Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 49. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

49. szám. Jogesetek Tára 195. oldal. volna. Téves ugyanis a felebbezési bíróság által felhozott az az indok, hogy a helyszíni szemle az alpereseknek a birtoklásra vonatkozóan tett beismerése folytán felesleges volt, mert azt nem a mikénti birtoklás megállapítása, hanem az 1657. hrsz. birtokrészlet elkülönítése és a tnlajdoni aránynak megfelelő megosztást feltüntető vázlatrajz készítése végett rendelte el a bíróság, ez pedig a kereseti jog célirányos érvényesítésére szükséges volt. Alpereseket tehát ezen eljárás költségei az elsöbiróság által megállapított arányban terhelik s teljes pervesztességük mellett a S. E. 109. §-ának parancsoló rendelkezésével szemben a perköltségek kölcsönös megszüntetésének helye nincsen. A felebbezési bíróság azon mulasztása, hogy ítéletét a S. E. 169. §-a ellenére, a felülvizsgálati kérelemre való tekintet nélkül végrehajthatónak nem nyilvánította, csak az ítéletnek a S. E. 123. §-a értelmében leendő kiegészítésének kérésére szolgálhatna alapul, ennek a felülvizsgálati bíróság által való kimondása céltalan volna. Minthogy tehát a felülvizsgálati kérelemben felhozott panaszok közül törvényszerű alapja csupán a perköltségekre vonatkozóan felhozottaknak van, a felülvizsgálati kérelemnek ezen részében a rendelkező rész szerint helyet adni, egyebekben azonban azt elutasítani kellett. A felülvizsgálati kérelem csak részben vezetvén sikerre, a felülvizsgálati eljárási költségek a peres felek között kölcsönösen megszüntettetnek. 1913. június hó 2. Tartás. Annak megállapítása, hogy a tartásra kötelezett alperes vasyoni viszonyaihoz mért természetbeni tartásnak minő összegű pénzbeli egyenérték telel megr, ténykérdést képez. 178. 1913. G. 57/4. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Alperes eljárási szabálysértésként azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság a felperest a S. E. 95., 96. §-aiban foglalt jogszabályok megsértésével bocsátotta esküre, mert az 1911. évi december 24-iki esetnél jelen volt négy tanú közül csak egy bizonyította, hogy ő felperest kiutasította, három tanú ellenben ezt megcáfolja s azak vallomásának figyelmen kívül hagyása aggályos eljárás és a jogérzetet meg nem nyugtatja. A S. E. 96. §-a értelmében azonban a bíróság a felek eskü alatti kihallgatása esetében a bizonyító felet is esküre bocsáthatja, ha a fennforgó körélményeknek a S. E. 64. §-a szerinti mérlegelése után ugy találja, hogy az ellentétes vallomások közül a bizonyító fél vallomása mutatkozik valószínűnek. A felebbezési bíróság pedig ezen mérlegelési kötelezettségének teljesen megfelelt akkor, amidőn előadta, hogy a kihallgatott tanuk vallomásai közül K. N. tanú vallomásat találta meggyőzőbbnek, aki az eset alkalmával felek között állott s így arról többet tudhat, míg D. J. tanú alperes édes atyja lévén, vallomása érdekeltnek és elfogultnak jelentkezik, G. S. tanú pedig azért érdekelt, mert a civódás és tettlegesség az ő elszólása folytán állott elő, az esetnek enyhébb színben való feltüntetése az alperes védelmére tehát érdekében állott. A negyedik tanú vallomását (G. M.-ét) a bíróság figyelembe vette, ennek figyelmen kívül hagyása miatti panasz tehát alaptalan. Panaszolja továbbá alperes, hogy a bíróság a felperes eskü alatti kihallgatása alkalmával megtagadta annak a kérdésnek a feltételét, hogy igaz-e, hogy ő az alperest és szüleit előbb szi dalmazta s alperes csak azután nyúlt feléje. E panaszt azonban a S. E. 197. §-ának megfelelően sem a tárgyalási jegyzőkönyv, sem annak melléklete nem támogatja, anélkül pedig ez figyelembe nem vehető. A tényállás megállapítása ellen felhozott s eljárási szabályok megsértésére alapított panaszok tehát alaptalanok lévén, a