ugy, hogy alig van költségmegállapitó végzésük, amely felfolyamodás folytán a felsőbírósághoz ne kerülne. Pedig ez mennyi felesleges munkával jár. Az általános gazdasági válság dacára, melynek pedig talán