Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 49. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

196. oldal. .jogesetek Tára 49. szam határozással azonban, hogy amennyiben a fának átlagos eladási egységára később emelkedik, vagy csökkeni fog, felperes minden esetben ez átlagos egységárnál 2 fillérrel drágábban veszi át az alperes által szállított faanyagot. Felperes keresetében azon az alapon, hogy alperes a kikötött idő alatt M. J.-nek és az A. H. és S. cégnek 4550 köbláb fát adott el, e famennyiség után elmaradt haszna cimén követeli alperestől a keresetbe vett összeget. A kereseti követelés jogos voltának elbirálhatása szempontjából, figyelemmel peresfeleknek a perben előadott tényállításaikra, s a peresfelek által vitássá sem tett fennebbi szerződési megállapodásra tekintettel, döntő súllyal biró s ennélfogva megállapítandó ténykérdést képez, hogy : a) az alperes mikor és vette át; illetve alperes mikor és mily okból szállíttatta el a mennyi fát szállított felperes raktárába, ezt felperes miért nem felperes raktárából az oda vitt faanyagot ? b) alperes mikor és milyen fára vonatkozóan kötött M. J.-fel szerződést? c) a peresfelek közölt folyamatba levő rendes per tárgyát melyik faanyag képezte; alperes mikor és milyen, nevezetesen a rendes per tárgyát képező, vagy más fával kinálta-e meg felperest? és d) hogy a megkinálás idejében, valamint az a) pont szerint megállapítandó szállítás idejében a faragott fa köblábjának átlagos ára mennyi volt ? E tények megállapítása nélkül ugyanis az a kérdés, hogy az alperes által felperes raktárába szállított faanyag átvételénél felperest vagy alperesi terheli-e késedelem vagy mulasztás, hogy alperes az által, hogy M. J.-nek, valamint A. H. és S. cégnek fát adott el, követett-e el szerződésszegést vagy nem és hogy a faanyagnak alperes által később felperesnek történt megkinálásánál az alperes által kért, vagy a felperes által ajánlott egységár felelt-e meg a szerződési megállapodás szerint megállapított egységárnak, alaposan nem bírálható el. Minthogy pedig a felebbezési bíróság a felek által vitatott fenti ténykörülményekre tényállást nem állapított meg, s ennélfogva a kir. Ítélőtábla az ügyet érdemben felül nem bírálhatta, Ítéletére az 1893. XVIII. t.-c. 204. §-ának rendelkezéseit kellett alkalmazni. A S. E. 64. §-áuoz. A felebbezési biróság a per összes körülményeit mérlegelni és a megállapított tényállásban megnyilvánult meggyőződését előidéző okokat a per összes körülményeire kiterjedő indokolással előadni tartotik. CLXXIX. 1913. G. 136/3. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett: A kir. ítélőtábla a felebbezési bíróság Ítéletét feloldja a, felebbezési bíróságot a tényállásnak az alábbi irányban leendő szabályszerű megállapítására s azután az összes per, felebbezési és alább megállapított felülvizsgálati költség viselésére is kiterjedő uj határozat hozatalára utasítja. Indokok : A felebbezési bíróság csupán Sz. P. és Cz. K. tanuk vallomása alapján és ezenfelül csak azért állapította meg tényálláskéut azt, hogy felperes az alperesnek nem kölcsönkép, hanem azzal a megbízással adott át 500 koronát, mely szeriut ezzel az 500 koronával alperes a felperes részére egy tehenet vegyen s mert a kérdéses tehénről szóló marhajárlat a felperes nevére lett kiállítva. A felebbezési bíróság ítéletének erre a ténymegállapításra vonatkozó indokolásában egyáltalán nem mérlegelte, e pernek az elsőfokú bíróság Ítéletében részletezett azokat a körülményeit, melyeknél fogva az elsőfokú bíróság az eskü alatt kihallgatott peresfelek vallomásai közül alperesnek azt a vallomását találta valószínűbbnek, mely szerint a kérdéses 500 koronát felperes az alperesnek kölcsönkép adta, amelyeknél fogva az elsőfokú bíróság az alperest bocsátotta esküre. Ezzel az eljárásával a felebbezési biróság az 1893. évi XVIII. tc. 64. §-ában foglalt azt a jogszabályt sértette meg, mely szerint