Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 49. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

194. oldal. •Jogesetek Iára 49. szám. folytán a szóban levő 600 korona hozományi minőségét elvesztette, mert az Optkv. 1229. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a férj halála után a hozomány törvény szerint a feleségére száll át, kétségtelenül az következik, hogy a készpénzből álló hozomány készpénzben adandó vissza, mert ez a szakasz a konkrét esetre vonatkozással minden megkülönböztetés nélkül rendeli a hozománynak a félj halála utáni visszaadását. Az 1227. §. ezt nem zárja ki, miután abban csak e tekintetben van különbség téve egyes hozományi tárgyakra nézve, hogy mig egyes hozományi tárgyaknak csak a haszonvétele illeti a férjet, addig a készpénzből, átengedett adósság követelésekből, vagy elhasználható dolgokból álló hozományra nézve a teljes tulajdonjog illeti meg, vagyis a felek életében teljes szabadon rendelkezik. Minthogy pedig a kereset nem az elhalt örökösei, hanem az ellen van indítva, akinek birtokában maradtak a hozományi pénz ellenében vásárolt ökrök, melyeket az illető eladott, az a kérdés, hogy a keresetnek van-e helye ? E tekintetben a kir. ítélőtábla utal arra, hogy a felperes az Optkv. 1229. §-a értelmében a kereseti összeget, mint hozományt csak néhai férjének: P. M.-nak hagyatékából követelhetné. Utal továbbá arra is, hogy viszont a hivatkozott ténymegállapításokra, figyelemmel a most nevezetteknek hagyatékát P. J. hagyatékával szemben, mivel ez utóbbi a kérdéses ökröket eladta s azok vételárát megtartotta, kétségtelenül kereseti jog illeti meg. Tekintettel azonban arra, hogy felperest, aki közvetlen jogviszonyban P. J. hagyatékával nem áll, az Optkv. 757. §-a szerint P. M. után törvényes öröklési jog illeti, kétségtelen, hogy mint ilyen irányban érdekelt fél, a most nevezett hagyatéka javára jogokat érvényesíthet; tehát követelheti azt is, hogy a kérdéses ökröknek P. J. által történt eladása folytán ennek hagyatéka a kereseti összeget P. M. hagyatékának megtérítse. Ez alapon az alperesi hagyaték P. M. hagyatéka javára a kereseti összeget bírói letétbe helyezni tartozik, miért is mindkét alsóbiróság ítéletét a rendelkező rész szerint részben megváltoztatni kellett. 1913. évi szeptember hó 1. Perköltség. A jóhiszemű fellépés raeie indokolja még a perköltség: megszüntetését sem, annálkevésbbé szolgáimat alapul arra, hogy a nyertes alperes költségviselésére köteleztessék. 176. 1913. G. 194/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok : A felperes az Optkv 922. és 923. §-ok rendelkezéseinek megsértését azért panaszolja, mert szerinte megállapítást nyert, hogy az 1911. évi szeptember hó 11-én N.-ben megtartott országos marhavásár alkalmával az alperes által a felperesnek eladott két ökör közül az egyik sánta volt, de az alperes akkor felelősséget vállalt az iránt, hogy az gyorsan muló gyengeség, amely inkább csak az út fáradalmainak tudható be s amennyiben ez nem igy lenne, az alperes az ökröket vissza venni hajlandónak nyilatkozott és miután az egyik ökör gazdasági használatra alkalmatlan: a szerződés megszüntetését kellett volna kimondani. A felelősség meg nem állapítása miatt előterjesztett ez a panasz alaptalan, mert bár nem vitás, hogy a jelzett időben felek között létre jött vételi ügylet tárgyai közül az egyik ökör sánta volt, melyről a felperes is tudott, de az nincs megállapítva a felebbezési bíróság Ítéletében, hogy az alperes a vitatott kijelentés mellett az ökröknek visszavételét ígérte volna, az esetre, ha a gyorsan muló gyengeségnek mondott hiba el nem enyészik. Arra tüzetesen nem mutatott rá a felperes, hogy ezt mely adatok alapján kellett volna tényként megállapítani, sőt az első bíróság előtti tárgyaláson maga a felperes is e részben csak azt adta elő, hogy az alperes azt a kijelentést tette, mikép az állat sántasága egy-két hét alatt, ha kipihente magát, elmúlik. A felperes egyébként nem terjesztett elő panaszt a tényállás megállapítására vonatkozóan, ennélfogva a S. E. 147. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó az a tény, hogy a szóban forgó ökör most nem szenved az első bírósági eljárásban kihallgatott szakértő által megjelölt betegségben, hanem kisebb fokú körömgyul adásban, előidézve részint az által, hogy az ökröt a kemény, fagyos uton hajtották (a másodbirósági szemle 1913. február hó 13-án volt megtartva) részint pedig az által, hogy az ökör körmei rosszul ápolva, faragva s rosszul vasalva vannak. Meg van állapítva továbbá az is, hogy ez az ökör 2—3 heti pihentetés után teljesen fel' fog gyógyulni. Ezekből folytan az anyagi jog helyes alkalmazásával van a kereset elutasitva, mert ha a fentiek szerint megállapított hiány a szavatosság alapjául szolgáló lenne is, amire a fentiekből következtetést vonni épen nem lehet, akkor is csak az esetben lehetne a vételi szerződésnek kért megszüntetését kimondani, ha a hiány oly nemű lenne, hogy az többé el nem hárítható s e mellett a dolog rendes használatát gátolná. (Optk. 932. §.) Az a vitatott körülmény pedig, hogy a felperes az első bíróság előtti eljárásban bemutatott állatorvosi látlelet és vélemény adataira tekintettel jóhiszeműen fellépettnek lenne tekinthető s ebből íolyóan a perköltség viselésére eljárási jogszabály megsértésével kötelezte a felebbezési bíróság, azért nem vehető figyelembe, mert az állítólagos jóhiszemű fellépés nem indokolja még a perköltség megszüntetését sem, annál kevésbbé szolgálhat alapul arra, hogy a nyertes alperes költségviselésére köteleztessék, amint ez- kérve van, mert a S. E. 109: §. parancsoló intézkedéséhez képest a felébb, bíróság törvényszerűen járt el, mikor a vesztes felperest költségviselésére kötelezte. 1913. évi szeptember hó 15. Felülvizsgálat. Felperes nem élt felebbezf-ssel az első biráság Ítéletének azon rendelkezése ellen, mely szerint az ingatlanok birtokba adására az I—IV. r. alperesek nem mindnyájan, hanem csupán I. és II. r. alperesek lettek kötelezve. A 8. E. 183. §-ának rendelkezésénél fogva,, tehát ezen az alapon a felebbezési bíróságnak az elsőbiróság ítéletét helybenhagyó ítélete ellen felülvizsgálati kérelemmel nem élhet. Mem változtat ezen, hogy a felebbezési birósáe az elsőbiróság Ítéletét helyesbítette abban a tekintetben, hogy az említett két birtokrészletből a felperesnek jutó rész birtokba adására a tévesen marasztalt I—II. r. alperesek helyett a birtokban levő III—IV. r. alperest marasztalta, mert ezzel az elsőbir'tsági ítéletnek azt a rendelkezését, hogy a birtokba adásra nem mind a négy alperest kötelezte, nem érintette, az ítélet esen rendelkezése teh.it a helyesbítés mellett is helybenhagyottnak tekintendő. 177. 1913. G. 121/2. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt. A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérésnek részben helyet ad, a felebbezési bíróság ítéletének a perköltségekre vonatkozó részét megváltoztatja és az elsőbiróság Ítéletét ebben a részben is helybenhagyja, egyebekben pedig a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: Felperes nem élt felebbezéssel az elsőbiróság Ítéletének azon rendelkezése ellen, mely szerint az 1095/2., 1096/2. hrsz. ingatlanok birtokba adására az I—IV. r. alperesek nem mindnyájan, hanem csupán I. és II. r. alperesek lettek kötelezve. A S. E. 183. §-ának rendelkezésénél fogva tehát ezen az alapon a felebbezési bíróságnak az elsőbiróság ítéletét helybenhagyó ítélete ellen felülvizsgálati kérelemmel nem élhet. Nem változtat ezen, hogy a felebbezési bíróság az elsőbiróság ítéletét helyesbítette abban a tekintetben, hogy az említett két birtokrészletböl a felperesnek jutó rész birtokba adására a tévesen marasztalt I—II. r. alperesek helyett a birtokban levő III—IV. rendű alperest marasztalta, mert ezzel az elsőbirósági Ítéletnek azt a rendelkezését, hogy a birtokba adásra nem mind a négy alperest kötelezte, nem érintette, az ítélet ezen rendelkezése tehát a helyesbítés mellett is helybenhagyoltnak tekintendő. A felülvizsgálati kérelemnek erre vonatkozó panasza tehát figyelembe nem vehető. Alapos ellenben az a panasz, hogy felperes teljes pernyertessége folytán és azért, mert alperesek a vagyonközösség megszüntetését alaptalanul ellenezték és felperes jutalékát is birtokba tartották, alperesek a S. E. 109. §-ának helyes alkalmazásával a per összes költségeiben marasztalandák lettek