felebbezési bíróság által megállapított tényállás az irányadó. Ezen tényállás szerint pedig 1911. december 24-én, a midőn felperes G. S. azért, mert atyjáról gúnyolódva beszélt, rendreutasította s alperes viszont ezért a felperesnek hallgatást parancsolt s emiatt felek között ingerült szóváltás következvén, felek egymással szemben durva és sértő kifejezést használtak, alperes felperest megütötte és őt a közös lakás elhagyására felhívta, mire felveres onnan eltávozott. Ezen tényállásból a felebbezési bíróság helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a különélésre alperes sérelmes magaviselete szolgáltatván okot, alperes a különélés tekintetében vétkesnek nem tekinthető, felperes tartásdijat fizetni köteles s igy nincs alapja a felülvizsgálati kérelemben felhozott s anyagi jogszabály megsértésére alapított panaszra sem. Alperes a tartásdíj összegének megállapítását is megtámadta, de miután annak megállapítása, hogy tartásra kötelezett alperes vagyoni viszonyaihoz mért természetbeni tartásnak minő összegű pénzbeli egyenérték felelt meg, ténykérdést képez, a tartásdíj mennyiségének kérdése a S. E. 185. §-ára való tekintettel a felülvizsgálat körébe nem vonható. 1913. évi május 14. Az 1881 : LX. 136. §-ához. Az a körülmény, hogy ugyanazon íjkvhen végrehajtást szenvedőhöz hasonló nevü egyén több sorszám alatt tulaj* donosként előfordul, a végrehajtási zálogjog bekebelezése Iránti megkeresés egészben való elutasítására Indokul nem szolgálhat. 179. G. 373013. I. A kolozsvári kir. ítélőtábla végzett: Az elsöbiróság végzésének megváltoztatása mellett a gy.-i királyi járásbíróságnak 1913. május hó 30-án 1913. Sp. II. 325/3. szám. alatt kelt megkérése alapján a végrehajtási zálogjogot az o.-i 166. sz. tjkvben A -f- 31—42. rendszám alatt felvett ingatlanokból K. M.-nak B. 24. és 54. a. jutalékára dr. P. J. javára bekebelezni rendeli s az elsöbiróságot további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok ; Az idézett megkeresés szerint n kielégítési végrehajtás K. M. ellen rendeltetett el, annak az o.-i 166. sz. tjkvbe felvett ingatlanaira. Minthogy pedig ezen tjkönyvben B. 24. és 54. alatt a tulajdonjog K. M. javára van bekebelezve, 1888 : LX. tc. 135—136. és a telekkönyvi rendtartás 60. §-ára figyelemmel nincs, törvényes akadálya annak, hogy ezen jutalékokra a végrehajtási zálogjog bekebelezése elrendeltessék. Az a körülmény, hogy ugyanezen tjkvben B. 5. alatt K. M. lui M. is tulajdonosként be van jegyezve, a B. 24. és 54. alatti tkvi tulajdonos ellen bekebelezés elrendelésének akadályul nem szolgálhat, mivel ez az azonosság megállapítására befolyással nincs. Ez okból az elsöbiróság vég/.ése fentartható nem volt. 1913. október 13. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Stefáni Károly kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. Szerződésszegés. .Jogkérdés, hogy alperes követett-e el szerződésszegést vagy nem? CLXXVIII. G. 183|3. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság végzeit: A felebbezési bíróság ítéletét feloldja s a felebbezési bíróságot utasítja, hogy a tényállást az alább kifejtetteknek megfelelően kiegészítve, hozzon ujabb s a felülvizsgálati költség hordozására is kiterjedő határozatot. Indokolás: A peresfelek között létrejött s az 1912. évi január hó 9-én kiállított okiratban is kifejezésre jutott szerződési megállapodás értelmében, alperes köteles volt 1912. évi január 7-töl 1912. évi december hó végéig összevásárolt és kitermelt összes faragott fáját felperesnek szállítani, kivéve 1500 köbláb 4—6 méteres hosszú faanyagot, amely mennyiséget másnak is szállíthatott, viszont felperes kötelezte magát az alperes által szállított fát a szerződés megkötése idejében köblábanként megállapított 84 fillér egységárban átvenni, azzal a további meg-