a per összes körülményeit mérlegelni és a megállapított tényállásban megnyilvánult meggyőződését előidéző okokat a per összes körülményeire kiterjedő indokolással tartozik előadni. A felebbezési biróság által megállapított tényállás alapján tehát ez az ügy eldöntésre azért sem alkalmas, mert a fentiek szerint a felebbezési bírósági döntés alapjául vett tényállás jogszabálysértéssel van megállapítva. Nem alkalmas ez az ügy most még eldöntésre azért sem, mert a felebbezési biróság egyáltalán nem állapított meg tényállást alperesnek arra a felfogására nézve, hogy alperes a felperessel 1912. évi március hó 12. napján összeszámolt s az összeszámolás kiterjedt arra az 500 koronára is, melyet felperes szerint alperes a felperestől tehénvétel céljára kapott és az összeszámolás eredményeként jelentkező tartozás megfizetésére 1913. évi április hó 24-ike lett megállapítva. Meg kellett volna pedig a tényállást a felebbezési bíróságnak erre az alperesi kifogásra nézve is állapítani azért, mert ha alperesnek ez a kifogása való, akkor a felek között újítási szerződés létesült, amelynek folytán az optkv. 1376. §-a értelmében alperesnek a kereseti tehén és borjú kiadása iránti kötelezettsége, ha a tehenet alperes valóban a felperes pénzén felperes részére vette volna is, megszűnt, és ennek helyébe alperes fizetési kötelezettsége lépett. Ezeknél fogva a felebbezési biróság ítélete az 1893. évi XVIII. tc. 204. §-a alapján feloldandó volt. 1913. április 30. Üzletátruliázás. Az, aki üzletet szerződés utján átt sz, az átruházónak csak az üzletből eredő tartozásért vonható felelőségre. CLXXX. 1913. G. 223/2. sz. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt. A kir. Ítélőtábla a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad. Indokok : A felebbezési biróság Ítéleti indokolásából megállapíthatóan, felperes a másolatban csatolt ítéletek alapjául szolgáló periratoknak, valamint a 40673/1912. sz. ügyészségi iratoknak a beszerzését nem mint felülvizsgálati kérelmében az 1893. XYIII. t.-c. 197. §-a szerint itt figyelembe nem vehetően állítja, kereseti követelésének az alperesre átruházott üzletből való eredésének a megállapithatása végett, hanem csak annak a megállapithatása végett kérte, amit a felebbezési biróság ezek nélkül is megállapított, hogy t. i. alperes tudott felperesnek Sz. J. szemben fennálló követeléséről már akkor, mikor Sz. J.-töl az üzletet szerződés idején átvette. Felperesnek az emiitett iratok megszerzésének az ellenőrzése eljárási szabálysértés cimén emelt panasza tehát alaptalan. Felperes által kizárva az 1908. évi LVII. t.-c. 1. §-ára alapított kereset elbírálása szempontjából, az előbb idézett b. szakasznak arra a rendelkezésére tekintettel, hogy az, aki üzleteit szerződés utján átvesz, az átruházónak csak az üzletből eredő tartozásért vonható az idézett t.-c.-ben meghatározott feltételek alatt felelőségre, a kir. Ítélőtábla is elsősorban azt a kérdést tartja eldöntendőnek vájjon Sz. J.-nek a felperes irányában fennálió tartozása, a Sz. J. által alperesre szerződés utján átruházott üzletből ered-e. Ebben a kérdésben a kir. ítélőtáblának is az az álláspontja, hogy felperes követelése ha Sz. J. üzletével vonatkozásba is hozható, mégis közvetlenül a Sz. J. érdekében kifejtett ügyvédi tevékenységből, nem pedig nem a Sz. J. által alperesre átruházott üzletből ered. Erre vonatkozóan a felebbezési biróság indokolását egyébbként a kir. Ítélőtábla magáévá teszi s ezekből az itt felhívott indokokból alaptalannak itéli felperesnek azt az anyagjogi szabály megsértése miatt emelt felülvizsgálati panaszát, hogy a felebbezési biróság az 1908. évi LVII. t.-c. L §-ának a helytelen értelmezésével utasította el felperest keresetével csupán abból az indokból, hogy felperes követelése nem az alperesre átruházott üzletből ered s így az 1908. LVII. t.-c. 1. §-a tehát az alperes elmarasztalására alapot nem nyújt. 1913. június hó 24.